Nem követtem igazán figyelemmel ezeket a vloggereket (nem vagyok a vlogok fanja, nem is nézem őket, nem is érdekelnek), mindezekről felszínes tudásom volt mindaddig, ameddig nagyobb figyelmet nem kezdtem szentelni a jelenségnek, mint például az eléggé botránygyanús – díjnyertes SoDI produkció és sodiforum, amik eléggé kritikán aluli korjelenségek, de én már csak a hattyúdalukat, parádés véghaldoklásukat tudom figyelemmel kísérni.

Az egy dolog, hogy az egoblogoknak leáldozott, pláne egovlogba egyáltalán belekezdeni is merész hülyeség és bődületes ostobaság volt. Én is csak pár spotot tettem fel magamról a Twitterre, a trollok legelső dolga az ilyeneket szétoltani, és meg is teszik. Azt hiszem, nem minden jogalap nélkül. SoDI szerintem kb. Velem egyidőben, vagy még tőlem is hamarabb kezdte a freeblogon, aztán haladt szépen a vlogos trenddel, és nem reagálta le, hogy efölött már elhaladt az idő.

Ha valakinek nem tűnt fel, Puzsér Róbert sem ad már képet a rádióműsoraihoz, talán nem véletlenül. Egy időben ezeknek a vloggereknek egymás szivatásán és gyalázásán kívül nem lett más elfoglaltságuk, talán azóta nem divat az ilyesmi.

Tomcat-et sem követtem az utóbbi időben (és a suli-s, police-os korszaka után jóformán semmikor), de ő talán még normálisan ki tud ebből az egészből szállni, ami SoDI-nak sajnos nem sikerüt. Tomcat túl jobboldali-punk, túl izgató (vagy túl izgatott) figura, szélsőségesen radikális stílussal, véleményekkel és álláspontokkal. Ennek ellenére nem züllőtt el úgy, mint SoDI-ka.

SoDI szappanorerába illő utóvergődései még kavarnak fel bizonyos érzelmeket, Tomcattől viszonylag csendesen válik meg a közvélemény. Hallom, egyéb vloggerek, illetve influencerek is befejezik a jobboldalon, nem biztos, hogy kár értük. Ez van, hiányuk űrt (nem) hagy maga után. Tomcat-nek sikerült megőrizni méltóságát, időnkénti balhéi ellenére, SoDi-tól egy Karinthy-verssel búcsúzunk, méghozzá a Babits-ról szóló egyik paródiájával:

Antik szerelem

"S megint előlről..."

A szeretőm fiús, görög leány,
Lányos, török fiú, ki egykor élt,
Ahol tajtékot Aagis öble hány.

És Athenben született auzgewélt,
De most közöttünk jár, bár ő egy antik,
Kihez ma lelkem esdve igy beszélt:

"Ó kancsók kincse, ó görög romantik,
Orsók korsója, drágamívű borsó,
Akit szeretnek Bélák és a Bandik.

"Te tarfejü, tritóni, tarka torzó,
Dús, dőre dátum és dalos dativusz,
Post, penes, pone, praeter, ablativusz.

"Ki bún borongva, barna, bús bajusszal,
Beteg bolyongó, béna bink balán...
És szólt a lány, gradus genitivusszal:

"Mi, hát nekem bajuszom van talán?"
S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha,
Ezt mondtam csak a széphangzás mián.

"De hogyha ezt nem érti, drága mirrha,
Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul,
Kegyed nem készült, aztán hol az irka?

"Az ember végre még sincs csupa fábul,
Kegyed nem tudja, mi az asszonánc?
Eriggyen, mert rugok beléje hátul. -
           (S megint előlről.)