Főleg alkohol és gyógyszer


A hétvégéket szerintem isten is a bebaszásra teremtette. Én persze világ életemben máshogy csináltam mindent: egész héten piáltam, és a hétvégi bulik helyett maradt az, ami: sötét gondolatok, vitamin-, és mindenféle hasznos anyag hiánya. Most bevallom, én sohasem tanultam biológiát, a szakközépben már nem volt, az általánosban pedig nem sok értelmét láttam. Ezért nem tudom pontosan megmagyarázni ezeket a folyamatokat, amik piálás közben zajlanak, hanem csak úgy körülírom őket. 🙂 Nem mintha a héten most annyit ittam volna, nekem a vasárnap is elég volt. És nem abban az értelemben, hogy nem hevertem volna ki a testi tüneteket. Inkább a nálunk megszokott részegséggel együtt járó veszekedés billent inkább a depi irányába. Szóval a másnapos érzésben közre játszanak ezek a lelki dolgok (nálam), egy jó buli (ami titokban marad pl. a szüleim előtt) hamarabb kiheverhető, mint az, ha berúgok egyedül, ráadásul veszekedés közben még rátöltök, és egyre durvábbakat mondogatok oda nekik.

Abba az 1-2 nagyobb berúgásba mostanában véletlenül futottam bele: meguntam a városban csavarogni, és egyre jobban unatkoztam, megszakítva néhány perverz gondolattal (mert egész télen ezt csináltam), inkább beültem valahová, először 1-1 kávéra, de ez régebben is így volt: manapság egy jó kávé, meg egy olcsó sör kábé 1 árkategória, és a 6-8 kávé simán megvolt egy nap, ez 10+-ig is felmehetett, amikor szar gyógyszereket szedtem, és ráadásul “dolgoztam” melette. És rájöttem, hogy annyi kávétól inkább csak olyan furcsán érzem magam, a sör pedig csak alkohol, és a koffeintől nagyobb az élvezeti értéke, én így mondanám. Mondjuk gyógyszer mellett olyan 7 sörnél már hánytam/rosszul voltam, szóval meg kellett állni általában 4-5-nél. Még az abilifynál is, pedig az nem rontja le annyira a sör élvezeti értékét, mint mondjuk a Risperdal/Ripedon. Az pl. mindent elront, ami (szerintem)  jó, és 2008-ban végig azt kaptam. Ráadásul injekcióban. A legszarabb évemként tartom számon.

A pszichózist ki lehet heverni, a gyógyszereket nehezebb. Főleg az antipszichóról tudok nyilatkozni: nem tudok másként fogalmazni: moslék íz a szájban, természetellenes fáradtság (én kábé a fű utáni fáradtsághoz tudom hasonlítani, mert amikor kiment a hatása, eléggé elfáradtam, de elaludni nem tudtam). A gyógyszer (a nyugtató főleg) és a fű eléggé össze szokott akadni, legalábbis nálam, mármint az alkohollal, és én egyet értek azzal is, hogy a fű enyhén hallucinogén, és kábé pszichózis-közeli állapotba is lehet tőle kerülni.

Az antipszichó összeakad ugyan az alkohollal, de nem okoz öntudatlanságot, mint a nyugtató az alkohollal, de rosszullétet/hányást igen, és ráadásul a pia sem hat úgy, ahogy kéne. Az abilifyt azért szerettem, mert néhány dolgot meg lehetett mellette inni, és annyira a szexet sem zavarta, viszont vizelet- és széklet tartási problémákat okozott nálam (ami egy ritka mellékhatás). Ami kábé azt jelenti, hogy egy kisebb bulinál is állandóan húgyfoltos volt a nadrágom, esetleg még buli sem kellett hozzá. (Ezt a táskámmal takargattam, ami általában van nálam.) A befosást, ami szintén néha előfordult, amit én az abilify rovására írok (nem berúgva, sőt általában szín józanul). Mi más okozta volna, azóta elmúlt mind a kettő.

A melóban semmi érdekes nem történt, nekem egy verset kellett elszavalni nőnapra. Azt hittem, a szokásos monoton hangon fogom eldarálni, viszont csodák csodájára tudtam annyira hangsúlyozni, amennyire a vers megkívánta. Az én versem lett a legjobb, ezt éreztem. Egy csávó volt, aki megpendítette, hogy szokott szexfilmet nézni, meg egy pohár borról és éneklésről is mondott valamit. Hát ez olyan, amit még elengednek a fülük mellett az illetékesek, amúgy általában arról megy a vita, hogy mi újság van Örökösföldön (majdnem mindenki oda való), meg van egy csávó, aki kábé a rádió helyett van, és főleg nyíregyházi,(viszonylag) híres emberekről mond információkat (pl. Friderikusz család), de mindenről van markáns véleménye (az alkoholistákról is, asszem annyi, hogy az egy génhiba, mint a buziság). Néha furán rám néz, talán, hogy kitaláljon rólam is valami infót, de én meló közben hallgatok, mint a sír. Régen díjbeszedő volt. Amikor én még Kelet-Magyarország kihordóként dolgoztam, irigyeltem a díjbeszedőket, meg a postásokat (nekem is díjat kellett beszednem, és kézbesítenem, de ezeknek a “szakmáknak” nagyobb volt a “presztízse”, + több pénz járt értük). Illetve annyira nem is irigyeltem. Az se volt túl jó meló. De általában csak velük találkoztam. De nekünk pl. olyan korán kellett kelni, hogy volt, hogy buliból kellett beesnem újságot kihordani, aztán legelőször is, amikor megérkeztem a “terepre” hánytam 1 jót, hogy legalább annyira kitisztuljak, hogy lássam, hova kell dobni az újságot. Pár hónap múlva a szüleim nem engedték, hogy tovább folytassam a kihordói karrierem, mert egy átmulatott éjszakán ellopták tőlem az előfizetési díjakat 106 ezer forint, ez akkor még pénz volt, és most is az, apámnak kellett kifizetni, de akkor még gazdasági igazgatóként elég jól keresett, úgyhogy ez nem volt akkora probléma. De persze sokáig téma volt, mint a szilveszter, ami egyszer nálunk volt, és bejött a házba boldog-boldogtalan, amíg én, a házigazda részegen fetrengtem valahol a garázs alatti pincében. Hirtelen ennyi. Remélem érthető volt, mert ma véletlenül nem fogyasztottam semmi alkoholt, és lehet, hogy kellett volna…