Valentin előtt

Valentin előtt

Mostanában a flamingó szimbólum gyakran felbukkant az életemben, és ráadásul pont olyankor, amikor nem számítottam rá. Vagy egy kis hölgy alakjában, akit flamingós szoknyában láttam a buszon, vagy egy-egy dohányboltban kapható gyújtó alakjában jött elém, vagy a vak szerencse vezette elém most például a Pixabay-en. A flmaingó Európában és a Kárpát medencében csak elvétve, véletlenül bukkan fel, és szerencsés véletlen, ha valaki netalán megpillant itt egyet, nemhogy kettőt is egyszerre.

A flamingókat mindig csak távolról látjuk, filmeken, Dél-Európában, Délnyugat-Ázsiában, Dél-Ázsiában és Afrikában honos. Ami messziről rózsazín, babaszerű álom, a flamingó-álom, közelről vöröses és harcias tekintetű madár, ragadozó, erről legbővebben a héjatlan levéllábú rákok rendjébe (Anostraca) sórák tudnának nyilatkozni (Artemia salina), ugyanis ők a kedvenc táplálékaik. A harci díszekben pompázó flamingók nekik például a biztos halált jelentik. A flamingónak is meg kell élni, a háború is létező fogalom is és jelenség is, “show must go on”.

Újabb keletű fogalom lehet az úgynevezett “előre megkoreografált háború”, keleti szomszédunkban, Ukrajnában is ez készül. Megint felhalmozódott egy csomó fegyver a világ vezető nagyhatalmainál, amit megint “tesztelni kell élőben”, és hát hol máshol, mint Ukrajnában? Jó hírnek fogható fel, hogy már valószínűleg a meneküléi útvonalak i meg vannak tervezve, a menekültek száma már előre 1,5 millióra tehető, az “előmenekülők” már meg is jelentek hazánkban, a térségből menekülő ukránok, románok, székelyek, magyarok hol máshol vezetnék le a fölösleges harcimarci energiáikat, mint éppen Magyarországon, különös tekintettel Nyíregyházára. A pénz értéke relativizálódik, a boltokban rendszeresek a “trükkök”, tiszta “kész átverés show” 1-1 bevásárlás, csak nem mondják be utána, hogy “kandi-kandi kamera”, hanem futhatunk a pénzünk után…

Ahol már meg is kezdődött a pánikvásárlás. A megmaradt Interspar (a László utcai átmenetileg jójózi, értik, kérem szépen), illetve a Tesco, valamint a Nincs Remény patika dugig volt emberekkel, illetve sorbanállókkal. Fizetés után, nyugdíj után, háború előtt, szóval sokminden összejött. Ilyenkor talán a Valentin nap sem olyan érdekes, mint máskor. A Valentin nap a ’90-es években jött be Magyarországra, ugyanúgy, mint a Halloween (nem tudom, kinek mit mond: Halloween, amit 2 éve már különféle elmegyógyintézetekben töltök szülinapom alkalmából), és igazából egy Bálint nevű pap vértanúságára emlékezünk, aki a rómaiak tömlöcében halt volna meg hitéért, a kereszténységért, utolsó levelét a feleségének címezve.

Mi mást is mondhatnék mást ilyenkor, mint azt, hogy akkor kellemes Valentin napra készülődést, és kellemes háborúra való készülődést kívánok minden kedves egészségesen is beteg elmének, akik engem basztattak eddig, ahelyett, hogy az ukrán helyzetre gondoljanak, most pedig tülekednek a bevásárlóközpontokban… Na, mindegy, van pozitív hozadéka is a nagy háborús készülődésnek, tegnapelőtt sürgősséggel települt egy “Nemzeti Italbolt” is a piros házba, vészvillogóval a kirakatában…

 

,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.