Puzsér Róbert: SzNObjektív … és a Gutenberg-galaxis 2.0

Puzsér Róbert: SzNObjektív … és a Gutenberg-galaxis 2.0

A közéleti- és médiaszereplők közül egyedül Puzsér Róbertnek figyelem a pályáját, a többiekről maximum a Wikipédián olvasok, nem nagyon szokott érdekelni, hogy pl. Márki-Zay Péternek miért van eltörve a keze mostanában szinte folymatosan, sem pedig az, hogy pl. Bige László milyen háziőrizetben van vagy nincs, hanem ha politikáról van szó, egyszerűen Puzsér összefoglalóit, harmadikutas látásmódján szoktam választani, aki ír, vloggerkedik, tévészerepel, egyszóval a vállán visz egy csomó közéleti dolgot, mint például Németh László annak idején, aki egymaga írta a Tanu című folyóiratát, közben könyveket adott ki stb.

Márki-Zay: Eltört bal kéz, kék szalag
Márki-Zay: Eltört bal kéz, kék szalag

 

A rejtélyes nyíregyházi Bige-címer
A rejtélyes nyíregyházi Bige-címer

Puzsér Róbert és sok más ember szerint sohasem volt valódi rendszerváltás, köztük én szerintem sem, aki Papp Róbert vagyok, és nem sok közöm van Puzsér Róberthez azon kívül, hogy néha nézem a YouTube-os videóit, és néha olvasom a könyveit. A legutóbbiban, a SzNObjektívben például 10-es listákat közöl, például az elhazudott rendszerváltásra vonatkozóan, és leírja azt is többek között, amikor Antall József azt mondja Csurka Istvánnak, hogy “Tetszettek volna forradalmat csinálni!”, amikor Csurka elkezdett hőbörögni, és faji alapon fasisztáskodni. A magyarok nem csináltak forradalmat az anyaországban, mert hittek a békés átmenetben, Romániában viszont annál inkább (Sütő András, Tőkés László, stb.), amikor kemény utcai harcokban tökön kapták román Securitate kommandósait, akik nem sokáig tartottak ki ellenük, mivel Ceaucescu teljesen elszigetelődött és magára maradt, Kádár János viszont békés átmenettel engedte át az országot az MDF-nek és Antall Józseféknek, akikről szintén kering egy pár érdekes történet

Tehát Puzsér és a tízes listái (amik nem összekeverendők az ügynöklistákkal, amik azóta sem kerültek nyilvánosságra, minden rendszernek szüksége van besúgókra, igaz, Secu?) azért érdekesek, mert én nem szoktam tízes listákkal, “fraktálszerűen” dolgozni, az én gondolkodásom interactive fiction szerűen és metakognitív tréning szerűen ágazik el előre, jobbra, balra, és néha hátra, plusz a 4 kiegészítő égtáj, szóval szerintem egy döntésnél max. 8 szempontot tudnék figyelembe venni… Ez jobb vagy rosszabb, mint a 10-es lista? Mit tudom én. Más. Tudom, hogy Puzsérról nem szokás kritikát írni, mert kritikát írni egy kritikusról igen kritikus, de én is rendszerkritikusnak tartom magam, mint Puzsér tartja Csurka Istvánt, vagy  Tamás Gáspár Miklóst, és én nemcsak a rendszereket próbálom meg kritizálni, hanem magát a kritikát is, ami nem teljesen kritizálás inkább véleményformálás egyfajta politikai rendszerkritikáról egy pszichiátriai rendszerkritika felől. De immár túl sok már a jóból, túl sok a kritika szóból, ejtsünk szót a könyv szerkezetéről is.

Az van, hogy a 10-es listák a fejezetcímek előtt képekkel, diagram-szerűen, tankönyv-szerűen bomlanak ki, és abszolút azt gondolom, hogy ez egy egészen új iránya a könyvszerkesztésnek, mint például Fűzfa Balázs rendhagyó irodalomkönyvei, vagy magában a tényleges irodalomban Nagy Zsuka kötetei, illetve Kabai Lóránt Moaré című könyve. Kísérleti irodalom, de a kísérletezőkedvből áll össze előbb-utóbb az új rendszer. A könyveket azért is fontosnak tartom, mert az ismereteink térbeli elhelyezése nagyon fontos egyfajta tudományos Feng Shui-ként is működhet lakásunkban, a könyvek szimbolizálják mindannak a tudásnak az avatarját(?), modulját(?) (nem jut eszembe a szó), ami éppen interiorizálódik (belsővé válik) vagy már belsővé vált. Erről érdekes bölcsész-babonák is vannak, pl. vizsga előtt a párna alá rejtett könyvek képében, az egész napos tanulást például mintha segítene belsővé tenni. Például régebben nekem úgy ment a tanulás (hogy mást ne mondjak, magolás), hogy 1-2 hét folyamatos jegyzetelés után még a párnám alá is betettem éjszaka a Magyar Grammatikát, és a vizsgán alig lett meg a 2-es (de legalább meglett, ugye), szóval a könyveink helye fontos a 3D-s térben, akár virtuális, akár hologram, akár több univerzumból összevetített mozivilágban élünk, a papír alapú tartalmat, a nyomtatott sajtót és műveket nem lehet megkerülni, ez a második írásbeliség egyik értelme, nevezhetnénk Gutenberg-Galaxis 2.0-nak, mert mi lenne, ha egyszer csak nem lenne internet vagy lehalna pár szerver, és az emberek itt maradnának makogó vízimajomként…?

A Kelet-Magyarország pénteki melléklete, előfizetőknek:

U.i.: Utólag eszembe jutott, hogy én is bővíthetném az interaktív fiction-szerű gondolkodásomat a 8 égtáj közé való közbeiktatásával a “fel”, “le” irányoknak, de vajon mi értelme lenne…? Talán majd később, talán 1 év múlva, talán 2 év múlva, talán ha meglesz a diplomám, talán 5 év múlva, talán sohanapkor…

 

, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.