Visszamennél az időben, hogy megmondd neki?


Biztosan mindenkinek volt már hasonló élménye, úgyhogy most a kollektív emlékezetből merítek, amikor azt mondom, mindenkinek volt már barátja, akitől többet szeretett volna, mint barátság. Volt valaki, aki néha a vállamra hajtotta a fejét, megfogta a kezem, stb… Csak barát. Egyáltalán létezik barátság férfi és nő között? Vagy mindketten csak arra várnak, hogy a másik megmondja, hogy színt valljon? Nekem több ilyen barátnőm is volt egészséges koromban; az az igazság, hogy nem mertem igazán rájuk startolni. Azt se tudtam, hogy kell, és a mai napig sem. Pedig gyakran találkoztunk, eljártunk ide-oda (az ital is gyakran előkerült), de az igazi kezdő lépést soha senki sem tette meg. Talán arra vártak, hogy kezdeményezzek, talán csak élvezték a társaságomat (abszolút jó társalkodó voltam akkoriban). Szótlanná és bezárkózóvá igazán csak a betegségem tett. Meg az, hogy felnőttem, és ilyenformán változtak meg a tásas kapcsolataim, hogy ilyen románcokra, együtt lógásokra, majdnem együtt járásokra, és egyáltalán az udvarlásra nincs már leheőségem. Sokat beszéltem, buliztam, táncoltam akkoriban, és hát, azt hiszem, három, vagy négy ilyen lány lehetet akivel éreztünk valamit. Persze van az a közhely, hogy a szerelem elrontja a barátságot, de nekem még sosem nyílt alkalmam ezt a tételt a való életben kipróbálni. Az is igaz, hogy sokszor már késő utólag gondolkozni, a pillanat elmúlik, és vele együtt a lehetőség is. Sokat emésztettem magam emiatt, de a híres nagy barátságokból már csak 1-1 Facebook jelölés maradt. Meg lájkok, gondolom, a közös idők emlékére. Beszélhetnék még ezekről a dolgokról, nem olyan téma, ami gyakran felhozódik, de ezt a kis eszmefuttatást csak bevezetőnek szántam.

A Her című játék, vagy interaktív novella, mindegy, hogy nevezzük, pont egy ilyen barátságról szól lány és lány között, persze ezen már meg sem lepődök. Eddigi játékélményeim alapján gyakoribb a játékokban az azonos nemű kapcsolat, bár még csak olyan 100 játékot játszottam végig, mit tudom én, lehet, hogy kicsi még a merítés. A Her (aminek én azt az elmés címet adtam, hogy Őt), egy időutazós, sci-finek is felfogható romantikus történet. Annyiban igaza van a történetnek, hogy a megfelelő helyen, és időben kell lennünk a nagy gesztusok megtételéhez, különben a pillanat gyorsan elillan, és az ember sokat változk, ennyi idő távlatából az ember már nem ugyanaz. Tehát a jelszó: akkor és ott. A főhősnő egy társaság segítségével visszautazott az időben, hogy megmondhassa neki. Vajon milyen sikerre számíthat egy ilyen egy órás időutazáson, ahol ráadásul szabályok kötik a kezét, például nem beszélhet? A játék három részre tagolódik, az időgép körüli teendőkre, ami a leginkább sci-fi-szerű, a keresgélésre, és a nagy találkozásra.

Akkor én mára el is köszönnék, ne felejtsétek játszani Őt:

http://nemvagyokbeteg.reblog.hu/files/herhun.html