Mutáns mutánsok támadása

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Úgy gondolom, hiánypótló bejegyzéssel jelentkezem, mert a Mutáns mutánsok támadása című 2017-es filmről megjelenése óta egyetlen kritika sem született, kész csoda, hogy sem a nagyobb (sem a kisebb) szakmai blogok nem figyeltek fel rá, de még független próbálkozó sem akadt, aki említette volna ezt a művet. Mondjuk, mondanivalója, az nem sok van, de már éppen elég volt mostanában a mély filmekből, ezt pihentetőnek szántam. Éppen ezért nem annyira kritika lesz ez az írás, mert komolyan veendő alkotásnak értékelhetetlen, inkább tartalomismertető, ha valakinek esetleg nem jut ideje megnézni. Fura, hogy nemrég készült, a számítógépes „trükkök” alapján nyugodtan lehetne 10-20 évvel korábbi alkotás, bár, lehet, hogy ezt is poénnak szánták.

Az eredeti címe Dead Ant, a Mutáns mutánsok támadása magyar cím már inkább sejteti a ZS kategóriás horrorparódiát. A történet egy kb. 25 éve fennálló glam metal bandáról szól, akiknek eddig még mindig nem sikerült az igazi áttörés, kb. egyetlen ismert számuk van, az is egy rock ballada, amit már unnak, és az egyik csapattag nem is hajlandó játszani. Éppen fellépésre indulnak egy fesztiválra, ami egy népszerű rockfesztivál amatőr együtteseknek való utánzata. Velük tart a menedzserük is, és próbálja elérni, hogy komolyan vegyék végre a zenélést, ne csak bulizzanak.

A bulira vesznek egy csomó peyote nevű kábítószert, abból is az ütősebb Nap fantázianevűt, az eladó egy indián, aki néha még fel-felbukkan a film során, törpe segítőjével PC néven egy vegetáriánus afrikai őslakos, ami csodálkozást vált ki, a vegetáriánusságot az jelzi, hogy zöldséges bódéja van, bár néha az úton elgázolt állatok tetemét is felboncolja. Mellesleg ő árulja a Napot is (bankártyát elfogad), és csak annyit fűz hozzá, hogy a Nap hatása alatt semmit sem szabad megölni, még egy legyet sem, mert akkor kellemetlen, lidércnyomásos élményekben lehet részük.

A bonyodalom akkor kezdődik, amikor az egyik bandatag bosszúból kettépisál egy hangyát a peyote hatása alatt, amiért az megcsípte, egy másik hangya rögtön szónoklatot intéz hozzá, hogy ezt rosszul tette, és ezért megfizet, vagy valami hasonló. Ezek után kezdődnek a hangyatámadások, csak az a furcsa, hogy nemcsak az látja már őket, aki fogyasztott a peyote-ből, hanem az is, aki nem. Ezek után van szerencsénk meghallgatni az énekes néhány zavaros elméletét a hangyákról, mert kiderül, hogy koncertre készülés helyett a hangyák életét tanulmányozta, és tud az ő fejükkel gondolkodni. Sajnos, a fejtegetéseit semmire sem tudják használni, de legalább telik az idő.

Végül kitalálják, hogy ha megölnek egy hangyát, akkor az összes eltűnik egy időre, érdekes módon, ezt a filmben „lappangási időnek” nevezik, hogy még nagyobb méretben jöjjenek vissza. Ezt a lappangási időt kihasználva fogják menekülőre a dolgot, mégpedig a rockfesztivál felé veszik az irányt, ahol már javában tart a műsor, és éppen csak az ő megérkezésükre várnak. Az indián és a törpe segítője is felkerekedik, hogy dinamitrudakkal felszerelkezve megvédjék a fesztivált, a rezervátumot és az embereket, de sajnos leszerelik őket a biztonságiak. A végkifejletet nem árulom el, legyen miért izgulni, de szerintem egész jól és viccesen megoldották a készítők. Arról nem szólnak a híradások, hogy filmkészítés közben mennyi peyote vagy egyéb anyag fogyott…

Film
Mintha kizártak volna a saját bulimból, másnaposan kávézgatok különféle presszókban, várva, hogy elkezdődjön végre az életem afterpartija. / In Progress: DE-BTK kommunikáció-médiatudomány, újságíró szakirány /

Leave a Reply