Önkéntes elzárkózás

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Én a mai nappal úgy döntöttem, hogy elzárkózom az emberi interakcióktól.

Napok óta figyelem a hireket, a TV-ben, online, fórumokon, közöségi oldalakon. Állitják, ilyen, a második világháború óta nem volt, vészhelyzet van. Nos, igen, valószinűnek tartom, ugyanis nagyon ideges vagyok minden nap! HIába a szorongásoldó blogbejegyzés, amit olvasok, vagy éppenséggel a meditáció, azért én fenntartásokkal kezelem a mindennapokat. Bevallom, egyenesen megkönnyebbültem, mikor bejelentették, hogy az iskolák bezárnak! Magamat is féltem, de ugye itt a fiam, a szomszédos kisvárosban valaki egyszerűen összeesett és mindent fertőtlenitettek, a másik szomszéd kisvárosban pedig az iskolát kellett a virusgyanús, külföldről hazajött diák miatt bezárni és fertőtleniteni! Mégis mire gondoljak, én már nem is tudom!

Szintén nyilván egy kis humor segithet is akár a feszültségoldásban, de én inkább most a komolyabb, otthon mit is tehetek én (!) irányba mennék inkább el.

Itt van például egy jó kis videó, hogyan lehet otthon szájmaszkot késziteni: SZÁJMASZK

Itt vannak az emlitett szorongásgátló tippek: SZORONGÁSCSÖKKENTŐ ÖTLETEK

Itt van a kedvenc meditációm: ÁBRAHÁM MEDITÁCIÓ

Mindeközben, a kutyánk elaltatásba kerül… Nem az amstaffunk, aki anyósoméknál talált otthonra, hanem az a 12 éves fehér westie, akit betegségem kezdetén vettem anyukámnak. Sajnos megharapta őt, annyira, hogy kórházban kellett összevarrni.. És igy döntött. Tehát ha nem lett volna elég minden, még ez is…

Itthon fogunk tanulni, aminek csak azért örülök, mert igy a gyerek várhatóan semmit nem fog hazahozni. Ugyanakkor pontosan tudom, mert már a rövidebb hosszabb betegségei alatt kiderült, hogy a matekkal itthon gondok lesznek, neki ehhez szokott kelleni a tanitónéni is. Az angollal megbirkózunk majd valahogy! Kell egy órarend, amihez tartjuk magunkat a mindennapok alatt, hogy mégis legyen valamilyen kerete a hétnek, és tanulni, olvasni fogunk, sokat, meg persze itthon tornázunk is majd. Kár, hogy a váltócipő és a tornafelszerelés benn maradt az isolában, ki tudja, mikor kapjuk meg, tán még ki is növi addigra, de ne uralkodjon el fölöttem megint a pánik! Ugyanis az nem nehéz, mint ahogy magamon már tapasztalhattam…

MIvel anyukám fokozottan veszélyeztetett, nemcska a kora, hanem a krónikus betegségei miatt is, ezért csodálkoztam, mikor azt mondta, hogy nagyon szivesen vigyáz továbbra is a kisfiamra… Ha nem visszük nagyon emberek közé! Ez volt az én tervem is. Tudom, nem fogja sokáig birni, és nagyon kemény választás elé állunk ezzel, hogy társaság vagy nagymama… De erre azt gondolom jó megoldás lesz a házilag gyártott szájmaszk, amit a bejegyzés megirása után el is fogok késziteni.

Egy szó mint száz, én úgy döntöttem, hogy a bevásárláson és a sétáimon kivül máshova egyszerüen nem fogok kimozdulni. Ha úgy vesszük, szinte ezt az életet élem egyébként is, szóval nem lesz olyan rossz… És itt nem csak magunkat védem, ha úgy vesszük, hanem ha épp lappangok, akkor másokat is. Persze, magunkhoz képest, tonnányi immunerősitőt is szedünk mindannyian, szóval amit lehet, megtettünk, megteszünk!

Ide a cikk végére pedig szeretném megköszönni a körülményeknek a következőknek: a férjem, bár kapott munkát, azt mégsem vállalta el, sem Svájcban, sem Ausztriában, ahonnan se ki, se be egy ideje, valamint már nem a vendéglátásban dolgozik, ami most egyszerűen bebukott. Azt gondolom, szerencse a szerencsétlenségben, hogy ha van Jóisten, akkor most rövid távú nehézségeink hosszú távú jó döntéseknek bizonyultak!

Leave a Reply