Nyárvége

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Véget ér egy újabb nyár, immár a 11. év telik, melyet a diagnózisom óta számolok.

Gyors statisztika: 2x hagytam abba a gyógyszert és harmadjára pedig elfelejtettem, hogy kell szedni. Voltam a Balassa utcában, a Jahn Ferencben, Kistarcsán, Péterfyben, egy héttől 4 hónapig terjedő időszakokban. Ki tudja hanyadik orvosom, olyan hatodik hetedik biztos van! Közben negyven éves lettem és úgy érzem, az állapotom körül forgott a világ.

Érdekes módon egy költözés kellett, hogy ebből kiszakadjak! Nem költöztem messzire, csupán olyan 70km-re, mégis! Talán mégiscsak köze van hozzá a szülőknek, hogy ki mire fókuszál. Mióta letiltottam a háziorvost, hogy ráirja akármilyen lapomra is a diagnózis(oka)t, emberszámba vesznek az orvosok, és nem rögtön azt gyanitják, hogy szimulálok, vagy épp azért fekszem, mert szar a gyógyszerelésem, holott ezer éve alacsony a vérnyomásom és nem birom a frontokat pl, sem a túl nagy hőséget, az éjszakázást meg pláne nem. Ráfogták, ráfogtam, mert annyira ez körül forgott minden, hogy nekem az átlageber izgalmaira nyugtató és alvás kell, ami persze keresztbetesz a normális életvitelnek és a végén dolgoznom sem volt szabad, hogy kiméljem magam és amúgyis kapok pénzt az államtól, minek nekem az! Ha addig nem lettem volna esetleg beteg, vagy lusta, a korona alatt végképp azzá váltam!

Bejelentkeztem itt a háziorvoshoz, minden további nélkül beadja ő, nem az asszisztens, Ő! nekem az injekciót három hetente és közben kezeli a szemnyavalyámat meg egyéb panaszaimat, rám figyelve. Közölte azt is, hogy ne fessem agam, ha be van dagadva a szemem, én még örültem is neki, hogy leszidott, mert átlagemberszámba vett! Az új ideggondozóban is tárt karokkal vártak és egy teljes órát beszélgettek velem… Valahogy új orvosnál mindig felböfög az összes rossz emlékem, ezért nem szoktam sem mosolyogni, sem lelkesedni, úgyhogy ráirta a lapra, hogy depressziós epizód, de adni nem adott rá semmit, szerintem ez is olyan tessék lássék, csinált valamit és van nyoma… Egyébként mikor a terhességemről és a betegmúltamról kell beszélgetnem, persze, hogy nem tapsikolok, de egyébként lelkes vagyok, nyitott, és barátságos, az általános félelmeimen kivül. Szóval azért ha van tapasztalata, márpedig van, főorvos, akkor pontosan ezért nem adott plusz gyógyszert erre, legközelebb már nem lesz rajta remélem.

Szóval mire gondolsz először egy mentális beteggel kapcsolatban, ha az elájul? Bevette, nem vette be? Túl sok, túl kevés? Megkérdezed-e, aludt-e vagy ivott-e eleget? Mert ha nem tudod, hogy mentális beteg, ezekre fogsz gondolni. Ha tudod, akkor lehet, hogy oda se mész hozzá az utcán…

Nem is tudom, hova akartam kilyukadni! Nagyjából oda, hogy én senkinek nem mondok semmit, csak barátkozom vagy éppen csevegek. Nyilván, ha rosszabb napom van, igy ráfoghatom a koronára vagy a sok tennivalóra, nem pedig a több mint egy éve beállitott gyógyszerelésem növelési szándékaira (ahelyett, hogy csökkentenék). És miért kellene amúgy is évente befeküdnöm? Hogy pihenjek? Voltál te már kórházban? Ott nincs pihenés… Reggel kegyetlenül felkeltenek, szigorú órarend szerint telnek a terápiás napok, jó, ha van egy fél órád azt csinálni amit akarsz, sehol egy kis magány és délben sem engednek ám aludni. Szóval az nem pihenés, hanem egy helyszinváltozás, amit meg lehet oldani mondjuk egy wellness hétvégével (ismerek olyat, aki ehhez a módszerhez nyúl) vagy akármilyen környezetváltozással.

Én a korona miatti feszültség miatt gyűjtögettem magamban az indulatokat, és azt gondolom, ezzel nem voltam, vagyok egyedül! Ebert próbáló időszak volt, van, ráadásul szinte biztosan elkapod, ha kórházba mész, ha van egyáltalán orvos és te beleegyezel a kezelésedbe (vagy nem és mégis visznek, ez más téma). Nyilván, én nem mentem, most sem akarok.

Még mindig küzdök a diagnózisommal, pedig már módosult személyiségzavarra, ennek kapcsán már egész általánosnak érzem, amolyan semmi extrának, hiszen a népesség jó nagy része szenved ilyen olyan mentális (fel nem ismert, vagy elnézett, elfogadott) stikktől vagy épp egyéb fizikai betegségtől.

Oda akartam kilyukadni, hogy inkább a fizikai természetű problémákra összpontositok mostantól megint! Szabályosan emlékeztetni kell magam, hogy egy fejfájásnál ne a gyógyszerekre gondoljak, vagy frászoljak, hogy be kell mennem, hanem arra, hogy dupla front van és az emberek nagy százalékának bizony ilyenkor leszakad a feje és hamar ágyba bújik! És ezt az érzést vették el tőlem otthon! Hogy ne erre gondoljak, hanem folyamatosan azon járjon a fejem, hogy ilyen olyan mentális bajom van, ha egyszer ezek az általános dolgok nem a befekvés/nem befekvésen múlnak, hanem az egyszer paraszti észen.

Magyarul túl volt már pörgetve ez az egész! Épp ideje volt kiszállni, és kezeltetni a negyven éves koromra visszavezethető állapotokat, adjunk esélyt annak, hogy az egyéb gyógyszerelés jó, és vizsgáljuk meg az agyamon kivül a többi szervem is, legyetek szivesek, köszönöm.

Leave a Reply