Minek lehet örülni? búék
Január elseje van, és nem nézek túl jó év elé. Idén maximum olyan dolgok vannak, amik örömre adnak okot, hogy apám elvállalta a gyámságot, és végre pár nap múlva eljutok egy új orvoshoz. Az állapotom tarthatatlanná vált, az alvásom szétesett, és még mindig le vagyok szedálva, lassan depresszió alakul ki nálam az injekció mellékhatásaként. A tanulásra nem tudok koncentrálni, talán még megcsinálom ebben a félévben, amit tudok, de legszívesebben mindent hagynék már a picsába. Most egy őszinte bejegyzés következik az állapotomról.
Nincsenek terveim nagyon, nincs semmi perspektívám. Ilyen szar évkezdetem talán még soha nem volt. A pszichiátriát szidni sincsen már erőm, pedig megint csak ők löktek ebbe az állapotba. Talán pont ezért, hogy ne legyen kedvem ilyenekhez. Úgy látom, hogy a pszichiátria ahelyett, hogy gyógyítana, vagy valamennyire kezelne, csak saját magát kezeli és menedzseli, azzal, hogy kicsinálja azokat, akiknek maradt még saját gondolata, hogy megvalósítsa rajtuk a saját totális kontrollját, erőszakot tegyen rajtuk a saját túlgyógyszerező, elavult, szadista módszereivel, mert nekik így kényelmesebb. Lassan már azt képzelik, hogy azért van a mentális betegség, hogy nekik legyen miből a nyaralójukat építgetni, nekem kifejtette az idézőjeles kezelőorvosom, hogy ő már nem akar betegekkel foglalkozni, mert fárasztják, ő így is, úgy is megkapja a pénzét, és őt inkább csak az érdekli, hogy a minél kevesebb munkával minél több pénzt kapjon.
Tele van cinikus, kiégett emberekkel az egész úgynevezett szakma, csak az érdekli az úgynevezett orvost, hogy minél kevesebbet kelljen azzal foglalkoznia, ami a munkája lenne, amiért elvileg a fizetését kapja. Szedtem a mellékhatások kiküszöbölésére gyógygombát, annyit segített, hogy a rosszullétek ritkultak vagy megszűntek, de az érdektelenséget, depressziót, memóriazavart, tanulási problémákat, koncentrálási nehézségeket, amiket az injekció okoz, nem tudta megszüntetni vagy kiküszöbölni. Ott tartok, hogy a pszichiáterek jóindulatától vagy rosszindulatától függ az egész életem, egyáltalán nincs a kezemben semmiféle irányítás, kényük-kedvük szerint cuccolhatnak, szadizhatnak. Pesten talán jobb a helyzet, remélhetőleg Debrecenben is, mert ami itt, Sötét Szabolcsban folyik, a Nyíregyháza-Nagykálló vonalon, az a futószalagon gyártott zombik világa, a leszedált, túlgyógyszerezett kósza betegek botladozásainak a helye.
Nemcsak a tanulás a nehéz, hanem a mindennapi élet is, a bejegyzés írása, minden sokszoros energiát igényel. A Twitter talán jó viszonyítási pont az állapotomról: nem csak az beszédes, ha hülyeségeket írok, de az is, ha alig tudok magamból kipréselni 1-1 gondolatot, az is többnyire üres, semmitmondó. Keresem a szavakat, sokszor nem jutnak eszembe, se a szavak, se olyan dolgok, amiket ki tudnék rajtuk fejezni, vagyis értelmes gondolatok, ötletek. Az életben úgy haladok, hogy teszek előre egy lépést és visszacsúszok kettőt. Nem csoda, hogy a pszichiátrián kezelteknek többnyire csak lefelé vezet az út, hogy milyen meredeken, maximum arra lehet egyéni szinten ráhatása az embernek. Volt egy jobb korszakom, voltak terveim, amit a pszichiáterek a maguk részéről 1-1 vállrándítással, cinikus röhögéssel elintéznek, hát igen, nekik már megvan a diplomájuk, ami arra jogosítja fel őket, hogy fejőstehénnek használják az egészségügyet, természetesen miért is kellene nekik a betegekkel foglalkozni? Nem kell. Hiszen őket gúnyos kis humorukért fizetik, meg azért, mert olyan jól ki tudnak vezetni embereket a társadalomból, addig, amíg ezt nem tudják megvalósítani, hazudoznak nekik egy kicsit, hogy ne legyen olyan nyilvánvaló hogy a szemétdombra szánják őket, egy otthonba vagy elfekvőbe. Boldog új évet!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157