szerintem…


60 fele az emberek már egy kicsit be vannak gyöpösödve. Legalábbis most inkább csak a szüleimből indulok ki, már nem hajtok együtt a most 60-as korosztály egyik tagjával sem. Érdekes módon először nekem mindig idősebb barátaim voltak, de ahogy túlléptem egy tűréshatárt (olyan huszonharminc), egyre fiatalodik az a generáció, akivel képes vagyok megértetni magamat. Vagyis, na, inkább stagnál. Igazolva látom azt a fiatalkori tételemet, hogy az ember a kor előrehaladtával egyre inkább elhülyül. Én például periodikusan hülyülök el, de azt inkább hagyjuk, mert olyankor csak félig vagyok jelen. Azért olyankor is számíthatnak tőlem értelmes válaszra, csak nagyobb az átfutási idő, mert először meg kell konzultálnom néhány hanggal a témát.

Na, de mire is alapozom ezt? Mondjuk például a szobámra, ami körülbelül úgy néz ki, mint ahova bedobtak egy fegyvert kézigránátot. Látszólag én lázadozok a rend ellen, de a szüleimtől én még nem ismertem nagyobb lázadókat, gratulálok nekik. Eddigi egész életüket az az egy dolog kötötte le, hogy protestáljanak az életvitelem ellen. Persze, ha 16 évesen lelépek otthonról, akkor egyből visszahozattak volna a rendőrséggel, talán minden másképpen alakul. Meg még volt néhány kiugrási kísérletem (nem az ablakon), de egy se bizonyult sikertörténetnek. Valahová már útnak sem indultam, mert ugyan minek? Mindig megmagyarázták, hogy én milyen jól fogok járni velük, meg tiszta happy lesz az egész, meg amúgy is így lehet a legtöbbet >>spórolni<<.

Mindezekből persze – tévesen – azt a következtetést vonták le, hogy én “önellátásra képtelen” volnék. Hát a lófaszt. Mindig is ilyen voltam. Meg hogy nem borotválkozok. És akkor mi van, KÖNYÖRGÖM*?! Erre rámfogták, hogy én már 8-9 éves korom óta “rendellenes” vagyok, mert akkor mertem először ellent mondani a szüleimnek. “fejlődési rendellenessége 8-9 éves korában kezdődött”, és ezt hótt komolyan, fapofával diktálta valami picsának. Kancsal, Kancsal…

Amit itthonról megtanultam, az egyedül a takarékosság, de ez a fegyver hangszer fegyver Anikóval szemben teljesen hatástalan, mert mindig felmerülnek ötletei. 1 dolog azért van, amire nem sajnálom a pénzt, ki lehet találni mi az. Nem, nem járok kurvázni, hanem a másik, régebben ezt úgy neveztük, hogy 1-es juss. (A férfinak 2 jussa van, az 1-es juss az alkohol, a 2-es juss a nő, ez néhány 2-es jussnak nem tetszett, amikor megpróbáltuk nekik annak idején elmagyarázni…) Szóval ebben a tekintetben nálam is felmerülnek költségek, meg a pszichiátria óta elnyomok 2 doboz 100’s LD-t, de hát egy kicsit – mint már mondtam – nem erre számítottam, hogy életem hátralévő részét egy skizó-lágerban kell majd eltöltenem.

Mármint egyesek szerint.

Különben meg le is írom, amit a burán, a mocskos munkájukat: kancsal el is magyarázta nekem, hogy fog működni a történet, elég röviden: kizáró gondnokságot kérnek rám, egy hónap alatt lezavarják a tárgyalást, és ha nem akarok önként és dalolva skizó-lágerbe költözni, akkor el fognak vitetni erőszakkal, mentővel. Addig meg rohadhatok a pszichiátrián. Mondjuk ezen mindenki csak lesett. Amúgy én mondom, hogy fasiszták, de nem hiszi el senki. Egyébként meg ha most gondnokság alatt lettem volna, szerintem még annyit se mondhattam volna, hogy: fapapucs, már fogtak is volna, és vittek volna elfele… Azért a lehethogy leendő pszichiáterem szerint bizti, hogy gondnokság alá fognak tenni, én ebben egy kicsit kételkedek, mivel még nem jött meg a papír. Ha volt esze a nyíregyházi pszichiátriának visszavonta a kérelmet, mert különben ebből egy eléggé hosszadalmas, és csúnya, ronda ügy lesz. (Bár az is leht, hogy ez még egy kirendelt ügyvédnek is csemege, nem értek a joghoz, pedig ezek szerint nem ártana benne egy kicsit elmélyülni.)

Pedig amúgy már a kedves hodászi szocmunkások is kijöttek, és ők voltak a legjobban megrökönyödve, hogy nem akarom az egész hátralévő életemet a skizó-paradicsomban, leszedálva tölteni. (Igaz, hogy korábban Jézuskának neveztem minden egyes skizót, meg néha viccesen tesóknak hívom őket a burán, de azért a viccnek is van egy határa. Itt van, és ne tovább.)

  • Mondjuk még ha Edit is ennyire a szívén viseli a borotválkozásomat, egyszer meg is mutathatná, hogyan kell. Mondjuk magán, valahol…