Kb. fél évig nem szedtem a parnassant, csak a reagilát. Nem volt semmi tünetem, de valamiért (a békesség kedvéért, meg hogy még kevésbé legyek feszült), megint elkezdtem. Most akkor megint ott tartunk, hogy a parnassant a negatív tünetekre szedem, habár önmaga is okoz "negatív tüneteket", korántsem akkorákat, mint amikor nem szedem. Hanghallásom nem volt parnassan nélkül sem, el kell tehát fogadnom a negatív tünetek létét, ha már a pszichiátria belémszuggerálta. Gyógyszer mellett kevés alkohol fogy, hol több, hol kevesebb, ma például elég kevés. Elkezdtem olvasni Babarczy Eszter könyvét (újra), A ház, a kert, az utca címűt, és a mai világban már nem tartom annyira időszerűnek, de azért érdekes volt a nemrég elhunyt Lator László könyvéről kritikát olvasni, vagy Tandori Dezső művéről, aminek a fő mondanivalója, hogy a költő nem akar meghalni. Mostanában azt találtam ki, hogy irodalomelmélettel, weird és poszthumanista irodalommal kellene foglalkozni, de ezen a könyvön is nehezen rágom át magam. Viszont határozottan feltölt, hogy hosszabb szöveget olvasok. Könyvtárba kellene járni, a semmittevés helyett, indul egy segédkönytárosi képzés is, hát, nem tudom, talán meg kellene próbálni. Vissza kellene találni a könyvek világához + 1-2 film, a Harry Potterből például borzalmas lemaradásom van, de amúgy en bloc az egész filmes műfaj kiesik. Talán a sok vérengzés képi megjelenítése mellett az is zavar, hogy nem nagyon kötnek le a filmek. Maximum a B kategóriás hülyeségek. Meg egyszerűen nincs 1,5 órám egybefüggően a tévé/gép előtt tespedni. Egészségileg szarul vagyok, felkelek én 6 körül, csak visszafekszem, és 10-ig alszom, ami mondanom sem kell, kizár mindenféle munkavégzést.