Szelfi park, majális
[caption id="attachment_12102029" align="alignnone" width="640"] A kép a mostanában készült legelőnytelenebb fotó rólam; Ez is én vagyok[/caption]
Történeti és pszichológiai kutatások azt állítják, hogy az enyhe fokú depresszió az ember normális tudatállapota, és evolúciós szempontból hasznos volt, segítette a faj túlélését. Hallom a rádióban a sok hurráoptimista nyugdíjas klub létesülését, és figyelem már egy ideje a kis zseniképzősökbe való "karolást", tehetséggondozást. A baj mindig a hurráoptimuzmussal van, és a menedzer-piár-marketing szemlélettel, ami a kereskedelmi műsorok hiánya. Ha valamit megértünk, az mindig izgalommal jár, de utána jön a másnap, a kiégés, a devalválódás, a deklasszálódás. Én is, eléggé hurráoptimista módon már tegnap megvettem a virágot, lévén hogy ma anyák napja - májusfaállítás - munka ünnepe egybeesés nap volt. Sajnos, csukva volt a Korzó, de zárva is, úgyhogy nem tudtam bemenni, voltam viszont egy olyan majális-félének a perifériáján, ami valamennyire idézte a munka ünnepét. Tessék-lássék ünneplés volt, a tegnapi ballagások után, és bár az ember ünneplő állat, ekkora dömpingre lehet, hogy nincs kapacitás. Éppen azon gondolkodtam, hogy Nyíregyháza mennyire hasonlít Kajaani-ra és Szatmárnémetire, amikor gondolatmenetemben megzavart a szelfi pont látványa, ki is próbáltam, milyen a Nyíregyháza felirat előtt feszengeni. Talán egyeseknek aggodalomra adhat okot régi-új neoarchaikus világlátásom is, amikor "lelkes állat"-nak tekintem a szekrényt is, a biciklit is, de ez, gondolom, magából a sámánisztikus szemléletből fakad. A tárgyaknak lelke van, és kötődnek hozzánk. Ezért nem tanácsos már idős korban kifesteni, felújítani a lakást, mert esetleg már tudat alatt az új lakónak készítjük elő, olyan idősen az ember már nem biztos, hogy kibírja a sok herce-hurcát, ami költözéssel, lakásfelújítással jár (neoarchaikus sámán-megfigyelés, amúgy nem is annyira az, mindenki megteheti, aki eleget élt). Kérdezhetik sokan, miért védem annyira az időseket, talán mert sorstársaknak tekintem őket, talán mert minden életet védeni igyekszem (szerencsére a káposzta sikítását még nem hallom). Úgyhogy mindenkinek kellemes, borongós vasárnapot kívánok, az előttünk álló út (remélhetőleg) még hosszú, néhány madár szerint jobb vagyok, mint egy rakéta, hát lehet... Nem olyan sűrűn, de néha hallom őket... Már egy ideje gondolkozom egy papagájon... A blogon megújultak a menüpontok, május 10 körül működőképes állapotba tudom hozni a webshopot annyira, hogy letölthetővé váljon egy kiadvány, amit régóta (nem) vár mindenki, és 2000 forint körül lesz... Egyelőre csak e-könyv van kilátásban, később lehet, hogy egyéb cuccok is lesznek a webshopba, de ehhez tovább kellene még önállósodni (főként) gazdasági értelemben... Na, ennyi volt a "másnapos" bejegyzés, a világ vége után 1 nappal... Persze minden világ vége csak részleges világ vége, minden megváltás csak egy folyamat (a paradigmaváltás is), és egyéb okosságokkal tele lehet(ne) most a padlás... Következőleg valószínűleg az egyik beadandómnak fogok nekiülni, ami a Mad In Hungary arculatával fogna foglalkozni... Egy 10-es skálán most 5-ös kedvem van tanulni, ami néhány mandarin is megerősít jelképileg a konyhában... Nem kellene ennyire a számok bűvöletében élni... vagy igen? "Talán igen, talán nem", stb. Szóval a munka ünnepe, sosem értettem, hogy a munkát miért bezárással és otthon maradással ünnepeljük, de "jó ez így, jó ez így", stb, stb, stb... Találtam egy elég jó jelképet erre az alkalomra, ezzel búcsúzom mára:
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157