Nem tudok az elfogulatlanság hangján írni a most következő szerzőről, ugyanis az életünket (ami neki pályafutás, nekem inkább vesszőfutás) ugyanabban a felsőfokú iskolában kezdtük (akkor főiskola, ma egyetem), és így bimbódzó értelmünk meghatározó élményei is közösek voltak. (Néha ugyanazok.) Sajnos én hamarabb fejeztem be a Nyíregyházi Főiskolát, mint elvégeztem volna, úgyhogy útjaink különváltak, de néha a mai napig is különös helyeken keresztezik egymást. Közös metszéspontok állomásai voltak eddig: 4-es számú eszpresszó, annak megszűnte után a Nyíri Fészek, …, (a pontozott vonal a jövőben remélhetőleg és igény szerint még kitöltendő).
Ennyi beharangozó után, most be kell jelentenem, hogy kortárs irodalomról lesz szó, mégpedig Nagy Zsukáról és a Pigment című könyvéről. Annyit máris elmondok, hogy egy verseskönyv, mégpedig a jobbik fajtából, és a lírai én bizonyos témái kapcsán témailag nagyon is idevág. Főbb témái között említeném az alkohollal kapcsolatos élményeket, és bizonyos pszichiátriai kezeléseket, ami a kötet záró (branül) ciklusát adja. Nemhiába említettem a közös múltat, és világlátást, amíg néhányan fanyalogva fordulhatnak el a témák láttán, mondhatnám, hogy az én érdeklődési köröm ezekre nagyon is kiterjed. Egy időben sokat mondogattam, hogy a környezetemben csak pszichiátriai beteg és alkoholista emberek találhatóak, és őket egy darabig pozitívan is diszkrimináltam, egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy túladagolva ez lehúzó ágazat. Fiatalon én is igyekeztem, úgymond, meghemperegni az életben, mert úgy gondoltam, bizonyos néprétegek őszintébbek, mentségemre legyen mondva, hogy ezen „merítkezéseim” alkalmával, még úgy látszott, ebből a közegből vezet visszaút. Azonban ahogy orvosilag diagnosztizáltak, vagyis rám sütötték a bélyeget, ez a „rekonstruálódás” egyre bizonytalanabbnak és kilátástalanabbnak tűnik. Nem idegen tehát számomra a hang, amit a költő megüt a könyvben szereplő műveiben.
A könyvben számos ciklus szerepel, én mégis két részletre osztanám, „branül előtti”, és „branül utáni” részre (akárcsak az életemet). Azért a branül előtti részből külön kiemelném a szomszédok ciklust, ami a ház (egy ház) lakóinak életét írja le, mutatja be. Természetesen a nemiségnek külön kiemelt szerepet szánva, és az áthallatszó zajok, illetve átszűrődő információk alapján osztályozva a lakókat. A branül előtti rész hiába pokoljárás, hiába katasztrófaturizmus, mégis élettel telibb, mint a branül darabjai, ezt nem a verselési technikára értem, hanem a témaválasztásra, és a kilátástalánság fokára. A költő mélyen empatikus oldalát mutatja be, amikor ezeket a témákat beemeli a költészetébe, őt ismerve ez kevésbé a szenzációhajhászás terméke (szerintem ettől a világtól eléggé távol áll), mint a mélyen együtt érző humánumé, aki meghallgatni, együtt gondolkodni képes olyan emberekkel is, akik sorsa enélkül eltűnne a süllyesztőben, a költő odafigyelése és mélységes emberszeretete az, ami beemeli ezeket az „elátkozott” emberi sorsokat az irodalmi témák közé, fontos kordokumentummá téve őket, megörökítve az utókor számára.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157