Nem hittem, hogy visszatér, erősen hittem, hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni, aztán ezen az őszön erősebben tért vissza, mint valaha. A depresszió. Kezdődött a délig alvással, az óraátállítás után valamit normalizálódott a helyzet, bár így is sok a reggeli (délelőtti) fetrengésből. Felkerestem a depressziós haveromat (az otthonában), szóval nagyjából egyről beszélünk. Annál, hogy az ember nem tud elaludni, csak az a rosszabb, ha nem tud felkelni, és ha mind a kettő megvan, az kész katasztrófa. Nem tudom, pontosan minek a következménye (azért a gyógyszer, lehet, túl van adagolva), azt se tudom, hogy endogén vagy exogén depresszió, csak azt tudom, hogy nem lehet ellene védekezni. Mint az örvénynél, lesüllyed az ember a legmélyére, és onnan van visszatérés. Vagy nincs. Szép lenne. Azért látok jeleket, hogy kifelé tartok belőle (talán). A depresszióban talán egyre kell nagyon vigyázni: Véletlenül se kell orvosi "segítséget" kérni, mert az csak elmélyíti azt. Amúgy erről cikkeznek mindenfelé. A haverom, akinél voltam, szintén leállt a gyógyszerekkel. Mindenhol azt olvasni, hogy gond van az antidepresszánsok hatékonyságával (kivéve a fizetett pszichiátriai és gyógyszeripari írásokban). A pszichiátria mint mindenben, ebben is sokkterápiát alkalmaz: "beállítják" a kórházban, és hogy ne kerülj vissza, húzod a beled tovább ezekkel a szarokkal. A pszichiátria traumaokozással nyomja el a régebbi traumákat, és ezek aztán szépen újra és újra a felszínre törnek. Életem 44 éve alatt ősz még nem viselt meg ennyire, csak a takony időt veszem észre minden egyes nap, pedig eddig is ilyen volt. Van kiút az ördögi körből? Talán a gyógyszercsökkentés? 2-3 hónap kuka.