A „Súlyos mentális betegségek” elleni társadalmi beavatkozások ígéretesnek mutatkoznak
Posted by admin on Jun 16, 2022 in Mad In America
Posted by admin on Jun 16, 2022 in Mad In America
A "súlyos mentális betegségek" elleni közösségi alapú
szociális beavatkozások áttekintése megvizsgálja azok
hatékonyságát és a végrehajtás akadályait.
Írta: Madison Natarajan, MS
A World Psychiatry folyóiratban megjelent új tanulmány
szisztematikus áttekintést nyújt a súlyos mentális
betegségben (SMI) szenvedő egyének szociális
beavatkozásairól 2016 óta. A narratív szintézissel
összevetve az eredmények arra a következtetésre jutottak,
hogy a szociális beavatkozások jelentős előnyökkel járnak,
de vitathatatlanul a legbonyolultabb a végrehajtás, és
többszintű érdekelt felek elkötelezettségét és
befektetését igényli a sikeres végrehajtáshoz.
A szerzők Helen Killaspy, a londoni University College
rehabilitációs pszichiátria professzora vezetésével
kiemelik a szociális beavatkozások ígéretét, valamint
a feltörekvő irodalom jelenlegi akadályait
és következetlenségeit:
„Arra törekedtünk, hogy azonosítsuk azokat a társadalmi
beavatkozásokat, amelyek a leghatékonyabbak az SMI-ben
szenvedők társadalmi és gazdasági részvételének
növelésében, de sok tanulmány olyan beavatkozásokról
számolt be, amelyek olyan környezetben zajlottak,
ahol a résztvevők főleg más szolgáltatást igénybe
vevőkkel keveredtek. Az, hogy ez társadalmi részvételt
jelent-e, a fogalom meghatározásától függ. Egyre több
bizonyíték támasztja alá, hogy a magány a rossz
egészségi és szociális kimenetelek mozgatórugója,
ezért értékelni kell a társadalmi kapcsolatok
támogatásának minden lehetőségét.”
A kutatások kimutatták, hogy az SMI-ben szenvedőket
nagyobb a szegénység, a munkanélküliség és a nem
megfelelő lakhatás kockázata – mindezek olyan
tényezők, amelyek negatívan befolyásolják társadalmi
befogadásukat, és súlyosbítják a mentális egészségügyi
tüneteket. Ezek a társadalmi körülmények hozzájárulnak
ahhoz, hogy az SMI-vel élő egyének a társadalom
leginkább marginalizálódott csoportjai.
Míg az SMI-vel élő egyének kihívást jelentő tüneteket
mutatnak, egyre több fogyasztó-orientált irodalom
igazolja a mentális betegségekből való személyes
felépülés fontosságát. A személyes felépülési
modellt nem a tünetek jelenléte vagy hiánya
határozza meg, hanem inkább az egyénre jellemző
értékes társadalmi szerepek és kapcsolatok.
A társadalmi beavatkozások létfontosságúak
a status quo megváltoztatásához, az SMI-ben
szenvedő egyének társadalmi kirekesztésének
megzavarásához és a személyes
felépülés elősegítéséhez.
A társadalmi beavatkozások azonban összetettek,
és végrehajtásuk kihívást jelenthet. Még a
szociális beavatkozás definíciója is homályos
marad, mivel egyesek a családi beavatkozásokat
a pszichológiai terápiák alá sorolják, míg a
pszichoszociális beavatkozásokat a másikba.
Továbbá, annak ellenére, hogy „pszichoszociálisnak”
nevezik ezeket a beavatkozásokat, ritkán
összpontosítanak a foglalkoztatás, az oktatás
és a foglalkozási tevékenységek lehetővé tételére.
Ehelyett ez a kifejezés minden olyan
beavatkozásra utal, amely nem gyógyászati vagy
orvosbiológiai jellegű. A szerzők kifejtik:
Komplexitásuk miatt, még ha jó bizonyítékokkal
is alátámasztják, a szociális beavatkozásokat
jellemzően nehezebb a gyakorlatban megvalósítani,
mint a gyógyszeres (sőt, pszichológiai) terápiákat,
és több érdekelt fél elkötelezettségét és
támogatását igényli a politika
és a szolgáltató spektrumában.”
Az SMI-ben szenvedő egyének gondozási és
beavatkozási modelljei jobb megértése
érdekében a szerzők 75 azonosított tanulmány
szisztematikus áttekintését végezték el,
amelyek a közösségi alapú ellátási és
beavatkozási modellek hatékonyságáról
számoltak be, a társadalmi befogadás
támogatásának szélesebb céljával. A
tanulmányok különböző országokból származtak,
köztük Kanadából, az Egyesült Államokból,
Ausztráliából, Indiából, Iránból, Kínából,
Franciaországból és az Egyesült Királyságból.
A szerzők narratív szintézissel közelítették
meg az adatokat, amely magában foglalja a
vizsgálatok eredményeinek mintázatainak
azonosítását, annak feltárását, hogy a
beavatkozás hatásai a vizsgálati populációtól
függően változnak-e, azonosították azokat a
tényezőket, amelyek befolyásolhatják az
eredményeket, és olyan elméleti keretet
dolgoztak ki, amely alátámasztja
a konkrét beavatkozási hatásokat. .
A narratív szintézis révén a szerzők
megállapították, hogy milyen fontos konkrét
tényezők befolyásolták a tanulmányok
eredményeit, amelyeket fontos figyelembe
venni. Egyedülálló eredmény volt az
inkonzisztens terminológia használata
a beavatkozások leírására. Ezt az
aggodalmat korábban elismerték, és közös
taxonómiát javasoltak. Az áttekintés
eredményei azonban azt mutatják, hogy
a kutatók még nem követik
ezeket a javaslatokat.
A konzisztens terminológiával kapcsolatos
nehézségek ellenére a szerzők jó bizonyítékot
találtak a Housing First modellre, amely egy
hajléktalansegítő megközelítés, amely előtérbe
helyezi az állandó lakhatás biztosítását olyan
SMI-s egyének számára, akiknek gyakran
előfordulnak egyidejűleg előforduló
szerhasználati története is, hogy az egyének
személyes céljaikra és céljaik elérésére
törekedhessenek. javítják életminőségüket.
Jó bizonyíték volt az Egyéni elhelyezés és
támogatás modelljére is, amely az SMI-vel
rendelkező egyének foglalkoztatására
összpontosít. A csoportos vagy egyéni kliensek
szintjén megvalósuló támogatott oktatási és
szociális beavatkozások magukban foglalták a
közösségi részvételt és a családi
beavatkozásokat, valamint a kortárs által
vezetett beavatkozásokat és a szociális
készségekkel kapcsolatos beavatkozásokat.
Miközben a szerzők kiemelik a definíciók és tanulmányok
operacionalizálásának fontosságát, felismerik azt is
, hogy a munka „túloperacionalizálása” és az SMI-vel
élők problémáinak kezeléséhez szükséges kreativitás
elvesztése kontraproduktív. A szerzők ezt írják:
„Azt találtuk, hogy az SMI-vel élők közösségi részvételének
támogatását célzó beavatkozások nagyfokú innovációt
mutattak, ígéretes kezdeti eredményekkel. Nyilvánvalóan
ez a terület egyre nagyobb érdeklődésre tart számot.
Azonban annak kutatása, hogy mely típusú beavatkozások
a leghatékonyabbak, és hogyan lehet kezelni a végrehajtási
kihívásokat, a fejlesztés kezdeti szakaszában van. Azonban
ezeknek a beavatkozásoknak az egyik fő erőssége
sokszínűségük és kreativitásuk, így a
„túloperacionalizálás” kontraproduktív lehet.
Zárásként a szerzők kiemelik a szociális beavatkozások
előnyeit, és elismerik a mentálhigiénés területen való
megvalósításuk összetettségét, különösen azért, mert a
sikeres megvalósításhoz többszintű érdekelt felek
elkötelezettsége és befektetése szükséges. Irányt adnak
a jövőbeli munkához, beleértve azt is, hogy egy
szabványosított taxonómián keresztül világosan
meghatározzák, mi minősül társadalmi beavatkozásnak.
Továbbá a szerzők tárgyalják a szociális beavatkozások
fontosabbá tételét a farmakológiai és pszichológiai
beavatkozásokkal szemben. Tekintettel arra, hogy az
SMI-ben szenvedők körében a pszichotróp gyógyszerekhez
való ragaszkodás 49%-os, a pszichológiai beavatkozások
igénybevétele pedig egyes esetekben 20% alatti, a
szerzők sürgetik, hogy a fogyasztók fokozottabb bevonása
a beavatkozások kidolgozásába elősegítse
az elfogadhatóságot és a részvételt. .
****
Killaspy, H., Harvey, C., Brasier, C., Brophy, L., Ennals,
P., Fletcher, J. és Hamilton, B. (2022). Közösségi alapú
szociális beavatkozások súlyos mentális betegségben
szenvedők számára: A legújabb bizonyítékok szisztematikus
áttekintése és narratív szintézise. World Psychiatry,
21(1), 96–123. https://doi.org/10.1002/wps.20940
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157