Az internet, és a megvalósuló Second Life, egy duplikált élet, kényszer hatására válunk izolált kiborgokká

Előre leszögezem, nem vagyok szakértője a témának, de itt is érvényesülhet az az elv, hogy aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja. Sokan már természetesnek vesszük az internetet, és mindig olyan formában használjuk, amilyenben találjuk, nem sokat foglalkozunk az előzményekkel. Az internet a web 2.0 korában vált tömegszükségletté, a szociális média alkalmazások elterjedésével (Facebook, YouTube, stb.), pedig azelőtt is létezett, még érdekesebb formában, mint a mostani. Elvileg annyi volt az előnye, hogy csak olvasható volt, mondjuk ez se igaz, mert néhány HTML kód használatával már írhattál is webre. Ez mondjuk annyiban volt jó, hogy kiszűrte az értelmetlen megnyilvánulásokat és embereket.

De akkor mi volt régebben olyan jó a weben? Sajnos, vagy nem sajnos, az ősweb, és a betárcsázós korszak nekem is kimaradt, de ahogy értesültem, az élményen kívül nem sok mindenről maradtam le, hogy fél napokig töltögetett 1-1 kisebb fájlt a rendszer, olyan lassú volt az adatátvitel. Én már csak a szélessávú korszakban csatlakoztam, amikor az egész rohamléptekben fejlődni kezdett, de nem magától, hanem mert egy csomó mindent már nem csinálhatsz, csak weben, felsőoktatásba például nem is járhatsz csak offline, felvételizni is, az órákat felvenni is online kell. Ez azért ijesztő, ha belegondolunk, egy olyan átmeneti korban élünk, ami a világhálóra történő fokozatos átállásra kényszerít mindenkit, még akkor is, ha csak ügyes-bajos dolgait intézné a hivatalokban.

Lényegében nem tett jót a webnek, hogy rákényszerítették, rátukmálták mindenkire, és lényegében a hálózattal szimbiózisban élő kiborgokat csináltak az emberekből. A web 1 még szabad választás kérdése volt, nem mozogtak rajta kényszerpályán oda nem való és nem illő gondolatok. A webet is letarolták a kisszerű élet képei, a kispolgári lét dilemmái, ahol a hozzáértő emberek már nem előnyben, hanem hátrányban vannak, végtelen nosztalgiába merülten szeretnék visszahozni azokat az értékeket a webre, amik kezdetben még megvoltak. De mára kisebbségbe szorultak, mert mindent kiszorított a konzumkultúra, a celebség és a kisszerűség, a párhuzamosan bontakozó kulturális értékeket elnyomta az ekereskedelem, az ekultúra, a webet a pénz kezdte el mozgatni.

A tipikusan jó mai netes felhasználó ideális képe az, hogy sok pénze legyen, fogyasszon a neten, mindenfélét vásároljon, zabálja a propagandát, jobbról-balról (ami lényegében semmi egyéb, mint egy értelmetlen gumicsont a tömegek számára, a demokrácia cirkusza), kattingatva, ámuldozva növelje a kitermelődött influencer réteg bevételeit, akik a netes trendek követésével megint csak nem csináltak mást, mint alámentek ennek a rétegnek az igényeinek, és könnyen fogyasztható, minél passzívabban befogadható tartalmakat gyártanak, és közben megint nem veszik észre, hogy ezzel megint csak megássák az „írható web” sírját, mert ugyan van lehetőséged megosztani a véleményedet, de az egy negyon szűk kis körön kívül senkit sem fog érdekelni.

És lényegében ott tartunk, hogy ebben a kurva nagy véleménydemokráciában izolálódtál, mert a közösségi média a kapcsolattartás illúziójának megadása mellett egyre jobban izolál, és az elszigeteltség, és az izoláció elől újra csak a közösségi médiához menekülj, hogy legalább visszakapj valamit a társasági lét élményéből, már azt sem bánod, ha ez az élmény online van, de egyre kevesebbel kell ezzel is beérned, a reakciójelek irányítanak a szociális média felületein, és hamar megritkulnak, ha nem vagy trendi, ezzel is ebben a mókuskerékben tartva téged. Ki gondolta, hogy az interaktivitás, a távoli elérés élményéből egy rémálom válik, egy kukkolóhálózat, ami arra a fajta viselkedésre kényszerít, hogy minél hétköznapibb megnyilatkozásaid legyenek, és csak a professzionális tartalmak passzív fogyasztójává váljál, maximum azokat véleményezd?

Ki emlékszik már az eredeti célokra, értékekre? Szinte senki. Haladj az árral, fogyaszd, amit kínálnak neked, és erre nem kényszerít más, mint a nyájszellem demokratizmusa. Amúgy a webnek nincs is igazán értelme történelmet csinálni, a leselejtezett technológiák, módszerek hamar a (web)történelem szemétdombjára kerülnek, talán ennek a a web 2-es berendezkedésnek sikerül tartósabban konzerválódnia, ami nyilván a leglogikusabb, de értelmes emberek számára legfájóbb, legrosszabb megoldás, a fennálló társadalmi erőviszonyok és a pénztőke által szponzorált tartalmak beemelése, sőt, erőltetése, sok estben szinte kizárólagossá tétele a virtuális térben.