Tényelgő története: Kilencedik bejegyzés
... nem marad más választása az embernek egy abszolút kiszolgáltatott helyzetben, mint a lázadás. Lázadozgatás, ami korántsem egyenlő az agresszióval vagy a szervezett gerillaháborúval... Túlzás egyébként háborút emlegetni ilyen helyzetben, de küzdelmet talán nem. Küzdelem egyik napot túlélni a másik után, és ha már az ember nem lát kiutat, marad a teljes önfeladás, amivel az ember mindent felad, még a saját maga által kontrollált gondolatait is, vagy lázad, tiltakozik az ellen a rendszer ellen, amiben mindenki elég rosszul érezte magát, előbb vagy utóbb. Pláne úgy, hogy sokan azzal az ígérettel feküdtek be a pszichiátriai osztályra, hogy valami olyasmi fog történni, ami gyökeresen megváltoztatja, jobbá, esetleg csak elfogadhatóbbá teszi az életét. Mert az azért igaz, hogy sok ember küszködik lelki gondokkal, sérülésekkel, vagy állandósult rossz idegi vagy közérzeti állapottal.
Na, és persze, ténylegesen vannak olyan emberek, akiknek mentális gondjaik vannak. Ezek sokszor téveszmékkel vagy hallucinációkkal járnak együtt. Pszichózisok, amiket minden jel szerint minden ember megél élete során hosszabb-rövidebb ideig. Van, aki többször, van, aki néhányszor. Valamilyen természetes reakció, vagy folyamat, talán védekezés. Olyasmi, mint a rémálom. Mindenki megél egyet-kettőt. Elméletileg, vagy a tudományos állítások szerint nincs semmi funkciója, illetve nem tudni, mi az. De találgatni, elméleteket gyártani bárki tud. Én is elméleti fizikus vagyok, meg író meg csillagász és asztronauta... stb. Bámulom a csillagokat, írok már elég kiskorom óta, és a nevemhez fűződik számos elmélet a fizika szakterületén. Pl. a "fungációs-elmélet", amely kimondja, hogy a fungák fungálnak, de a diffungák diffungálnak. Szóval sok elmélet születik, amit bizonyos kísérletekkel ténnyé lehet tenni. Így működik / mert máshogy nem tud / az orvostudomány is és az orvostudományok "királynőjének" tartott pszichiétriai tudományok is. Nem vonom kétségbe sok ember kétségbe sok ember segítő szándékát semmilyen tudományágban, de azt se immár, hogy sokszor a tudományos kísérletek személyes kíváncsiságokat vagy ambíciókat szolgálnak. Rajtam a pszichiátriákon történő kalandozásaim során, hát, meg se tudom becsülni, milyen sok gyógyszert kipróbáltak. És gyógyszer kombinációkat is. Tíz, húsz, nem tudom, de rengeteget. Dokumentálva vannak. Zárójelentések garmadáin. Antipszichotikum nyugtatóval. Antipszichotikum nyugtatóval és altatóval. Feszültség oldó és az antipszichotikum és a mellékhatások kiküszöbölésére adott egyéb gyógyszerek. Vagy kétféle antipszichotikum, mellékhatások elleni gyógyszer altatóval... felsorolnom is nehéz lenne. Szedtem, szedegettem a gyógyszereket. És mintha kísérleti jelleggel adták volna őket. Korábban másokon kikísérletezett, vagy épp, hogy rajtam tesztelt kombinációkkal. Elméletekre, feltételezésekre, vagy eléggé felületes, szinte semmire ki nem terjedő, az emberi agyra vinatkozó megfigyelésekre alapozva. És némely gyógyszerrel még sikereket is el lehet érni. Az ember gondjait nyilván nem oldják meg, de manipulatív jelleggel, kijétszva a természet dolgait, működnek azok a mechanizmusok, amelyek minden jel szerint módosítani tudják az agyban végbemenő biokémiai folyamatokat. Pont, mint a kávé, nikotin, alkohol, fájdalomcsillapító és egyéb szerek. Vagy hatóanyagok. De hát akkormi a gond ezekkel a pszichés betegségekre adott gyógyszerekkel? - merülhet fel ezek után a kérdés. Hát, tulajdonképpen a mellékhatásuk mellett a fő hatásuk. Aki nem szedett ilyen gyógyszereket, az nem érti, mik ezek a hatások, érzések vagy tudatmódosulások. Amelyek maguk generálják sok esetben azokat a torz érzéseket, amik szintén tudnak olyan rossz érzést kiváltani, mint a hallucinációk. Na, nekem olyanok egy jó darabig nem voltak. De később kiderült, semmi sem lehetetlen.
Sokan mondják, minden fejben dől el, és az antipszichotikumok is ott hatnak... Eleinte nem is értettem, miért szerepel a paranoid kifejezés a diagnózisaimban. De azt se, hogy milyen valótlan, nem valóságos hangokat vagy képeket érzékelek én, amiről nem is tudok. A lázadásom ebben nyilvánult meg. Vitába szálltam "szakemberekkel", hogy talán téves diagnózist állítottak fel. Egyik alkalommal olvastam a kórteremben egy cikket az ilyen típusú félrekezelésekről. A kezelőorvosom épp ügyeletben volt estefelé. Sikerült leszólítanom a folyosüón, és kértem, hogy beszéljünk. Azt gondolhatta, szerintem, hogy panaszkodni akarok, milyen rosszul érzem magam. Fogadott is nagyon hamar az orvosi szobában. Máskor mindig sok dolga volt. Most időt szentelt rám. Kb. fél percet. Harminc másodpercet. Leültetett az orvosi szobában, és megkérdezte, mi a probléma. Felvetettem.
- Doktornő! Nem lehet, hogy engem a gyógyszerek tettek skizofrénné?
...Eddig tartott a harminc másodperc. A doktornőn mintha átsuhant volna valami mély gondterheltség, aztán felállt, és magamra hagyott az orvosi szobában. Eleinte azt hittem, hogy még visszajön, csak eszébe jutott valami dolga, azért ment ki. Vártam talán két pervet, és elindultam kifelé az orvosi szobából, keresztül a nővérszobán. Ott már az egyik férfi ápoló készített egy nyugtató / szedáló / injekciót. Közölte, hogy ne menjek még a szobámba, mert kapni fogok egy kis "szurit", mint ahogy a gyerekeknek adják a védőoltást. Egyből leesett, hogy a kis doktornő rendelte el. Tiltakozásnak ott helye már nincs. Ezt pontosan tudtam.
- Legalább jobban fogok aludni - közöltem, viccesre véve a figurát...
Folytatom a történetem...
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157