Ez is megvan, mégsincs este... Ma elkirándultam (fair un excursion) a Rábinson dombra, a Jósavárosba... Azért hívom Rábinson dombnak, mert sokkal jobban ki van épülve, mint amikor még csak Robinson domb volt... Csak egy példa: a középiskolában én Robi voltam, a fura, különc, depis hülyegyerek, de pl. Robbie Williams (aki akkor robbant be a köztudatba) mindenképpen "Rábi"-nak volt ejtendő... Annyi a különbség a Rábi és a Robi között (az amerikai ejtés alapján), ha valami világbajnok vagy világhíres, akkor Rábi, egyébként Robi...

Így vagyok a szolgáltatóház előtt Rábikával is (ő az, aki szerint egyedül ő van Rábika a világon, engem minden körülmények között Attilának hív), hogy nem hívhatom már Robikának, mert Rábikának, mert akkora influencer ott a környéken, főleg, amikor összevész a tulajokkal a szolgáltató ház őrzésén vagy a Várdákon, mit tudom én, és felcsutkázza a rádióját, és részegen keresztbe fekszik a 2-es gyakorló előtt, a járdán, úgy hallgatja... Valamit tényleg tud a fiú...

Na, jó, viccet félretéve, a Robika, a Robi és a Róbert között vannak jelentésárnyalatnyi különbségek, mindet vállalom, de azért ott még nem tartok, hogy Robbie Williams mintájára Rábinak vagy Rábikának hívatnám magam. Pedig mind a ketten tudtunk inni, annak idején, ha jól emlékszem, nekem is megvan az a sztori, hogy volt olyan év, hogy 1 napot voltam józan, na, jó, nem pont szilveszterkor, és azon a napon mindenkinek iszonyúan feltűnt a viselkedésem, mert "más" (józan) állapotban voltam... És hogy mi a tanulság ebből a történetből? Semmi, csak egy sztori, csak úgy elmondtam, hátha valakinek tetszik...

Egyetemista korunkban terveztük, hogy ilyen "sztorikat" fogunk írni, és kiadjuk könyv alakban, csak azóta már feltalálták a blogot és a blogműfajt, szóval könyv se kell, semmi se kell, mehet a sztorizgatás... csak hogy oldjuk a feszültséget...