Mivel a Szendi Gábor a skizofrénia kapcsán felmerülő gondolatait több helyen publikálta már, köztük a saját honlapján is, úgy gondolom, nem árt, ha írok róla egy összefoglalót. Legutóbb az Amiről az orvos nem mindig beszél című lapban találkoztam vele, amit a What Doctors Don't Tell You című amerikai kiadvány mintájára hoztak létre, és amitől az orvosok annyira kiütést kapnak. És úgy gyűlölik, mint a bika, amikor (vörös) posztót lebegtetnek előtte folyamatosan.

A pszichiátria története

Nem csodálom, a tavaly novemberi részben például Szendi Gábor arról is írt, hogy amíg az orvostudomány nagy része fejlődésnek indult, addig a pszichiátria megmaradt a 18.-19. század színvonalán. Ez elsősorban a pszichiátereknek (lenne) ciki, ha egyáltalán felfognák, miről van szó. A pszichiátria sohasem tagadta meg történelmét, maximum letagadta. De még mindig a zavaros elméleteik fogságában tengődnek, ami agyi folyamatokról szól. És aminek létezésére semmilyen bizonyíték nincs a mai napig. És ezt megpróbálják rávetíteni a hozzájuk betévedő áldozatokra.

Nem találtak például, és egyre inkább nem találnak bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a skizofréniának bármiféle genetikai meghatározottsága lenne. Amit olyan előszeretettel szeretnek szajkózni. Sajnos ez olyan tudományos blöffnek és kacsának bizonyul, ami tudományosan hangzik ugyan, de mégis minden tudományos alapot nélkülöz. Azt is valószínűleg valamelyik nagy pszichiátriai mesemondó találta ki, hogy „a skizofrénia egyidős az emberiséggel”. Erről szó sincs.

A skizofrénia története

A skizofrénia a 19. században bukkant fel először, és vált egyre gyakoribbá, amit Szendi civilizációs hatásoknak tulajdonít. Már csak azért sem lehet genetikailag meghatározó, mert attól fogva, hogy a bürokratikus állam begyűjtötte őket a 17.-18. századtól. Állandó, élethosszig tartó intézeti elhelyezésben részesültek az elmebetegek, egészen 1950-ig. Így aligha lett volna módjuk vagy túl sok lehetőségük átörökíteni a hibás génjeiket. Helyette a skizofrénia mindig újratermelődik, és nem a gének mentén. „A »skizofréniagén« felfedezése – a genetikusok minden lelkesedése ellenére – leginkább abba a nehézségbe ütközik, hogy nincs ilyen. A génkeresés kudarca azt mutatja, hogy a valóságot nem lehet megerőszakolni, az elméleti alapon megkonstruált skizofrénia »dimenziónak« nincs közös génje.”

Szendi inkább a civilizációs hatásokkal magyarázza a skizofrénia kialakulását, például a magzati korban elszenvedett D-vitamin hiány 44%-kal növelte a kialakulásának kockázatát. Párhuzamot von a cukorbetegség kifejlődésével (de nem abban az értelemben, ahogy a drága pszichiáterek). Ahogy a cukorbetegségben is egy alig ismert betegségből civilizációs hatásokra a népesség 12%-át érintő problémát sikerült generálni. A D-vitamin a skizofrénia fennállása alatt is összefüggésben lehet a tünetek súlyosságával. Szintén fontos lehet a gluténmentes étrend, ami a gabonafélék kerülését jelenti elsősorban. Erre ír is egy példát Szendi, hogy Finnországban és Svédországban a II. világháború alatt a kenyérfogyasztás visszaszorulásával jelentősen lecsökkent a pszichiátrián kezeltek száma, majd az újbóli megemelkedésével megint visszaállt az eredeti szintre.

A végső konklúzió az, hogy Szendi szerint a skizofrénia sok esetben sokkal inkább tekinthető emésztőrendszeri- vagy autoimmun betegségnek, mint „elmebetegségnek”, ugye. Nem tudom, mennyi lehet a cikk jelentősége számomra, de sokkal jobban szeretem azt, ha valaki elgondolkodik az összefüggéseken, mint az agyatlan pszichiáter- és ápolóautomatákat.

https://www.tenyek-tevhitek.hu/skizofrenia_mas_megvilagitasban.htm