Érdekes, hogy a záródolgozatomat angol játékokról és angol nyelvű szakirodalmakkal írtam, mára eljutottam odáig, hogy nem jelent számomra az angol nyelvű szöveg olvasása semmilyen pozitív érzést, a szükséges többletet nem vagyok képes beletenni egy-egy angol nyelvű szöveg olvasásába, sőt, a magyar is nehezemre esik. Szóval, nehezen boldogulok az angollal, és nem ez a legnagyobb problémám, bár így a világ is kétségtelenül beszűkül a magyar nyelven közölt tartalmakra. Amit főleg írott formában fogyasztok, utóbbi időben már azt sem, csak pörgetem a Microsoft Bing vagy akármi által felkínált híreket. Ez az, amin jó lenne változtatni, és nyitni a magyar nyelvű könyvek és irodalom irányába. Van nálam a könyvtárból Farkas Balázs Lu Purpu című könyve, többek között, és Jasper DeWitt: A beteg című könyve. A Lu Purpu-t első nekifutásra annyira érdektelennek találtam, hogy fogalmam sincs az első 30-40 oldalról, amit olvastam, ez vagy a könyv rosszaságának, vagy a saját mentális állapotomnak tudható be. Lehet, hogy még teszek vele egy próbát, de nem biztos. Mindezzel párhuzamosan nem bírom felfogni azt a felhígulását az angol nyelven írt amatőr kalandjátékoknak, amelyik oda vezetett, hogy a legtöbb mai játék játszhatatlan (de legalábbis értékelhetetlen). A kiadók még bíztatják is az ilyen játékok megjelenését, például 500 szavas játék jam, egy választásos játék jam, szinte az összes bitsy jam, lényegében olyan játékok készülnek, amik nem többek 1-1 hangulat közvetítésénél, 1-1 ötlet kidolgozásánál, tehát nincs 1 sornál többet mit írni róluk. Igaz, most hosszabbítottam meg az interactivefiction.hu-t, de minek. Vagy akár ennek a honlapnak a 2 domainjét. Vagy akár a szerveren lévő domaint. Nem írok/nem olvasok, "magyar nemes vagyok", ezen kellene változtatni. Hogy a kortárs érdektelen, a klasszikus meg már idejétmúlt, az nem újdonság, de ahogy a játékok felhígultak és elszaródtak az utóbbi időben, az meglehetősen hervasztó. Mintha a világ fogna össze 40 fölött az ember ellen, érdektelenség lesz úrrá rajta, úgy érzi, amit érdemes volt, már kipróbált, azt a bizonyos "B" oldalt feltenni sem érdemes, mert minden csak egy másolat másolatának a másolata... Az "egészségemről" annyit, hogy kb. 8 féle gyógyszert szedek, a különböző bajaimra, és egyelőre nem látom a kiutat. Nem baj, holnap elmegyek a pszichiáternőhöz, akihez járok, és akinek életkorából fakadóan fogalma sincs egy 40+-os ember lelkiállapotáról, problémáiról, sőt, egyáltalán az életéről, de érdekes ötletei, azok akadnak, például, hogy feküdjek be a rehabra, ha le akarok szokni a dohányzásról, kétségkívül sokan leszoktak bent, egy a brutális pszichiátriai sokkterápiás módszerek közül, vagy pedig, ahogy a pszichiáternő nevezi "kimozdulás a komfortzónából", bár szerintem sokkal inkább "kisokkolódás", de mindegy. Régen írtam ennyit, bármiről is, talán van némi terápiás haszna ennek is.