Szilágyi Attila: Hetedik bejegyzés
...az orvosok, de a pszichiáterek is mindenre tudnak valamilyen gyógyszert felírni. Akár betegségre, akár egészségre. Igazi gyógymóddal azonban alig tud szolgálni a modern orvostudomány. Minden betegséget csak "szinten tartani" tudnak. Vannak általáns népbetegségek / ide tartozik most már a depresszió és egyéb betegségek is/, de ezek közül knkrétan gyógyítani egyiket se tudják. "szinten tartó" kezelések vannak, de bizonyos országokban sok betegséget nem is tudnak értelmezni, vagy mert nem betegségnek könyvelik el, vagy egyszerű évezredes gyógymóddal elég könnyen orvosolják...
Végrehajtották tehát rajtam az elektrosokk-kezelést. Sokan azt gondolják, hogy az egyszeri, mint egy műtét, Nem. Azt akkoriban kúra-szerűen alkalmazták. Nálam több napon keresztül, kb. négy alkalommal végezték el. Talán két napos szünetekkel.
Én ettől a terápiától reméltem, hogy meggyógyulok, de még mindig nem tudtam, miféle betegségem van, ami ilyen drasztikus beavatkozást igényel. Hivatalosan skizofrén voltam, de hogy mik ennek a betegségnek a kritériumai, azt nem tudtam. Ma sem tudom. "Mert valaki így látta."
Ezt sokszor hallottam, magamra vonatkoztatva is: "Mi úgy látjuk, ez a gyógyszer jó lesz. Mi úgy látjuk, hogy még nem mehet haza. Mi úgy látjuk, hogy még nincs jól."
Igen. Ha valaki azt mondta, hogy Ő már jól érzi magát, ezt a pszichiéterek figyelmen kívül hagyták. Mert ők nem úgy látták. Ők döntötték el, hogy ki mikor érzi jól magát, vagy bizonyos tankönyvi formula szerint, mikor érezheti jól magát... abszurdnak tűnhet ez a hozzáállás és valójában az is. Ha valaki nem tudja ellátni magát, vagy őrült dolgokat cselekszik, akkor esetleg jogos a gyógykezelés. Vagy ha valaki idegileg kibukik, és nincs más lehetősége, akkor fordulhat pszichiéterekhez... stb.
Igen. Ha valaki azt mondta, hogy Ő már jól érzi magát, ezt a pszichiáterek figyelmen kívül hagyták. Mert ők nem úgy látták. Ők döntötték el, hogy mikor érzi jól magát, vagy mikor érezheti jól magát... abszurdnak tűnhet ez a hozzáállás és valójában is az. Ha valaki nem tudja ellátni magát, vagy őrült dolgokat cselekszik, akkor jogos a gyógykezelés. Vagy ha valaki idegileg kibukik, és nincs más lehetősége, akkor fordulhat pszichiáterekhez... stb.
De hogy valakit akarata, esetleg meggyőződése ellenére bedugnak egy zártosztályra vagy négy hónapra, ez már több emberijogi kérdést is felvet. De szakmait is. Lehet-e bárkinek is segíteni erővel, elnyomással? Szabad-e egyáltalán? Úgy tűnik, az én esetemben szabad volt. Bírósági végzés nélkül. Erre már jópár évvel a évvel a betegségem kezdete után jöttem rá. Pontosabban megtapasztaltam. Ilyesmi thrillerekbe illik. Nem hiszem a mai napig, hogy sok olyan dolog megtörténhet, mint amilyet személyesen átéltem, vagy csak más betegek beszámolóiból tudok. Amikor megszűnik a beteg körül a józan ész, a biztonság helyét átveszi valami definiálhatatlan őrület. Pont ott, ahol az ember empétiát, biztonságot, védelmet remélne. Sok dolog nem úgy történik a világban, mint ahogy ideális társadalomban közönségesen sokan várnák. Vannak azonban általános normák, amihez talán mindenki ragaszkodik, pusztán önvédelemből.
De mintha bizonyos betegektől az önvédelem gyakorlását, a jogszerűség csupán felvetését is megtagadnák. Talán ez még sok helyen ugyanúgy működik. ..
De az elektromos kezelések után se éreztem magam jobban. De rosszabbuk se, ami azért pozitívumnak számított. Hogy mennyi agysejtem pusztult el az ilyen beavatkozások során, azt meg sem merem becsülni, de biztos jó esettanulmányt, tapasztalatot tudtak velem kapcsolatban is megejteni. És az én tapasztalataim, negatív tapasztakataim is gyarapodtak.
Az első zártosztályos élményem talán úgy nyolc hónapig tartott. Rengeteg gyógyszerbeállítás, hazamenetel, aztán pár hét múlva újból kórházi kezelések, először ennyi időt vettek igénybe. Menet közben leszázalékoltak, de mintha nem is rólam, mint emberi lényről esett volna só, hanem mint valami programozható érzések és fájdalom nélküli műanyag próbababáról. Van olyan tanítás, miszerint tekints tárgyként az emberekre, és Ők majd a javadra, tetszésed szerint köréd rendeződnek, és szolgálják majd a céljaidat... Sokan ezt érzéketlenségnek nevezik népnyelvi megfogalmazásban.
A pszichés betegek is mintha csak olcsó műanyag flakkonok lettek volna. Töltök bele valamit. Kiborítok belőle valamit. És ha nem tudok mihez kezdeni vele, akkor kidobom.
A zártosztályon úgy viselkedtek. Megtanultak a betegek valamilyen közömbös létformát, hiszen ez garantálta számukra a jutalmat. Akár azt, hogy leengedték sétálni, akár azt, hogy "nemsokára hazamehet". Kidobják a műanyag flakkont,, Sokan azért visszaválthatós üvegeknek minősültünk, hiszen minduntalan a pszichiátrián kötöttünk ki.
Az én első komolyabb "lázadásom" ezen rendszer ellen elég hamar megmutatkozott...
Folytatom a történetem...
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157