Nyáriszünetvég

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Itt van. Megérkezett. Nagyon nem vártam, gyerek annál inkább! Mennyi minden történt a nyáron… Elköltöztünk, minden új, elintézni mindent egy autóval, mehismerni a környéket és pár itteni embert. Sulit hajkurászni, hivatalokba járni. Romlott hűtő, bedöglött mosógép.

Akadt itt mindenféle nyalánkság!

És most az iskola. Megrendeltem a maszkokat, sehol semmi… Igy egyetlen maszkja van csak a fiamnak, az is koszos mindig, nem tudom, hogy csinálja!

Bevallom őszintén, én már nem is a virustól félek: olyan dolgoktól inkább, ami a mindennapokat érinti. Itt volt, hogy egy ablakot nem tudtam egyedül kinyitni, bezárni, ami most már megy. Vagy úgy éreztem, hogy képtelen vagyok bármit is főzni. Esetleg nem találok oda a cimre, vagy elrontom a sávokat és karambolom lesz. Csupa új helyhez kapcsolódó alaptalan aggodalmak, de talán ezért sem vagyok átlagos! Most hogy az fölötti vagy alatti, nem az én reszortom eldönteni, mindenesetre gyógyszer van, injekció van, kómás fáradtság esténként volt, maradt is.

Kettesben, hármasban töltöttük ezt a nyári szünetet, fiammal, férjemmel (férjem napi 10 órát dolgozik). Megvan ennek is a maga tanulsága, miszerint nem csak szeretem, de kedvelem is a saját gyerekem és még mindig szerelmes vagyok a férjembe, még ha néha csúnyákat is vágunk egymás fejéhez! Ezek azért megnyugtató hirek…

Egy évre irtuk alá ezt a szerződést. Emlitettem már, hogy az a ház, amit bérlünk, előttünk munkásszálló volt, vagy azt hittétek, valami luxusba mentünk el otthonról? Rosszul döntöttünk, de mindegy. Volt itt egy másik albérlet, de férjem megérzésére hallgattunk és azt még csak meg sem néztük, miután ezt láttuk. Gondolom ott volt gáz és fűtés- itt egyik sincs. Van egy kandallónk a nappaliban és ennyi. Már megrendeltem 30  mázsa fát, állitólag 50 kell majd erre a házra téli fűtésképp. Majd azt is el kell pakolni. Beszéltem az új osztályfőnökkel, tiszta kaland volt egyáltalán megszerezni a telefonszámát! De kedves, segitőkész, hallani telefonon át is, hogy szereti a gyerekeket… A legrosszabb mindenben: reggelente felkelni. Régi otthonunkban gyalog olyan max 10 perc volt az iskola, itt kocsival annyi (gyalog majd egy óra, bár nem próbáltuk ki), plusz férjem 7-re jár dolgozni, őt is el kell vinni majd, visszafelé szintén dupla köröm lesz, én leszek a sofőr. Vagy veszünk egy másik kocsit. Szóval ez a korán kelés kikészit, mivel teljesen el vagyok szokva tőle, és akármikor is fekszem este, vagy meditálok napközben, elalszom. Már egy hete korábban keltem a gyereket is, hogy egy picit azért hozzá tudjon szokni. Ő várja az új barátokat, bár biztos szintén izgul, csak nem mondja, már alig lehet vele birni, most hogy látszódik a vége (nagyon is).

Egyszóval nem félek a koronától, annak ellenére, hogy irják, idegrendszeri elváltozásokat is okoz hosszú távon. Vagyis aki elkapja, még mentális beteg is lesz, na most akkor nekem már mindegy! Tény, mosom kezeimet, nem nyúlkálok a számhoz szememhez, és hordom a maszkot, de legfőképp: nem megyek sehova. Ma, mikor mehettem volna, elkezdett fájni a torkom kicsit és bedugult az orrom is egy picikét, úgyhogy inkább kúrálom magam, hogy legyen erőm fiam sulijához.

De már megint felfújok mindent: semmi dolgom, csak a háztartást vezetni és főzni, namegy a fiam managelni, igazán elkényeztet az élet, nemde?

Leave a Reply