Kicsit sajnálom, hogy vége van a nyárnak. Sokat dolgoztam, még többet voltam otthon, ennyi volt, mese volt, végülis olyan gyorsan elment, hogy szinte észre sem vettem. Remélem, a folytatás valamivel érdekesebb lesz, de ez sem volt olyan rossz, ilyen nyugalmas körülmények között.

A mai estében nem az a legszürreálisabb, hogy Paulo Coelho lelájkolta a róla szóló blogbejegyzésemet, hanem az, hogy levelet írt nekem a középiskolai programozás tanárom arról, hogy mik a teendőim az egyetemen a programtervező informatikus szakra való beiratkozással kapcsolatban.

Gyerekkoromban ezt az életutat valahogy nem láttam tisztán, hogy egy gyámság alatt lévő ellenzéki újságíró leszek, egyedül élek, lesz egy szerverem és egy robotom, és programtervező informatikusnak akarok tanulni 44(4) évesen... Azért valljuk be, eléggé valószínűtlennek hangzik...