Ragadozó madarak

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Általában nem jeleskedem a szuperhősös filmek megnézésében, a Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csodasztikus felszabadulása) című filmet olyan próbálkozások után láttam, mint a Wonder Woman (amit nem bírtam végignézni), és a Joker, amit egy kicsit nyögve nyelősen, de igen. Ez a film érzésem szerint mind a kettőnél jobb, de azért csak módjával dicsérném. Sajnos az Öngyilkos osztagot sem láttam, ami talán még valamennyire előzményfilm. Ez a DC “moziverzum” nyolcadik filmje, amelyet Cathy Yan rendezett Christina Hodson forgatókönyve alapján.

Először is, ami számomra negatívumként hat, a töménytelen és értelmetlen erőszak, amit Harley Quinn narrációja igyekszik valamennyire súlytalanná tenni és tompítani, körülbelül a történet feléig vagy talán valamivel tovább, onnantól kezdve viszont, ahogy összeáll a női főszereplőkből verbuválódott csapat, nem sokban különbözik egy Bud Spencer filmtől, azzal a különbséggel, hogy ebben a filmben női karakterek verik mozgásképtelenné a férfiakból álló gonosztevőket.

A történet ott kezdődik, hogy Harley Quinn (Margot Robbie) és Joker útjai különválnak, a filmben 1-2 utaláson kívül nem jelenik meg se Joker, se Batman, akik a DC univerzum ikonikus figurái Akik viszont megjelennek, Roman Sionis/Fekete Maszk (Ewan McGregor) maffiafőnök és Victor Zasz (Chris Messina) nevű sorozatgyilkos bérence, akik a gothami alvilág egyeduralkodói kívánnak lenni egy gyémánt megszerzésével.

A gyémánt utáni hajszához csatlakozik még Fekete Kanári (Jurnee Smollett-Bell), Vadásznő (Mary Elizabeth Winstead), Renee Montoya, a gothami rendőrség (ex)nyomozója (Rosie Perez), és természetesen Harley Quinn is belekeveredik az ügybe. Egy Cassandra Cain (Ella Jay Basco) nevű piti zsebtolvaj lenyeli a maffia által hőn áhított gyémántot, ami azt eredményezi, hogy 500000 dollár vérdíjat tűznek ki a fejére, és utána ered Gotham teljes alvilága.

Hőseink dolga megvédeni a kis tolvajt és a gyémántot, és nem utolsósorban a saját életüket, össze kell tehát fogniuk annak érdekében, hogy túléljék a kalandot. A karakterek megalkotása kezdetleges formában, de tartalmaz humoros elemeket, Renee Motoya például állandóan úgy viselkedik, mint egy 90-es évekbeli zsarufilm főszereplője, a Vadásznő képtelen bemutatkozni, és mindenki csak a nyílpuskásnak nevezi, Harley Quinn, a pszichopata pszichológusnő figurájában is nem kevés komikum rejlik, annak ellenére, hogy erőszakos, igyekszik megjavulni, és a semlegességig viszi.

Ami a film megnézésére rávett, az leginkább Harley Quinn karaktere volt, és a film hülye címe, érdekes koncepciónak találtam a női szuperhős csapat ötletét, ebben talán történelmet is ír, ráadásul úgy, hogy nem dörgöli mindenáron a feminizmust a néző orra alá. Összességében egy jól sikerült alkotás, túl sok mély gondolatot ne várjunk tőle, de annál több elbagatellizált brutalitást és erőszakot, némi óvatos poénkodással fűszerezve, néhányszor éppen az áldozatok rovására.

Fantasy, Film, Képregény
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány / robi781030@gmail.com

Szólj hozzá Te is!