Úgy érzem, enyhén unpopular témáim vannak ezzel a skizofréniával, haláltáborokkal, ongoing holocausttal és a technológiai zaklatással. Ennek egyelőre örülni kell, mert hogy nem sok embert érint közvetlenül. Én sem jó kedvemből foglalkozom velük, kimondottan taszító témák. Az ember szereti azt gondolni, hogy nem létezik a társadalom mérnökeinek társasága, ameddig megvan a napi elektronikus szórakozás adagja, nem nagyon érdekli a többi ember problémája. Sajnos, egyre inkább azt gondolom, én nem is én vagyok, hanem inkább a többi ember egyike, akiknek a problémáival nem foglalkoznak, mert nem komfortos ezzel foglalkozni, esetleg ha egy szerelmi szállal tálalt, egész estés, látványos mozi készülne a témáról, gyilkosságokkal… az más lenne…
Mert mit is csinálok én, amellett, hogy egyetemre járok? Nyomozok a múltamban, nyomozok az interneten, hogy elég meggyőzően tudjam érvekkel alátámasztani, hogy nem én vagyok a helikopter, hanem tényleg mindenki szembe jön… Kényelmetlen kérdéseket feszegetek, ami amúgy szokásom volt, illetve már eleve az gyanús a mai világban, ha valaki gondolkodik, és nem a médiával gondoltatja végig maga helyett az eseményeket. Mit csinál ez? – teszik fel a kérdést, akik még hajlandóak belegondolni bármibe, de el is hessegetik: - Á, nyilvánvalóan őrült, hiszen papírja is van róla... – és ezzel átkapcsolnak a kétszázötvenötödik csatornára, hogy mással teljen az idő.
Kult és tech témákkal foglalkozó újságíró – micsoda babarózsaszín jövőkép jelent meg álmaimban, és teljes erővel dolgoznék is a megvalósításán, ha valami nem térítene le erről az útról. Igazságérzet? Ugyan már, ezt a kérdést is nagyon szépen el lehet relativizálni. Akkor mi? Hát az, hogy valami kurvára zavar abban, ahogy a társadalom izolálja magát, miközben azt gondolja a többség: „Igaz ugyan, hogy megfigyelnek, de nem követek el semmi bűncselekményt.” Ezt hiszed, mert ebbe a hitbe ringattak, de keserű lesz majd a felébredés, ha veled vagy a hozzád közelállóval kezdenek ki. Mert ha valamilyen oknál fogva alkalmasnak tűnsz rá, megteszik veled is.
A másik problémámat is áttematizálja ez: mi a faszról írjam a záródolgozatomat? Először adódott a téma: a skizofrénia megjelenése a médiában, művészetben, majd pedig következett a másféle megközelítése a betegségnek, és a recept készen volt: R. D. Laing kezelési módszerét és Thomas S. Szasz antipszichiátriai modelljét összegyúrni, és akkor informatikusként és kommunikáció szakosként arra kellett rájönnöm, hogy nincs is skizofrénia. Illetve ott volt a szemem előtt, csak ki kellett lépni a válaszokért a komfortzónámból (divatos szóval élve), és sikerült meglátni ennek az egész betegségiparnak, gyógyszerkísérletnek, jogi és társadalmi ellehetetlenítésnek a komplexitását, amihez hozzá járul egy mindez idáig tagadott, de nyilvánvaló tényező: a technológiai zaklatás.
Szép dolog az ezzel való foglalkozás, de mostanában úgy érzem, meghaladja az erőmet. (És esetleg nem is veszi jól ki magát bizonyos körökben.) A tanszékvezető már az elején megmondta, hogy jobb lenne leszállni erről a betegség vonalról, és különben is miért akarok újságíró lenni, ha már az vagyok. Hát, az origós időkben sem lehettem egy túl nézett újságíró (blogger), de most meg már tényleg csak blogokon lehetséges ennek a fajta megközelítésnek a tárgyalása, meg még max, ha könyvet írnék róla, ami eszembe is jutott, a mainstream médiába a témával bekerülni gyakorlatilag szinte lehetetlen (az eddigi tapasztalatok szerint). Szóval záródolgozati témának úgy tűnik, maradna a korábbi témám, az interactive fiction játékok története és jelene, azért az sem valami nagy szám.
Szóval ilyen és ehhez hasonló dilemmák foglalkoztatnak, így az év elején, a jövőre nézve… Valójában így összegezve szellemi kalandban nem szűkös az életem, mégis jobb lenne ha mással foglalkozhatnék, bár jól tudom, az élet se nem habos torta, se nem kívánságműsor...
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157