Egy mentális betegnek nyilvánított személynek éppen elég megküzdenie a társadalom által vele szemben támasztott előítéletekkel, aztán eljön az a pont, amikor valójában megbetegszik (a mentális betegség nem betegség, ahogy Thomas Szasz mondja), és a vélt és valós betegség létrehozza azt az állapotot, amikor az ember már nem tudja menedzselni magát, és eljut olyan kérdésekig, hogy minek megszólalni?, minek felkelni?, hiszen nem várnak sehol, ahol valami megkülönböztető pozícióm lenne, marad(na), ugye a kézműveskedés, de ha nem fontos a megélhetéshez, akkor meg minek? Ilyenkor szorulunk rá a másikra, gondolom, ez a társüggőség valamelyik al-al-alkategóriája. Nem sokáig élvezhettem az önálló létet. Majdnem sikerült magam önállósítani, de aztán mégsem. Feladtam. Pont. Kérdőjel. Felkiáltójel.

A nikotintapasz egyébként jó dolog, tényleg van hatása, tényleg kikerülhető vele a dohányzás ideig-óráig (van, akinek örökké), de ismerek olyat, aki nikotinos rágót rág, és örül, hogy felére jön ki, mint a dohány. Ez van. A függőséget csak felfüggeszteni lehet, kilépni belőle nem. Szilveszterkor lájtosan berúgtam a városi forgatagban, jó szarul éreztem magam, de töményet ezúttal nem ittam, tekintettel a nemrégiben végrehajtott epekő-műtétemre. Megint próbálkozom a cigit elhagyni, amikor már szenvedés szívni, akkor ott a tapasz, különben az ember szenvedve is szívja, általában. Az unalom hajszolna rá a cigire, de valamennyire véd ez ellen a nikotintapasz.

Karácsony tájékán rpg makeres játékokkal foglalkoztam, eléggé bugyutácskák voltak, de mit várjon az ember a karácsonyi játékoktól. Próbáltak viccesek lenni, meg szövegeltek bennük (feleslegesen), legalább most már tudom, milyen egy karácsonyi játék, ha idén is megérem a karácsonyt, és írni próbálok egyet. Úgy vettem észre, a nagy kedvencem, az O.H.R.RPG.C.E kissé instabil, meg strapásabb is, mint egy Rpg Maker, valami programnyelvet megtanulni ezért - ne sérts meg - még nincs kedvem. Ha játékot akarsz írni, jók ezek is. Ezen felbuzdulva leporolom majd valamelyik Rpg Makert (több is megvan jogtisztán), aztán majd meglátom, mi lesz. Egy ötlet kéne, remélem, nem kanyarodunk el (nagyon) a pszichiátria felé. Ennyit az újévre. A Twine-nal szemezgettem még, mint lehetőséggel a szöveges kalandjátékra, meg is vettem Melissa Ford e-könyvét, ami praktikus tanácsokkal lát el, de (egyelőre) nem bizonyult elégnek a kitartásom. Ami igaz, nem is írok már olyan jó szövegeket, mint régen, van egy olyan (tév)képzetem, hogy ez (vissza)tanulható, nem nagyon hiszek már benne.

BÚÉK!

Egy eredetileg alkotó embernek az a halála, ha nem csinál semmit, megpróbálom eredményként felfogni, hogy egyelőre életben maradok, és talán minél egészségesebben, bár most még ez kudarc, de nem akarok szarabbul lenni, tehát mindent megteszek, hogy minél jobban érezve magam legyek szarul. A Halál a pszichiátrián sikerét nem sikerült felülmúlni, egyre szarabb részek jöttek ki, talán nincs türelmem hozzá. Hozzáfogtam egy bloghoz, az "50-es tyúkok irodalmi szalon(ná)já"-hoz, aztán abban is elakadtam. Rengeteg energiabefektetést igényelne, és nekem most pont az nincs. Angolul, ha valamit nagyon meg akarok érteni, megértem, de nem vagyok abban a passzban, a játékokban is ugrálom át a párbeszédeket (ez eddig is jellemző volt, de nem ennyire). Magyarul kellene jót alkotni, de már ahhoz sincs kedvem. Mégegyszer BÚÉK! Lehet, többet fogok írni, hogy mászok ki a gödör aljáról (vagy hogy nem).

Azt sem tudom, van-e haszna ilyen jegyzeteket készíteni, ezzel is csak az idő megy, megadja az illúzióját, hogy csinálok valamit, pedig dehogy. Sokan nem nézik az ilyesmit semmibe, és ezt a hozzáállást kezdem én is átvenni. Úgyhogy cső. Ha látom értelmét, folytatom gyakrabban, ha nem, akkor ritkábban. Na, ja, politizálni kellene, még annak van nézettsége, de valahogy ilyen világfolyamatok mellett az embernek kussolni van kedve ezekről (akkor talán békén hagyják). Nem voltam én ilyen beszari régen, csak elővett valami szorongás, és agyoncsapta az egész munkásságomat (már ha lehet annak nevezni). Ebben szerepet játszott a bel- és külpolitika, betegség (kétszer aláhúzva), öregedés, és egyéb tényezők (amiket most nem boncolgatok). Legyetek jók és vidámak! (Ha már nekem nem sikerült.)