Tényelgő története: Harmadik bejegyzés
... szóval elkerültem egy ideggyógyászhoz, de már nem a rosszulléteim miatt jártam hozzá, hanem mert idegroncs lettem. Dolgozni, azt a nehéz fizikai munkát, amit addig végeztem már nem tudtam. Komoly koncentrációt igénylő, nagy felelősséggel járó munka volt. Menet közben pedig még anyám is sokallta és rosszallotta ezeket a rosszulléteket. Elköltöztem tőle, albérletbe és mivel veszélyben volt a megélhetésem és senkire sem számíthattam, ezért kérleltem az ideggyógyászt csináljon valamit, mert nem akarok az utcára kerülni hajléktalanként. Akkor már szedtem az általa javasolt feszültségoldót, ami inkább rontott az állapotomon. Nyomottá, tompává tett. Sokadik felvetésemre a doktornő ajánlotta, forduljak pszichiáterhez, tud is ajánlani valakit. Megfogadtam a tanácsát, hiszen más választásom nem is volt. Mentem pszichiáterhez is magánrendelésre.
Szépen kivártam a sorom, amikor megjelentem a rendelőjében. Behívott, foglaljak helyet, mi a gondja-típusú kezdőmondattal fogadott. Délután lehetett az idő, mert a szobájában szinte félhomály volt. Lámpa se égett. Helyet foglaltam. Azt hittem akkor, illetve úgy általánosságban korábban, hogy a pszichiáterek, pszichológusok, na aztán Ők mindent tudnak az emberekről meg mindenről. Szinte csodát vártam, már az első rendelésen. Miután helyet foglaltam elmondtam neki a gondomat, ahogy kérte. Felvázoltam kicsit a személyiségemet is, hogy legyen tisztába, kideríthesse, mi a "betegségem" oka. Olyan célzattal, hogy akkor majd Ő meggyógyít. Nem kérdezett semmit. Megvártam míg előadom a gondom, bajom, majd ment az íróasztala mögé gépelni. Furcsálltam, hogy semmilyen refleksziót nem kaptam a mondataimra. Semmi tanács, vigaaztalás, vagy esetleg bátorítás nem szerepelt a repertoárjában.
Viszont rövid idő alatt végzett a gépeléssel és már a kezembe is adott egy receptet, hogy váltsam ki és szedjem a felírt gyógyszert. Valamint kaptam egy A4-es mretű, egyébként szabványos szakvéleményt, amin a diagnózis is szerepelt. Egyből megütötte a szemem. "Skizofrénia". Nem értettem akkor ez a diagnózis mit jelent, de tudtam ,hogy valamilyen szörnyű betegséget. Filmekből ismert kettős személyiségű, amolyan kriminológiai bűnelkövető, akinek az egyik énje jó, a másik meg gonosz. Tudathasadás. Addigra már sok mindenről olvastam és sok ismeretterjesztő film és cikk után se tudtam ezt a betegséget magamra húzhatónak találni. Ja és persze az orvos hozzáállása így már érthető volt. "Nem fog egy őrültnek elmagyarázni ilyen bonyolult személyiségzavarokat." Ugyanis a pszichés betegségeket sokféle megközelítéssel nevezik el. Tudathasadásos elmebetegség. Tudathasadásos személyiségzavar ... stb.
Persze a valóságban nincsenek olyan több személyiségű gonosztevők, mint a filmekben, de létező egy olyan betegség, amit disszociációs neurózisnak nevez a konrét tudomány, amiben elméletileg több személyiség lakozik egy emberben. Nem lehet ezt túlbonyolítani, mert hivatalosan személyiség nem is létezik. Biokémiai folyamatok vagyunk csupán az orvosok számára és Ők is saját maguk számára, úgy nyilván, hogy ebbe a biokémiai folyamatba tetszőlegesen be lehet avatkozni. Sőt kényszergyógykezeléseknél be is kell hivatalos verzió szerint. Na, de ezt már később tudtam meg. Ott, a kedves doktornőnél megtudtam, mi okozza az ideggyengeségemet, tompaságot, és apátiát. Skizofrénia. Amire még gyógyszert is kaptam. Eddig a történet kellemesebb része. Ugyanis ezek után mélydepressziós lettem. Ez is egy orvosi szakszó, amit nagyon megtanultam. A skizofréniára adott gyógyszer egyik mellékhatása a sok közül depressziót okozott egy abszolút kilátástalan élethelyzetben.
Szedtem a gyógyszert, mint a kisdobos. Jobban akartam lenni, visszanyerni a régi erőmet és energiámat, de pont mélydepresszió lett a vége ennek a beavatkozásnak. Pontosabban, hogy mi lett a vége, azt még nem tudom, de minden összejött a negatív dolgok közül és már nem láttam más kiutat az élethelyzetemből mint az öngyilkosságot.
Sokat tépelődtem rajta, de egyik éjszakai sétálgatásom során úgy döntöttem, beveszem az egész havi gyógyszert, az összes feszültségoldóval együtt, ami csak volt nálam a kiváltott mennyiségből. Meg akartam halni. Álomba merülni és nem kelni fel soha. Elaludni sikerült is a nagy mennyiségű gyógyszertől és eszméletlen voltam vagy négy-öt napig. Filmszakadás- Amikor magamhoz tértem épp ki voltam kötözve a sürgősségi osztályon. Állítólag rátámadtam az ápoló személyzetre, amíg eszméletlen voltam ezért kötöztek ki...
... amit egyébként elhittem és bűntudatom is volt emiatt, de így utólag furcsa, hogy tudtam rájuk támadni... Alvajáró pedig még nem voltam és nemis voltam soha agresszív típus. De lehet, ez is olyan, mint a horkolás. Aki csinálja, nem tud róla...
Szóval magamhoz tértem. Rövid úton vittek is a sürgősségiről a zártosztályra. Megfigyelő, rácsos ágy, stb... Na, innentől azt hittem már rosszabbul nem lehetek, de sajnos tévedtem. Elkezdődött életemnek egy olyan szakasza, amit, ha könyvben olvasok, vagy másoktól hallok, nem hiszem el, hogy olyan dolgok a valóságban megtörténhetnek. Mára már sokan tudják, a zártosztály nem kellemes, élőlények számára. Rideg emberteken közeg. Büntető javító-nevelő jelleggel tudatmódosító gyógyszerekkel, amelyek antidrogként funkcionának a legtöbb esetben. Nem jól érzi magát tőle az ember, hanem rosszul, vagy jobb esetben közömbösen.
A központi idegrendszerre, agyra ható szintetikus gyógyszerek ezek, amelyekkel bizonyos eredményeket el is tudnak érni a szakemberek. Befolyásolni tudják az agyműködést...
Folytatom a történetem...
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157