Stokholm–szindróma


Most, hogy nemsokára kimegyek, arra gondolok, Jézusmária, megint munka, megint tanulhatom be a varrást, mert az ilyesmit elfelejtem hamar. Csak az a kérdés, hogy Szilvike, vagy Edit mutassa be megint. Szerintetek? 😀

Játsszak vele Tű és cérnát, vagy mi legyen? 😀

„Tudod, Edit, most a gyógyszerek miatt remeg egy kicsit a kezem.” 😀

Szóval úgy érzem magam, hogy a sok seftelés az osztályon, később az addiktológián, egy kicsit hiányozni fognak. Úgy érzem magam, mint Nagykálló után, amikor szintén ez volt a szitu + Bolond Andi miatt önszántamból ráhúztam még pár napot.

Most nem fogok. Meg amúgy is melózok hétfőtől péntekig minden nap a pszichiátrián. 10:15 – 10:25-ig, és 12:45 – 12:55-ig szünet van, bárki bejöhet dumálni + van egy vendégszoba is, vagy foglalkoztató, vagy mi a tök.

Persze tudom, hogy senki nem fog bejönni. Így a jó.