45 évesen Chris Wheatley megpróbált megtanulni vezetni. Aztán
úgy döntött, hogy az autókultúra a kollektív őrület egy formája.
Írta: Chris Wheatley, Mad In America, Around the Web, Mental Hellth, 2022. augusztus 27.
Chris Wheatley író és újságíró az Egyesült Királyságban, Oxfordban
él. Túl sok lemeze van, túl sok gitárja és kevés a macskája.
45 évesen ültem először autó volánja mögé. Alacsony jövedelmű
családban nőttem fel. Soha nem volt járművünk, és a mai napig csak
minden hatodik gyerek tanult meg vezetni. Valójában egészen a
közelmúltig meg sem fordult a fejemben az ötlet. Ez részben annak
tudható be, hogy egész életemben küzdöttem a szorongással és
depresszióval – a mindennapi élettel való megküzdés gyakran elég
kihívást jelent anélkül, hogy további stresszt okozna.
Azért van még valami. Mélyen ösztönös szinten mindig is úgy éreztem,
hogy az autók a kollektív őrültség egy formáját képviselik, a
dolgok természetes rendjétől való félelmetes és veszélyes
rohanást, amely csak káros lehet lelki egészségünkre.
Amikor elmondom az embereknek az autóval való visszafogottságomat,
általában azt feltételezik, hogy az aggodalomra ad okot a fizikai –
a közúti biztonság és a környezetszennyezés. Természetesen aggódom
ezek miatt, és jó okkal. A közúti balesetek által okozott halálesetek
száma világszerte évente körülbelül 1,3 millió, a közlekedési
szennyezés pedig kétszer olyan halálos.
Személyes nyugtalanságom azonban egy mélyebb helyről fakad – egy
szinte ősi érzés, amely elhatalmasodik a száguldó forgalom és a
végtelen betonszakasz gondolatától. Ezek a szakaszok jelentősek.
Világszerte becslések szerint 40 millió mérföldnyi út létezik, és
ennek a betonnak minden centimétere kiszorította a természet egy
hüvelyknyi területét. Egy lombos külvárosban nőttem fel. A nagyvárosok
mindig kényelmetlenül érzem magam. Egy autó volánja mögé ülve ugyanezt
az érzést éreztem. Amikor először vezettem egy forgalmas autópályán,
ez az érzés felerősödött.
Kiderült, hogy az autók puszta jelenléte rossz a pszichénknek. Egy
2017-es, skóciai Glasgow-ban végzett tanulmány megállapította, hogy
„az új M74-es autópályához közelebb élő résztvevők az idő múlásával
jelentősen csökkent mentális jólétet tapasztaltak”. Bár ezt lelki
szinten érzem, úgy tűnik, hogy közvetlen kémiai kapcsolat lehet az
autók és a mentális egészség között. 2020-ban a londoni King's College
egyik tanulmánya bizonyítékot talált arra, hogy a járművek károsanyag-
kibocsátásának még kismértékű növekedése is korrelált a klinikai
depresszió drámaian megnövekedett arányával. Még az egyéb környezeti
tényezők – például a rossz életkörülmények és a zöldterületek hiánya –
figyelembevétele után is, a kutatók azt találták, hogy az alacsony
járműkibocsátású városrészekhez képest a magas károsanyag-kibocsátású
helyek lakói sokkal nagyobb valószínűséggel szenvednek
súlyos mentális egészségügyi problémáktól.
Nem ez az egyetlen kutatás, amely rávilágít erre a megdöbbentő
összefüggésre. A londoni University College tudósai ugyanerre
a következtetésre jutottak. "Már tudjuk, hogy a légszennyezettség
káros az emberek egészségére, itt megmutatjuk, hogy a légszennyezés
jelentős károkat okozhat a mentális egészségünkben is, ami még
sürgetőbbé teszi a belélegzett levegő megtisztítását" - mondta Isobel
. Braithwaite, a University College London pszichiátriai
doktora egy jelentésben.
Minden fenntartásom ellenére elkezdtem vezetési órákat. A gyakorlati
előnyök mellett szerettem volna megkérdőjelezni magam és az
előítéleteimet. De valamikor az ötödik vagy hatodik kirándulásom
környékén a vezetésem szó szerint leállt. Az oktatóm unszolására egy
szűk rés másik végén találtam magam egy nagy busszal szemben.
– Neki kellene először átjönnie – állapította meg az oktatóm. Beültem
a volán mögé, mire a buszsofőr dühösen intett. Amikor végül
átkormányozta a járművét a résen, az oktatóm kiszállt az autónkból,
hogy kiabáljon és vitatkozzon, miközben elhaladt. Arra gondoltam,
milyen nevetséges ez az egész.
A közúti düh jelenségét régóta elismerik, mint a legnagyobb társadalmi
aggályt. A kutatások azt mutatják, hogy a relaxációs és az éber figyelem
technikák elsajátítása leküzdheti a vezetési agressziót, de miért fordul
elő ilyen agresszió? Talán azért, mert az autók gyakran önmagunk
meghosszabbításává válnak, lehetővé téve az elfojtott harag és stressz
megjelenését. Ami még rosszabb, ezek a fémméhek könnyen elősegíthetik a
hamis biztonságérzetet és a távolságtartást. Hacsak nem tapasztalunk
első kézből egy ütközést, nagyon nehéz felfogni a hatalmas erőket,
amelyek játszanak, még lassú sebességnél is.
Természetesen nem mindenki válik démonná a volán mögött, de a közúti düh
jelensége azt sugallja, hogy a vezetésben rejlik valami, ami felerősíti
bennünk az erőszakos ösztönt.
Vezetős barátaim gyorsan elismerik környezeti aggodalmukat és vágyukat,
hogy elektromos járművekre váltsanak, de az autókkal kapcsolatos probléma
sokkal mélyebbre nyúlik vissza: az autók és a fenntartásához szükséges
infrastruktúra szó szerint az emberiség és a természeti környezet
elválasztását jelenti. A járművekre, az autópályákra és a betonra való
támaszkodásunk megfoszt bennünket a környezetünkkel való veleszületett
kapcsolatunktól. Azt mondjuk, az emberek már nem részei az ökoszférának.
A pszichológusok, filozófusok és környezetvédők már régóta tisztában
vannak azokkal a mélyen gyökerező problémákkal, amelyek abból fakadnak,
hogy elszakadunk a természettől. Dr. Jane Goodall, a híres főemlőskutató
a Womankind számára adott lenyűgöző interjúban megjegyezte: „Katasztrofális
módon elváltunk a természettől, úgy tűnik, nem vesszük észre, hogy ha így
folytatjuk az életünket, akkor önmagunkat pusztítjuk el. Sőt, lelki
egészségünk érdekében kapcsolódnunk kell a természethez. Ez különösen
igaz a gyerekekre.”
Egy 2014-es ausztrál tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy „a
hosszabb vezetési idő nagyobb valószínűséggel dohányzik, elégtelen fizikai
aktivitás, rövid alvás, elhízás, valamint rosszabb fizikai és mentális
egészségi állapot.” Máshol végzett tanulmányok azt mutatják, hogy a napi
tíz mérföldnél hosszabb vezetés magasabb vércukorszintet, koleszterinszintet,
vérnyomás-emelkedést és alváshiányt eredményez. A másik oldalon a
kerékpározás vagy gyaloglás bizonyítottan felpörgeti az elmét és a szellemet.
Egy figyelemreméltó Dániában végzett kutatás kimutatta, hogy 20 000, 5 és 19
év közötti gyermeket vizsgáltak, akik kerékpárral vagy gyalogosan jártak
iskolába, mérhető és tartós koncentráció-növekedést mutattak. Számos további
bizonyíték létezik arra vonatkozóan, hogy a kerékpározás különösen sokat tesz
a kognitív hanyatlás és a depresszió leküzdésében.
Talán az autók iránti szorongásaim gyökerei az elszakadásban keresendők.
Műanyag és fémrétegek mögött, aszfalttal, épületekkel és más, mesterségesen
beburkolt egyedekkel körülvéve, elszigeteltnek érzem magam a durva, hideg
textúrák természetellenes világában. Az embert és a természetet nem szabad
megosztani. Úgy tűnik számomra, hogy az ember alkotta járművekkel
mesterségesen kialakított tájakon való vezetés valóban a közös őrület,
pontosabban tévedés egy formáját mutatja. Egy téveszme, amely arra kér
bennünket, hogy higgyük el minden bizonyíték ellenére, hogy az általunk
kiépített közlekedési hálózatok és az általunk használt járművek jó dolgok.
A domináns meggyőződés az, hogy az autók a modern élet örvendetes és
pótolhatatlan részét képezik, kényelmük előnyös számunkra, mint egyének
és a társadalom, és ezek az előnyök felülmúlják a negatív hatásokat. De
milyen előnyökkel járnak valójában? Egyedi járművek nélkül otthonunkhoz
közelebb dolgoznánk, a helyi üzletek és szolgáltatások virágoznának, a
tömegközlekedés pedig radikálisan javulna. Ezt hívják közösségnek.
45 évesen több vezetési leckét kaptam. Végül feladtam. Az élmény semmit
sem változtatott azon régóta ébredő gyanúmon, hogy ezek a tomboló
fémdarabok nem gazdagítják az életünket. Valójában valami megkönnyebbülés
volt, hogy elengedtem a belső küzdelmemet. Az autókhoz való hozzáállásomat
illetően semmilyen módon nem vagyok „furcsa”, „nem illő” vagy „luddita”.
Rengeteg bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy túlnyomóan
az autóktól való függésünk, a környezeti hatásoktól eltekintve, súlyosan
károsítja mentális és lelki énünket.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157