Miért piros a fiúk feje?


Ma reggel beviharzott Tamara a szakkörbe, és lehuppant egy székre velem szemben. Kicsit izzadtságszaga volt már így korán reggel, és a szemén is látszott, hogy valami nem tiszta nála. Aztán elment veszekedni egy kicsit Edit 2-vel, és amikor visszajött, teljesen összefüggéstelenül kezdett beszélni (kiabálni), hogy “Miért piros a fiúk feje?”. “Miért feketék a radiátorok?”, “Miért varr mindenki fekete cérnával?”. Meg mondta, hogy valami 15-en meghaltak valahol, nem értettem pontosan hol, de ilyenkor ez a halál a mániája, meg hogy a Facebookon őt ha valaki bejelöli, az meghal. Azt hiszem, engem törölt az ismerősei közül, szóval ez a veszély engem nem fenyeget. Tiszta pillanataiban el lehet vele beszélgetni, de egyre ritkábbak a tiszta pillanatai, a múltkor is úgy hozták be a rendőrségről, mert bejelentést tett, hogy a volt férjét, meg a mostani élettársát elrabolták. 2 hét múlva már kint volt, és úgy látszik, kezdi elölről. Még hablatyolt valamit a Tescoról, meg az Intersparról, aztán amikor felfigyeltek a kiabálására, és kisebb csődület alakult ki körülötte, fogta magát, és elhúzott. Érdekes, hogy ezt havonta eljátssza, de mégsem rakják depó injekcióra, nem rakják gondnokság alá, sőt ki-be járkál a pszichiátriára, anélkül, hogy bármi gondja lenne belőle. A múltkor kontrollon minden rendben volt vele, rá két napra kellett behozni a rendőrségről a pszichiátriára. Meg van az a másik csaj (ezek csak úgy bejárnak), és elkezd nekem valahogy furán integetni a buszmegállóból, és amikor végre ráfigyelek, teli torokból elkezdi üvölteni, hogy “Nem megyek veled a Sunshine-buliba, TE BOLOND!”. Vele mindössze ennyit beszéltem, de elég is volt, ha csak tehetem, elkerülöm ezentúl.

Fura módon ezzel párhuzamosan a kedvenc kollégám állapotában javulás állt be, már nem mond olyanokat, hogy “amikor feküdtem a fa alatt, elrepült felettem egy tigris”, vagy “jött egy fekete madár, és a csőrében elvitte a prosztatámat”, se olyat, hogy “az Egyház utcán felszállt előttem két kígyó a buszra”, “a piros Ferrari lelke átsuhant előttem a szobán”, hanem magában énekelget, főleg régi Hobo Blues Band számokat, róla mindenki tudja, hogy teljesen ártalmatlan, még a hangját sem emeli fel soha. Egyébként egész jó verseket írt régen, meg festett egy fekete jézust, meg biztos mást is, de mostanában már csak mászkálni szeret. A munkaköre anyagbeszerző, egész nap a várost járja. Aztán amikor vége a munkájának, általában folytatja ugyanazt. Én is csináltam ezt régebben. Nem is olyan rossz.

Kaptam egy levelet is Abizagltól, amiben elmondja, hogy milyen országokban járt, amióta diagnosztizálták (Ukrajna, Ausztria), és elmeséli a kalandjait, mint valami pikareszk regényt, beültetés, sterilizálás, pedofília a fő kulcsszavak. Gondoltam, várja, hogy lerántsuk a leplet az igazságról, hát tessék:

Barack Obama amerikai elnök tanácsára szerettem volna a ljubiljanai Svájci Nagykövetséghez fordulni. Az Osztrákok megígérték, hogy beszélnek a Svájciakkal az érdekemben, ha megírom ezt a levelet, lefordítom németre es elküldöm nekik. Sajnos Európában csak két biztonságos ország van számomra: Svájc es Ausztria(ahol nem sterilizálják a skizofrénokat, de ott is beültetik őket), Ausztriábol kitiltattam magamat sajnálatos módon, a Svájciak pedig nem fognak fogadni. Lehetőségeim szűkösek, mindössze egy teljes havi magyar fizetés lapul csak a zsebemben (vagyonom ugyan van 3-4 millio FT körüli értékben(10-13000 Euro), házresz, hegy, autók melyet sajnos családom miatt nem tehetek pénzzé). Felsőfokú nyelvvizsgákkal rendelkezem angol es német nyelvekből, bár németem egy kicsit kopottas. Az Osztrákok a héten elárulták néhány további biztonságos országot is pl: Oroszország, Líbia, Tunézia, Ecuador, Kanada. Állandó direkt kapcsolatban állok Ausztriával, az Amerikai Egyesült Államokkal és Ukrajnával (akikkel szintén nagyon összebarátkoztam az elmúlt közel másfél évben és nagyon rendesek ők is és kiváló a humoruk). A különböző országok mint valami sávok jelennek meg a fejemben, melyeket a fejembe ültetett Ukrán haditechnológiával fogok (a magyarok terroristák nem mernek újra megműteni, mert félnek rátenni a kezüket az Ukránok technológiájára, apropó, mérgesek is voltak, hogy kiszedték az ő gonosz szerkezetüket az ukránok, fel voltak háborodva, hogy az magyar tulajdon, hogy merészelték). Én vagyok Magyarország talán egyetlen nem sterilizált skizofrénje. Ez a három ország azért segít nekem, mert tudják, hogy én nem vagyok pedofil, hiszen évek óta velem vannak. A történet allítólag a következő: lathattam valami filmen egy teljesen felnőttnek kinéző kínait, aki még nem töltötte be a 18-at, de én nem emlékszem semmire és a magyar terroristák az eltelt évek során képtelenek voltak bármit is kibányászni a fejemből, mindazonáltal veszélyben van az életem(a tudásomert és a könyv miatt, amit angolul írni szeretnék ha végre menedékre lelnék, hogy lerántsam a leplet ezekről a borzalmakról), a testi épségem és a szabadságom (az Osztrákok szerint megint le fognak csukni, azért amiért nekiálltam megírni ezt a levelet, úgyhogy nincs más választásom, mint a hajléktalanlétbe menekülni és rejtőzködni, azt nem írom meg melyik országban és városban). Felneveltem két gyönyörű kislányt anélkül, hogy meg csak valaha is gondoltam volna rá, hogy bántsam őket(és ezt a barátságos országok is tudják, hiszen a gondolataim állandó hazugságvizsgálatnak vannak kitéve). Az is tudomásomra jutott, hogy az Amerikai elnok azért nem segíthet nekem, mert az USA minden államában sterilizálják a skizofrénokat. A pszichiátria meghóditotta a világot (Feldmár András szerint) és a skizofrének elképesztő terheket rónak a világ gazdaságaira.

Satöbbi, satöbbi. Ha valakit érdekel a “teljes igazság”, itt megnézheti, mert k. hosszú. Talán idővel nem is fog emlékezni rá, ahogy én sem emlékszem már a saját igazságaimra. Idővel kitörlődnek az ember memóriájából ezek a dolgok.  Talán egy beültetett gép teszi, de nekem már csak halványan dereng valami, pedig négyszer volt már pszichózisom. Amúgy nem azért nem közlöm, mintha nem lenne érdekes, csak terjedelmi okokból. Valami Zsuzsinak udvarolt a egy közgazdász egyetemen, és az utolsó évben elkapta a gépszíj. Ismerős a történet, szinte tipikus. És szomorú. Vagyis engem legalábbis nagyon megviselt. Mások története is borzasztóan érdekel, de magamnak mégiscsak én vagyok a legfontosabb. Érdekes, azt a kérdést, hogy “Miért pont én?”, sose tettem fel magamnak. Okokat sem kerestem, csoda lett volna, ha nem bolondulok meg akkoriban. Iskolai gondok, nőügyek, szakítás, családi problémák, egymást érő bulik, alkohol. Valaki azt mondja, hogy ez egy védekező mechanizmus valami még durvábbtól. Hogy enélkül már halott lennék. Mondjuk lehetne rosszabb, ezt is szokták mondani. Meg, hogy olyan, mint a cukorbetegség. Csak nem kell naponta injekció, csak havonta.  Kész közhelygyűjtemény.