Unikornisok és skizofrének

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Nem tudom, hogy diszkrimináltam volna-e skizofréneket a diagnózisuk miatt, mielőtt egy szép napon erőszakkal be nem hurcoltak a pszichiátriára, és ha addig nem volt kémiai egyensúlyzavar az agyamban, hát utána már lett. Valószínűleg nem diszkrimináltam volna. Vagy ki tudja? Egyrészt nem is tudtam a létezésükről, vagy legalábbis a mesebeli unikornishoz hasonlítottam volna őket egy képzeletbeli bestiáriumban. (Az unikornisnak egy szarva van, nekik meg két személyiségük.) Sose láttam őket, nem is nagyon hallottam róluk, pedig végig ott voltak. Vagy elzárva valahova, vagy a saját magányukba burkoltan. Az állatvilágban a megsebesült állatot a többiek “kikezdik”, a sebét addig piszkálják, amíg valahogy megölik és felfalják a fajtársukat. Bármilyen humánusnak is tartják magukat, az emberek között is nagy vonalakban ez játszódik le. Ha kiszagolják, hogy skizofrén vagy, és szabadlábon, rád telepszenek, és addig nem hagynak nyugton, amíg van mire költsd azt a kevés pénzed, van valami, amivel rendelkezel, vagy amíg egyáltalán levegőt veszel. Mert az is az ún. egészségeseknek jár, akiken még nem jelent meg a seb. A seb, az a stigma, amit a pszichiátria rak rád (a stigma szó nagyon találó). Ha nem is lennél totálisan életképtelen, a pszichiátria hivatalos leiratokban (is) szentesíti ezt a folyamatot, hogy téged likvidálni kell a társadalomból, vagy halálra gyötörni, vagy elvinni valahová, ahol túlgyógyszerezéssel tesznek el láb alól. Sajnos arra sokáig nem jöttem rá, hogy a pszichiátria mindezekért hálát is elvárna (akár pénz formájában is), szeret úgy tekinteni magára, mint aki “megmenti” ezeket az embereket a szenvedéstől (engem is csupa szívjóságból akartak barakktáborba küldeni). Egyébként ez a logika a Harmadik Birodalom retorikájából lehet ismerős, hiába, nagyot fejlődött a pszichiátria abban a korszakban. Edith Sheffer idézi fel a gyermekpszichiátereknek írt sok-sok köszönőlevelet, amit azért kaptak, hogy “ne szenvedjen” a kis páciens és pláne a kis család! A pszichiátria nagyon megértő mindig a család “szenvedései” iránt, sőt, a saját pácienséről sem feledkezik meg, hogy neki jobb legyen, ha máskor nem, majd egy másik életben, és kit lassabban, kit expressz ajánlva terelnek egy másik, “jobb” élet felé, ahol nincs megkülönböztetés, nincs kivételezés, ahol minde JÓ (legalábbis a feltételezések szerint), és ahol mindig béke van. Örökkön örökké. Bár az is előfordul, hogy a páciens berzenkedik a sorsa ellen, de csak saját szenvedéseit hosszabbítja meg, szerintem a pszichiáterek máig nem értik, miért ragaszkodnak a páciensek foggal-körömmel a velük ellenséges érzületű társadalommal való együttéléshez, saját szenvedéseiket meghosszabbítva, amikor ők biztosítanák az utat a FÉNY-be, és legalább hasznára is válhatnának a társadalomnak, néhány hasznos gyógyszerkísérlet erejéig. Ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel! Azám! Minek ahhoz annyira ragaszkodni, ami csak szenvedést okoz? Ha már a személyes vagyonukról olyan könnyen lemondanak, miért nem áldozzák az életüket a tudomány oltárán? Megmondom, miért. Azért mert a pszichiátria nem egy tudomány, mint aminek eladja magát, csak egy diagnosztizáló, fasiszta, fajirtó, kirekesztő blabla, ami a társadalomban, bitorolva az elmetudományok helyét, önmaga dicsfényében fürödve (amit saját maga gerjeszt a tudatlanok között), másokat eltaposva pöffeszkedik. Üdvözlendő, hogy a saját kezelőorvosom, aki egy szót sem szólt hozzám, ameddig bent tartózkodtam a pszichiátrián, a saját luxusvillája dolgában még bentről is serényen intézkedett, egyáltalán hol van az én problémám az övéhez képest, persze. Ég és föld. Ő forgatja a pénzt, élénkítve a gazdaságot, én meg csak tengődöm a mások adóforintjaiból. És akkor még ő törje magát miattam? Vagy egyáltalán bárki miatt? “Így is, úgy is megkapja a fizetését” – idézet tőle, minek törje ő magát bárki miatt – “Őt már csak zavarják a betegek”. Hát, igen, egy igazi humánus tudós hozzáállása, akit bevallottan körülbelül annyira érdekel a munkája, mint egy gyári szalagmunkást, talán még annyira se. Valaha is valaki elhitte egy percig is, hogy a felső tízezer között jelen lévő pszichiátereknek bármi motivációjuk lenne a nincstelenek, mélyszegénységben élők, koldusok problémáival való foglalkozásra? Hacsak nem az, hogy főként miattuk kerültek ilyen sorba, de ki örülne, ha ilyesmire emlékeztetnék? Fontosabb dolguk van, például a minél fiatalabb feleség beszerzése és a luxusvilla felépítése. Mások nyomorából. Ez az igazi szép hivatás.

Fajirtás, Pszichiátria, Skizofrénia
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply