A pszichiátriai tankönyvek tele vannak hibákkal és propagandával
Posted by admin on Aug 04, 2022 in Mad In America
Posted by admin on Aug 04, 2022 in Mad In America
Írta: Peter C. Gøtzsche, MD, Mad In America, 2022. augusztus 2.
Az orvostan, pszichológia és pszichiátria, valamint rokon egészségügyi
szakmák hallgatói pszichiátriai tankönyvek olvasásával ismerkednek a
pszichiátriával. Általában elhiszik, amit olvasnak, és azt reprodukálják
a vizsgáikon. Az egyetemi tankönyvek ezért hatékony eszközei az
indoktrinációnak – a „helyes vélemény” kialakításának még akkor is,
ha az téves.
Amikor a diákok sikeres vizsgát tesznek, foggal-körömmel megvédik a
tanultakat. Az emberi pszichológia sajátos vonása, hogy ha egyszer
elhatároztad magad, még akkor is, ha komoly kétségeid voltak, akkor
is erőteljesen megvéded az álláspontodat, ha valaki bebizonyítja,
hogy a másik lehetőség volt a helyes.
Ezért nagyon fontos, hogy a pszichiátriai tankönyvekben közölt
információk helyesek legyenek. És ez a probléma. Hatalmas szakadék
van a hivatalos pszichiátriai narratíva és a tudomány között.
Sok minden, amit vezető pszichiáterek mondanak és írnak a
pszichiátriai diagnózisok megbízhatóságáról; a pszichiátriai
rendellenességek okai; ha láthatóak az agyvizsgálaton vagy az
agyi kémián; és hogy milyen előnyökkel és ártalmakkal járnak a
pszichiátriai gyógyszerek, az elektrosokk és a kényszerkezelés,
helytelen. Ezt kritikus pszichiáterek és mások
alaposan dokumentálták.
A vélemény és a tudomány közötti ellentmondás a pszichiátriai
tankönyvekben is elterjedt. Az egészségügyi szakemberek következő
generációi ezért sok mindent tanulnak meg tanulmányaik során, ami
bizonyíthatóan helytelen pácienseik rovására.
A betegeknek és hozzátartozóiknak volt igaza, nem a pszichiátereknek.
Egy 2031 ausztrál bevonásával készült felmérés kimutatta, hogy az
emberek úgy gondolták, hogy a depresszió elleni tabletták, a
pszichózis elleni tabletták, az elektrosokk és a pszichiátriai
osztályra való felvétel gyakrabban káros, mint hasznos. A felmérést
végző szociálpszichiáterek elégedetlenek voltak a válaszokkal,
és azzal érveltek, hogy az embereket ki kell képezni
a „helyes véleményre”.
De a nagyközönség nem tévedett. Nézeteik és tapasztalataik
összhangban vannak a rendelkezésünkre álló legmegbízhatóbb
tudományos információkkal.
Nálunk az a helyzet, hogy a „vevők”, a betegek és hozzátartozóik
nem értenek egyet az „értékesítőkkel”, a pszichiáterekkel. Ebben
az esetben a szolgáltatók általában gyorsan változtatják
termékeiket vagy szolgáltatásaikat, de ez nem történik meg a
pszichiátrián, amely monopóliummal rendelkezik a mentális
problémákkal küzdő betegek kezelésében, és a háziorvosok az
önelégült frontvonali eladók, akik ezt teszik. ne tegyen fel
kényelmetlen kérdéseket az általuk árusított termékekről.
Svédországban az Országos Egészségügyi Tanács azt ajánlja, hogy
minden enyhe vagy közepesen súlyos depresszióban szenvedő
felnőtt kapjon pszichoterápiát, de csak 1%-uk kapja meg.
Ez azt mutatja, hogy a pszichiátria perverz mesterség. Nem úgy
segít a betegeken, ahogy szeretnének segíteni, hanem önmagán.
2021-ben az a gondolatom támadt, hogy ha elolvasom és
értékelem a leggyakrabban használt tankönyveket Dániában, és
megírom a saját tankönyvemet, amelyben elmagyarázom, hogy mi
a baj a többivel, akkor ez mindenhol felnyithatja a
szemeket a diákok számára.
Írtam egy könyvet arról, amit találtam, amit a Mad in America
weboldal minden felhasználója ingyen megkaphat, ha elküld
egy e-mailt a pcg AT sciencefreedom.dk címre. Ez egy pdf.
A dán tankönyvek várhatóan nem különböznek más országok
tankönyveitől, mivel a pszichiátria főárama minden országban
ugyanaz. Remélem, más kutatók is elemezni fogják az országukban
használt tankönyveket, ahogy én tettem.
Könyvek olvasása közben nehéz lehet rájönni, mi az, ami nincs
ott, de meg kellett volna említeni. Mielőtt elkezdtem olvasni,
ezért egy jegyzőkönyvben leírtam azt, amit szerintem meg kell
említeni a pszichiátriai tankönyvekben.
Az általam választott sarkalatos kérdések a betegek számára
nyilvánvalóan fontosak, illetve a vitatottnak tartott kérdések,
pl. vajon láthatóak-e pszichiátriai rendellenességek az
agyvizsgálat során. A protokollom alcímei a pszichiátriai
rendellenességek okai, diagnózisok, gyógyszerelőnyök,
gyógyszerártalmak, pszichiátriai gyógyszerek visszavonása,
megbélyegzés, tájékozott beleegyezés, pszichoterápia és
egyéb pszichoszociális beavatkozások, valamint elektrosokk
voltak. Mivel több száz pszichiátriai diagnózis létezik,
a pszichózisra, a depresszióra, a bipoláris betegségre,
az ADHD-re, a szorongásos zavarokra és
a demenciára összpontosítottam.
Meghatároztam azt az öt pszichiátriai tankönyvet Dániában,
amelyet leggyakrabban orvos- és pszichológushallgatók
használnak, és értékeltem, hogy az okokról, diagnózisról
és kezelésről közölt információk megfelelőek, helyesek-e
és megbízható bizonyítékokon alapultak-e. A tankönyvek
dán nyelvűek, összesen 2969 oldalasak,
és 2016 és 2021 között jelentek meg.
A szerzők között volt néhány legjelentősebb dán pszichiátriai
professzor is, de a tankönyvek messze nem voltak
bizonyítékokon alapulóak. Gyakran ellentmondtak a
legmegbízhatóbb bizonyítékoknak; különböző szerzői csoportok
olykor egymásnak ellentmondó üzeneteket adtak, még ugyanazon
a könyvön belül is; és a hivatkozások felhasználási módja
elégtelen volt. Világos benyomásom volt, hogy minél
valószínűtlenebbek az állítások, annál kevésbé valószínű,
hogy hivatkoznak rájuk.
Röviden összefoglalva a megtévesztő és téves állítások
sorát tártam fel a mentális betegségek okairól, ha azok
genetikai eredetűek, kimutathatók-e agyvizsgálattal, ha
kémiai egyensúlyhiány okozta, megbízhatóak-e a pszichiátriai
diagnózisok, ill. milyen előnyökkel és ártalmakkal járnak
a pszichiátriai gyógyszerek és az elektrosokk.
Az állítások nagy része tudományos becstelenségnek minősül.
A gyakran hivatkozott kutatások adataival való csalást és
súlyos manipulációkat is leírok.
Ritka az alapos és előítéletektől mentes vita a pszichiátria
lényeges kérdéseiről. Amikor a status quo védelmezőinek
nincs érvényes ellenérvek a gyakorlatukat ért kritikával
szemben, akkor nem reagálnak a kritikára, hanem
ellenfelük hitelességét támadják.
Ha kérdéseket tesz fel a tanárainak a könyvem, vagy más általam
írt könyvek vagy tudományos cikkek alapján, olyan válaszokkal
lehet elriasztani, mint: „Gøtzsche? Soha nem hallottam róla”
(bár tudják, ki vagyok), „Ne pazarolja rá az idejét”,
„Gøtzsche professzor pszichiáter? Kezelt valaha pszichiátriai
betegeket? Hogyan ítélheti meg, amit teszünk?” Vagy azt mondják,
hogy „Gøtzsche egy antipszichiáter”, ami a pszichiáterek által
használt végső pszeudo-érv.
Ne fogadjon el ilyen válaszokat, hanem mindig kérjen bizonyítékot.
Az öt tankönyv szerzői Dánia legkiemelkedőbb pszichiátriaprofesszorait
sorolják fel. Nincs okunk azt hinni, hogy a közbizalom szisztematikus
elárulása más országokban másképp lenne. Ugyanazokat a hazugságokat,
tagadást, kutatási kihagyásokat látjuk, amelyek kínosak voltak a
pszichiátria önképére és hivatalos narratívájára, és mindenhol
félrevezető információkat a pszichiátriáról. Robert Whitaker ezt
meggyőzően illusztrálta Thomas Insel új könyvéről írt recenziójában.
Insel, akit „Amerika pszichiáterének” neveznek, 13 éven át, 2015-ig
volt az Egyesült Államok Nemzeti Mentális Egészségügyi Intézetének
(NIMH) igazgatója. 2022-ben kiadta a Healing: Our Path from Mental
Illness to Mental Health című könyvet. A könyv nem szándékosan szól
a pszichiátria eltörlésére, noha Insel megpróbálja támogatni.
A NIMH egykori igazgatójaként Inselnek mesélnie kellett volna olvasóinak
a pszichiátriai gyógyszerekkel végzett kezelés rossz hosszú távú
eredményeiről, amint azt a NIMH által finanszírozott drága és
tekintélyes kutatás dokumentálja.
Nem tette. Az Insel a homokot arannyá változtatta egy szörnyű
eltérítéssel. Azt állította, hogy a jelenlegi kezelések szükségesek,
de nem elegendőek az összetett agyi rendellenességek gyógyításához.
Ennek semmi köze az ügyhöz. Idézte elődjét, Steven Hymant, aki
szerint sokkal többet kell tudnunk a mentális betegségek
biológiájáról, mielőtt „megvilágíthatunk egy utat a nagyon
nehéz tudományos terepen” és olyan gyógyszereket fejleszthetünk ki,
amelyek ugyanolyan hatékonyak, mint az inzulin vagy az antibiotikumok.
Insel könyvének nagyképű mumusa azt a tényt takarja, hogy a biológiai
pszichiátria teljes kudarc, amit a történelem olyan világosan
bebizonyított. Ráadásul Insel megalapozatlan képzelgései a jobb
jövőről nem szüntetik meg azt a hatalmas kárt, amelyet szakterülete
jelenleg emberek százmillióinak okoz.
Insel kalandvidékén a klinikusok ma hatékonyabbak, mint 25 évvel
ezelőtt. Valóban. Minden eddiginél jobban ártanak pácienseiknek,
hiszen a pszichiátriai kábítószer-fogyasztás folyamatosan növekszik
, miközben a mentális egészségügyi problémák miatt
rokkantnyugdíjasok száma is növekszik.
Arra a következtetésre jutok, hogy a biológiai pszichiátria nem
vezetett semmihez, és a pszichiátria mint orvosi szakterület annyira
káros, hogy fel kell oszlatni. Az emberek nem kaphatnak kábítószert,
néhány akut helyzettől eltekintve, hanem pszichoterápiát és egyéb
pszichoszociális beavatkozásokat.
***
A cikkben többször szóba jött az agyi elektrosokk, ami tudomásom szerint törölheti a páciens memóriáját, ahová téves emlékek kerülhetnek be. Ez ellen a legjobb módszer, ha az ember pl. internetes naplót ír, így ezt nehezebb megtenni. Csak szólok.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157