Idegroham-szerű láncdohányzásom véget ért, félig-háromnegyedig szívott csikkek tömkelege a hamutartóban már a múlté. Remélem, még időben sikerült leszokni, van valami epe-gyomor problémám, csak remélni tudom, hogy a tüdőmnek nincs baja, valahogy az töltene el a legnagyobb aggodalommal, ha a tüdőmet műtögetnék. Így is lesz egy epehólyag-műtétem, attól csak kicsit vagyok begazolva. A pszichiátriai probléma, érdekes, ilyenkor nem probléma, amikor valóban testi baja van az embernek. Ebből a szemszögből csak kitalált kicseszésnek tűnik az egész "mentális betegség", ha komoly testi problémákról van szó. A mentális betegség nem betegség, ilyenkor döbben rá az ember. Illetve jobban rálát ebből a pozícióból. A magukat végtelenül pökhendien komolyan vevő pszichiáterek nem létező dolgokat csépelnek, és ha közben az alany is kipurcan, nem baj, mert legalább megoldották egy kitalált betegség problémáját (is, egyúttal). Érdekes, hogy sok helyen leírják a skizofrének láncdohányzását, de ha valami más baj üti fel a fejét, egyből el tudunk vonatkoztatni a skizofréniától, és befejezni a láncdohányzást (ami a skizofrénekre olyannyira jellemző) (azt is tudom, miért, kilátástalan élethelyzetük miatt, nem titok). Egyébként nikotintapaszt használok, kedvenc volt csoporttársam ajánlására, és szerintem sokat segít, anélkül nem tudom, hogy bírnám. Nem bírom már a cigit, rosszul vagyok tőle, jó régen nem is szívtam, és szerintem nem is próbálkozom többet. Nem, mintha nem lett volna jó, ameddig bírtam szívni, de a végefelé az is már csak szenvedés volt. Szóval az utóbbi időben a diplomám mellett azt tudom felmutatni, hogy leszoktam a cigizésről. Csodaszámba megy mindkettő skizofréneknél, mégis szarba se értékelik, általában. A cigiről való leszokást megkönnyítette, hogy hazaköltöztem a szüleimhez, és érdekes módon az is, hogy nincs munkám. A 10-15 perces "cigiszünetek" nincsenek jó hatással a cigiről való leszokásra, erről csak ennyit gondolok. Hogy mit kezdjek magammal, arra még nem jöttem rá, kivárom a 10 hetet, amíg kell a tapasz, megvárom az epeműtétet, aztán valamit majd csak kezdek magammal. Az is elég zavaró, hogy minden nap 11-ig alszom, ebből is következtetem, hogy nem egyszerű a problémám. Voltam gyomortükrözésen, eddig még rákot nem találtak, megyek majd megint tüdőröntgenre, meg ilyen szarokra, remélem, ezután sem fognak. Remélem, helyre áll az egészségem, ha nem cigizek, és túl leszek a műtéten. Ha pedig nem, akkor így jártam. Az életemet végül nem(csak) a pszichiátria b@szta tönkre, az csak az utolsó ütéseket mérte rám, amikor már a földön feküdtem, hogy felállni se legyen esélyem soha többé. Mindent köszönök (nem), és remélem sok örömötök telt abban, ahogy engem lenyomtatok a sz@rba (ja, ezt sem). Kívánok nektek hasonló jókat, mint amiket én élhettem át általatok. Cső.