Tényelgő története: Ötödik bejegyzés
...nagyon úgy tűnt, sokan élvezték, talán mind a mai napig élvezik a pszichiáterrek és szakdolgozók a pozíciójukból adódó hatalmukat. Ha valaki a munkáját végzi örömmel, ezzel nincs gond. Ha pedig valakinek a segítségnyújtás a hivatása, az lelkiismeretesen dolgozik. Csak ezzel meg a gond, hogy gyógyító munka nem történt... illetve az ezt igazoló gyógyulások nem következtek be. Tehát főleg rideg tartású betegellátás megy, és nagy mennyiségű adminisztatív munka zajlott. Ez nem hivatás. A korábban említett főorvos asszony (osztályvezető) számtalan bizonyítékát szolgáltatta, hogy élvezi a hatalmát és az ezzel járó kiváltságokat, valami önigazoló és beteges jelleggel... de az is tény, sokaknak tudott segíteni, hatalmát felhasználva. Minden szakember egyetértett abban, és ezt sulykolták mindenkibe, betegekbe, hozzátartozókba, hogy a pszichés betegség gyógyíthatatlan. Tehát nem is törekedtek gyógyító jellegre...
Ha valaki rosszul érzi magát, és ez az egész fizikumát megviseli, annak megváltás, mondjuk, egy hangulatjavító. Nem megoldás semmire, de drogként tud funkcionűlni. "Feldobja az embert", elterelve a figyelmét a gondokról. Pláne, hogy a világtól elzárva, minden feladat, teher nélkül kórházban van, és ha mást nem, sokat aludhat. De, mint az illegális drogoknál: csak egyre nagyobb mennyiségben, és mellékhatásokkal tud működni. Utólag súlyos elvonási tünetekkel.
Az antipszichotikumok talán ennél rosszabbak, mert nem "dobják fel az embert". Az agyban végbemenő folyamatokra kívánnak befolyással lenni ilyenekkel az orvosok, de teljes ködben. Kíérletezve. Mindig ezen ment a hercehurca a zártosztályon, hogy ki meddig maradjon gyógyszerbeállítás céljával. Ami idő alatt mindenkinél több gyógyszert és gyógyzerkombinációt próbáltak ki. Rajtam az elektrosokkolót is kipróbálták... már maga az alapötlet is sokkoló. Áramot vezetni a betegek agyába, gyógyító szándékkal. Gyógyulások a kezelések alatt tehát nem következtek be, de ha valakinek stabil (kérdés, ez mit jelenthet) volt az állapota, kvázi mindegy, hogy érzi magát, de képes funkcionálni, akkor, mondjuk, két hónapos kezelés után már csak egy-két-hetet kellett eltöltenie a zártosztályon. Elméletileg. Ugyanis nem volt akkoriban olyan "betegtársam", beteg ismerősöm, aki hosszabb, de inkább rövidebb idő elteltével ne került volna vissza gyógyzer át- vagy beállításra. Ezt nálam minimum hússzor eljátszották...
Gyógyszer-beállítás. Megtalálni, mitől érzem magam nem jól, hanem, mint utólag kiderült, elfogadható szinten. (Nincs szint. Állapot, esetleg...) Sok, nem élőlények számára kitalált szó ragadt rám is. Szint, reziduális, doxazma, felmérés, erőkifejtés, nagyvizit, lámpaoltás, hasadt... stb. Szóval nálam is ment a gyógyszerbeállítás. Jó betegnek számítottam eleinte, mert udvarias, elfogadó, becsületes, lelkiismeretes beteg voltam.
Amikor hallottam, hogy van az osztályon elektrosokk-kezelés, enyhe töprengés után kértem, hogy alkalmazzák rajtam is ezt a terápiát. Mert annak mondták. Nagyon meg akartam gyógyulni, csak nem tudtam, milyen betegségből...
Folytatom a történetem...
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157