A munka ünnepén éppen Nagy Zsukát olvasom, a küllők, sávok című könyvét. Talán van ennek jelentősége, talán nincs. Nem akarom átpolitizálni Zsuka költészetét, de ebben a kötetében (is) az elesettek, a vidék, a felkarolni való dolgok pártján áll, költészete ezáltal szociálisan érzékeny művészi megnyilatkozás. A küllők, sávok az Orpheusz Kiadónál jelent meg, és Fekete József Jofo illusztrálta.
Nagy Zsuka, amellett, hogy költő, magyartanár, ez szerintem fontos lehet, és abban az alma materben folytat oktatási tevékenységet (nyilván szándékos a bikkfanyelv), ahol én végeztem a szakközépiskolai tanulmányaimat, és szereztem érettségit. Hogy hogy, azt most hagyjuk. Akkoriban elit iskola hírében állt, mára – volt osztályfőnököm szavait idézve – „elkurvult”. Mindegy, jól van az.
Talán az elesettek iránti figyelem teszi, hogy Zsuka felfelé ívelő és az én néha zuhanórepülésbe forduló, de amúgy egyenletesen ereszkedő életpályám gyakran találkozott a múltban, és találkozik néha mostanában is, amolyan a mainstream irodalmár és az underground blogger találkozása a boncasztalon jelleggel. Szerintem mindketten profitálni szoktunk ezekből az alkalmakból. A kerékpár motívum kibontásától most eltekintek, mert nem értek a témához, csak amennyit muszáj, de remélem, ennek ellenére érvényes megállapításokat tudok tenni.
Akkor térjünk is rá magukra a könyvben található versekre, pár szóban. Mélyenszántó irodalmi elemzést nem kell várni, most örülhetnek azok, akik annak a pártján vannak, hogy felesleges az elemzés, mert nyilvánvalóan egy kedves ismerősöm könyvét nem fogom rosszindulatúan szátanalizálni, hanem a pozitív elemeit hozom csak fel, kritikáimban egyébként sem vagyok véresszájú, aki valamit letesz az asztalra, annak általában az értékeit domborítom ki inkább.
A verseskönyv ciklusokból áll, vagy mondhatni, hogy versfüzérekből, gyakoriak az azonos című, számozott versfüzérek, ciklusok. Erős kezdés a Kötés ciklus nyolc verse, mert az otthon témakörét járja körül, eljut olyan problémákig is, mint a kényszerű otthonlét, a hazatalálás nehézségének a problémaköre, vagy sort kerít az „otthon” szó kettős jelentésének bemutatására is. Az egyik a hívogató, mégis fenyegető, ambivalens családi fészek, a másik a lakóótthon, ugye, ami egyértelműen nem kimondottan pozitív kicsengésű a Zsuka költészetében (de amúgy sehol máshol), inkább baljós.
Erős kezdés után következik az M versfüzér 10 verse, amit annak idején, folytatásokban már volt szerencsém olvasni folyóiratokban, Facebookon, ami nem váltott ki belőlem túl sok érzelmet, annak ellenére, hogy szerelmi líra szólal meg benne igen egyedi módon. Nem is tudom, túl soknak érzem a hevülést 10 versen keresztül a lírai én lírai tárgya iránt, akit még csak nagy valószínűséggel nem is ismerek. Amúgy jó versek, persze, ha az ember ciklusokban gondolkodik, ha lúd, legyen kövér.
Kiemelném még a kötetből a Trek verseket, ha jól számolom, 13 darab van belőlük, és a szerző vidéki élményeit megörökíteni hivatottak szerintem, enyhén álnaiv formában. Ez a játék a vidékiséggel szerintem meglehetősen szórakoztató, ami itt is kitűnik, a szociális érzékenység a témaválasztásban, a nyíregyháziság is számos alkalommal visszaköszön a versek nyelvezetében, inkább olyan várostörténeti utalásokkal, amiket én (sajnos vagy nem) még értek, a fiatalabbak már nem biztos.
Ezzel rövidre is zárnám a mai mondanivalómat, írhattam volna mélyreható elemzést a költői képekről és nyelvezetről, de mint ahogy Zsuka költő, én blogger vagyok, és kevésbé tanulmányíró, mint időközben rájöttem. Fő műfajom a blog, annak is általában a szubjektívebb formája, ami nem létezett mindig, és az is lehet, hogy már nem is fog nagyon sokáig különösebb népszerűségnek örvendeni. Remélem, ezt még most olvassák.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157