Volt egyszer egy Skizofrénia underground

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...
Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy bejelentsem, hogy a Skizofrénia underground (miután 26x elbúcsúzott), valóban nem folytatódik tovább (vagy nem olyan formában, mint eddig). Azért nem a blogon jelentem be, mert unalmasnak tartom az állandó búcsúzkodást. Csók, csók, puszi, puszi… Helyette itt leszek gyakrabban látható… Valójában életem legsikeresebb projektje volt az Underground, már, ami a nézettségét illeti, de már régóta unom a témát, és hát… ki is merítettem. Ide fogok írni majd mindenféléről, ami foglalkoztat. Tessék örülni… egy kicsit…

A Skizofrénia underground megszűnésével egyidőben 2 további oldal fog valószínűleg újjászületni: az ujsagiras.com és az interactivefiction.hu. Vagy nem… mind1, “valami biztos, hogy lesz, mert olyan még soha nem volt, hogy ne legyen semmi”. Ill. “Miért van inkább valami, mint a semmi?”, stb.

Az Undergroundról annyit, hogy harcias, pszichiátriaellenes, eléggé antiszociális hangvételű egoblogként kezdte, a pszichiátriaellenessége végig megmaradt, sőt, egyre erősödött, a társadalommal szembeni ellenkezés jórészt megszűnt, sőt, inkább minél szélesebb rétegeket igyekezett megcélozni a társadalomban, sajnos, érzésem szerint, nem annyira sikeresen, mint kellett volna. Aki sokat markol, keveset fog – tartja a mondás. Mivel közben egyetemre mentem, volt egy kis filmnézés, egy kis olvasás, zenehallgatás, de a nyáron annyira lehúztam a keresztvizet a segítő szakmákról, és úgy “en bloc” az egészségügyről, hogy szerintem, ha én valaha kórházba kerülök, az nekem ellenséges terület lesz. Amúgy is az a véleményem az egészségügyről, a kórházakról és az orvosokról, hogy antihumánus halálgyárak, illetve az ott dolgozók egyszerűen csak antihumánus halálgyári munkások. Itt tartunk most, viszont hitem szerint a témámat (a skizofréniát) kimerítettem, túléltem egy pszichózist kórház nélkül, leokézva orvosokat, mentőket, szoc. munkást, ápolószemélyzetet. Úgy gondolom, a mai viszonyok között nincs mit mondani/tenni többet a témában. Az Underground tehát megszűnik, de a szelleme örökké él, és riogat majd mindenkit, aki nem képes elvonatkoztatni az idióta orvosi megközelítéstől, ami zsákutcába vezetett. Egyébként még nekem magamnak is van némi ellenérzésem “az igazság bajnoka”, “a skizofrén Zorro” szerepkörével szemben, de az embernek a szemetet is ki kell vinnie, ha például takarítói állást vállal, nekem pedig mint informatikusnak és kommunikációban járatos embernek tájékoztatási és figyelemfelhívási funkcióm is van, úgy érzem, és igyekeztem ennek eleget tenni. Hogy ezt néhányan zokon vették, azt sajnálom, de így volt korrekt. Azt hiszem, ennyi. Nagyjából (dióhéjban) ennyi a története a Skizofrénia undergroundnak (a blog körüli kisebb-nagyobb cirkuszokat nem számítva). Remélem, mostantól kevesebbet kell majd foglalkoznom a témával, nézhetjük inkább a tájat utazás közben, vagy mi. Itt vagyok 40 évesen, és alig fejeztem be a serdülést. Lehet, eredetileg is volt némi hajlamom az infantilizmusra, de azért segítettek is bőven a kedves “segítők”.

“Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!”

/József Attila: Levegőt!/

Szép teljesítmény a nagy skizofrén költőtől, aki Bak Róbert pszichiátertől szerezte az F2000-es diagnózisát. Mondhatjuk bipolárisnak, borderline-nak, szép dolog a megszépítő, kegyeletteljes emlékezés, de tény, hogy koszorús költőnk “büdös skizó” volt, aki ma annyi együttérzésre sem tarthatna számot, mint saját korában.

Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply