Női dolgok

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Egyszer, a régi (egyik régi) orvosom azt mondta, hogy az anyagi gondook rosszabbak a mentális gondoknál.

Azt hiszem, mind a kettőt sikerült megtapasztalnom, volt, hogy egyszerre is!

És talán a legrosszabb nem az egyik és nem a másik, hanem a fizikai fájdalom… Ahogy most van szerencsém egyszerre a hármat megtapasztalni! Tudom, egyfolytában sirok mindkettő miatt, de ma felül irja a gyógyszercsökkentési próbálkozásaimat és a házvásárlási szándékomat az “idült hüvelygyulladás”.

Már mióta el akartam jutni rákszűrésre, konkrétan egy éve! Akkor a kovid miatt nem jött össze, aztán költöztünk, aztán megint kovid, aztán most kaptam (kértem) újabb időpontot és az itéletidő ellenére eljutottam (elvitt a férjem és megvárt a kocsiban). Ciki, nem ciki, szerintem nem feltétlenül baj, hogy női szemmel irok erről is, gazdagitva az oldalt.

Mint anyuka, és mint problémás, hadd legyen már szó egy kicsit erről is!

Tehát, mivel a háziorvosom nőgyógyász is, és van magánrendelése, ezért a városi sztk helyett inkább hozzá jelentkeztem be. Többször le kellett mondanom, most is gondolkodtam rajta, de férjem délelőttös volt és mondta, hogy elvisz.

Már előtte való este gondolkodtam azon, hogy “ritkitsak-e” vagy igy negyven évesen már jó leszek igy is…?! Nem csináltam végül semmit. Reggel megfürödtem és addigra már tapasztaltam is holmi fájdalmat ott lent, mikor amikor menstruáltam még (2 éve semmi, amin meg is szoktak ütközni, de hiába, mert ott a hormontartalmú spirál minden kényelme, tehát azért még nem a klimax vagy ilyesmi). Nem foglalkoztam vele! Kellemetlen volt, de ennyi, mára már a cataflam dolo kellett, de ez majd mindjárt. Előbb a vizsgálat.

Itéletidő volt kinn, a fiúk megvártak a járó motorú autóban, amúgy is tölteni kellett az akksit. Szóval szélvihar és jég, valaki kijött a rendelőből és mondta, hogy benn várjak, annyira hideg van kinn, kit érdekel a kovid. Nagyon jól esett, be is mentem. Kb 15 percet vártam, mikor jöhettem, a doktornő meg is ismert. Levettem a kabátot, leültem és kérdezett. Mindig megkérdezik, hány terhességem volt, mondtam, hogy kettő, és ilyenkor még el is szomorodom. Kérdezi, mi történt, mondtam, hogy anyagi problémánk volt, nem tudtuk megtartani, plusz az egészségem ugye… De legfőképp az anyagiak. Erre képzeljétek el, nem azt mondta, hogy ahova Isten bárányt ad, oda legelőt is, hanem hogy igaz. Sokkal többe kerül a gyerek, mint a CSOK, pl. Ilyen nőgyógyász véleménnyel sem találkoztam még… Mondtam, hogy ezzel az eggyel is rakosgatjuk… Erre felajánlotta, hogy ad (értitek, felajánlotta, hogy AD!!!) cuccokat, ha elfogadjuk… Itt megint meghatódtam, de próbáltam zavaromban máshova nézni és válaszoltam, hogy elfogadjuk… Aztán azt is megemlitettem, hogy mennyire félek a vizsgálattól azóta. Kérte, vetkőzzek le és feküdjek fel. Csináltam.

Ott heverek, remegő lábakkal, emlitettem, hogy reggel fürödtem és ne haragudjon rám nagyon, erre ő, minden rendben van és puff, kész is volt a vizsgálat!! Semmit nem éreztem, de semmit!! Nem tudom, ő hol tanult, de megkérdeztem, hogy ki tudja-e majd venni, ha arról van szó, és azt válaszolta, hogy természetesen, sőt, újat is tud berakni, simán. Pest megyében ezt is csak kórházban vállalták…

Szóval van egy fertőzésem és egy gyulladásom, igy egyszerre és két hét múlva lesz kész a rákszűrés eredménye. Pluszban pedig van egy fantasztikus orvosom… <3 és ugyan vettem be most már fájdalomcsillapitót, de nagy nehezen a második helyen ki tudtam váltani, amiket fellőtt a felhőbe és most csinálom a kúrát, hamarosan minden rendben lesz!

Továbbiakban majd jön a további gyógyszercsökkentés (felkészül) és a házvásárlás tervek (lovak közé csap)! Remélem a fizikai fájdalommal együtt eltűnnek majd lassan ezek a problémák is, és csak recepteket jövök majd csereberélni Robival és Krisszel… 🙂

Szólj hozzá Te is!