"Régi kor árnya felé visszalapozni mit ér?"
"Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék..." Most ezzel a Kölcsey Huszt-parafrázissal kezdem a ma hajnali mondandómat. Igazából Harmony megkért, hogy nézzek utána egy bejegyzésének, amit még régebben feltettem a blogra. Én is emlékszem, hogy feltettem, de már nem tudom, hogy nem töröltem-e, vagy még inkább: Nem az abilify.freeblog.hu-n volt-e inkább fent, ami ennek a blognak az elődje volt, és csak Internet Wayback Machine segítségével turkálható elő a feledés homályából.
Igen, ahogy nézem, voltak a blogon békésebb periódusok, amikor éppen nem ment valamilyen szintű hiszti a bloggal kapcsolatban, de lehet, hogy sosem voltak. Valamilyen szintű hiszti mindig volt: a pszichiátrián, a városban, a munkahelyen, más városokban… A világgépes korszakban aztán megindult a haddelhadd, és az ereszd el a hajam: mindennapos hackertámadások, DDoS, SQL injekciók, az összes repertoárt végigpróbálták támadó technikákból a szerveremen, amíg az végül kimúlt… Most működésképtelen, halott, csak remélni tudom, hogy nem baszták szét örökre a fő szervert, az adatokat talán valahogy ki lehetne még menteni, de lehet, hogy már azokat sem…
Elég szomorú, hogy ezzel jár együtt ma Magyarországon az őszinteség, féltékenység, barátból ellenség, ellenségből még nagyobb ellenség, agresszió, féltékenység, düh, gyilkos indulatok, bérgyilkosságra való felbujtás… De, hát, kedves pszichiátria, ez csak egy ártatlan terápiás napló…nak indult, és amúgy ez lett belőle. Mindenesetre annyit megállapíthatok, régebben volt még némi szellemi vagy akár érzelmi, közösségi élet is a munkahelyen, a munkarehabilitációban, amit mostanra sikerült leépíteni, kinyírni… Ott is ment az egymás elüldözése, és az ellenségeskedés…
Természetesen megfigyelhető, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévők inkább egymást irtják-nyírják ki, mószerolják be az uraknál, megy a „telefonos segítség”, szemtől szemben például előttem is hallgat mindenki, mint aki besz@rt, arról, amit írok, inkább anyámat zargatják telefonon, azzal kapcsolatban, hogy „miket irkál a fiacskája”… Ez megy, a társadalom minden szintjén, a bemószerolás, spicliskedés, jelentgetés a feljebbvalóhoz, nyalizás, apellálás egy felsőbb akárkihez, főnökhöz, kezelőorvoshoz, pártfunkcionáriushoz, önkormányzathoz, szolgáltatóhoz, sóhivatalhoz. Ez az Orbán éra Magyarországa ma... Annyiban hasonlít a kádárizmushoz, hogy ugyanúgy nem mernek a kedves vezető ellen szólni, ugyanúgy emberek tűnnek el (a mindent bekamerázás ellenére, hm... kivéve, talán a pszichiátriát... na, ott tűnnek el a legtöbben... + covid osztály... nem véletlenül a pszichiáterek voltak az elsők, akiket covid osztályokra rendeltek... érdekes, amúgy a covid alatt valahogy senkinek nem hiányzott a pszichiátria...), csak ez egy jobboldali, fasisztoid kurzus, az pedig egy baloldali, kommunisztikusabb volt. Nem kérdés, melyik (volt) a jobb... A magyaroknak minden jel szerint nem való a demokrácia... Annyira a vérükbe ivódott már az évszázadok alatt az alázatoskodás, a meghunyászkodás, pláne ismeretlen, tehát félelmetes, idegen hatalmak előtt...
Az ember nem lett okosabb, okos eszközei ellenére sem, sőt, csak még jobban kiütközik a bunkóság meg a butaság az okoseszköz mellett... Nem mondok példát, ha nem baj, túl égő lenne egyeseknek, és azért is én lennék a hibás... Amúgy furcsállom a jobboldali, fasisztoid influencereket is, pláne, ha mentális betegek, talán azt remélik, őket darálja be a rendszer utoljára, de előbb-utóbb úgyis bedarálja, szóval kár annyira a fasizmus szekerét tolni, kedveseim...
Hogy „nekem van egy ismerősöm itt, meg ott, telefonon, az majd elintézi”… Hát, el kell, hogy keserítsek mindenkit, mert nem intézi el… Sőt, aki nagyon felbassza az agyam, mint a pszichiátriai díszmadarak, vagy nagyon kibaszik velem, esetleg elintézhetem, hogy a Google keresőben ott díszelegjen a neve mellett az én saját, külön bejáratú véleményem róla, és egyeseknek ez nagyon nem jönne kapóra, nem igaz...? Lol... Két pszichiátert már kiírtam, ne ringassa magát senki abba az illúzióba, hogy pont őt nem fogom, ha geciskedik... Aztán, persze, még ott van a könyvkiadás is... Úgysem vagyok perelhető, úgyis gyámság alatt vagyok, nem igaz...? Na, akkor csak szépen, ügyesen... Újabb öntökönszúrás pszichiátriai oldalról, de ez ne zavarjon senkit... elég, ha az illetékeseket zavarja... na, legalább egy kicsit... csak hogy visszavegyenek az arcból... amúgy sincs mire nagyon, ahogy a teljesítményüket elnézem mostanában... se egy könyv, se egy kiadvány... csak a kussolás... meg a befeszülés a pszichiátrián, kitiltva a kamerákat, hogy ne legyen tanúja a szadizmusuknak és pszichopátiájuknak...
Lehet kekeckedni, meg játszani a hülyét, apellálni mindenhova, kötni az ebet a karóhoz, keresztbe tenni, blokkolni, leállítani a fejlődést, akár verni a seggünket a földhöz, csak nem éri meg… Na, ennyi volt mára, jó reggelt…
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157
Feedback awaiting moderation
This post has 12 feedbacks awaiting moderation...