Maszkolok egy Tervet
Néha úgy érzem, távoli rokonságban állok Hide the Pain Harolddal. Valahol én is egy herold vagyok, amikor megyek az utcán, és gyáröm az arcom a kiskölykök hülyeségén, és kockásra marom a képem az emberi ostobaságon, és azon sakkozom. Én is ilyen megváltóvá torzított emberekről gondolkodom a nagy nyíregyházi Dzsumandsziban (“Hú! Há! Hepp!”), körülbelül ennyi az idei évi ünnep mélyfilozófiája. Nem esett szó sem a Lappföldi Joulupukkiról, sem Szent Miklósról, sem a Jézuskáról, sem Rudolfról, a rénszarvasról, sem a haverjáról, a krampuszról, a kis manókról.
Helyette mi van? “Lootolom! Bootolom! Gamers-forradalom lesz!” “Ha nem ad a muter még egy ficcset, blokkolom és stoppolom, összekötöttem a bankkártyám a telefonommal, meg az agyammal, csak beakadt egy szoftverfrissítési hiba, és azóta körbeforog a gépszíj a rendszeren. Nem baj, dobjunk be még egy Hell-t, barátaim, Villás Béla vár ránk a Pokolban, a guzsalyosaival, és bőségesen megjutalmaz, ha kiakasztjuk a Robikergető várost a Csibibolygó rendszer alatt.
Rám nem egy fényképalbum stock fotói között találtak, mint a legenda szerint Hide the Pain Haroldra, aki a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki karán végzett. Ha így volt, gondolom, volt miért furán mosolyognia. Én már nem végeztem sehol. Bármelyik iskola, ahová jártam, értelmét vesztette, mire végeztem volna. Kitanultam belőle a tanulnivalót, és végül már kínjukban olyat kértek rajtam számon, amit nem tanítttak meg. Így lettem vagabund.
Ha Francois Villonra igaz az, hogy az életét rendőrségi és bírósági jegyzőkönyvekből rekonstruálták, az enyémre legyen igaz, hogy pszichiátriai ambuláns lapok és zárójelentések “más szemszögből láttatott” “igazságain” alapul a majd a történetem. Szabványos önéletrajzt soha nem írtam (illetve egyszer igen, de azt összetéptem), a blogfolyó túl hosszadalmas és hömpölyögvényes ahhoz, hogy bárki elolvassa. Régebben láttam a számlálókban arra tett kísérleteket, hogy valaki egy szuszra ellvassa, vagy 2-3 húzásra lehajtsa vagy végigdarálja, ma már ez, sajnos lehetetlen,
Annál is inkább, mert hiányzik belőle a biciklizgetéseim krónikájam a Repülőter körzetben, amit sokan nagy örömmel olvastak, valami Yes, ok! címmel ment, persze köz(mű)felháborodást keltett, mint szinte minden, amit csináltam. Meg hogy én nem is én vagyok, csak egy provokátor vagyok, csak egy öntevékeny csoport vagyok, csak egy név vagyok, csak egy összefércelt voodoo baba vagyok. Igazából egyik sem vagyok, és mindegyik. Én vagyok a saját Twitteresem, a saját programozóm, a saját könyvelőm, a saját íróm, költőm, műfordítóm és bloggerem.
Egyet nem vállalok, az önmenedzselő prófétaságot, meg azt, hogy biciklivel hordjam ki a saját magam által kézzel megírt és sokszorosított kiadványaimat a gazdagoknak a környéken, de amiért eszembe jutott ez a biciklizgetés, talán lehet, hogy jövőre újságkihordást vállalok. Úgyis korán van, az emberek nem látjak, ahogy tekerek bicikliző majomként, és a napi testedzést is letudom, és még fizetnek is érte. Na, nem sokat, épp csak annyit, amennyi cigit elszívok, és amennyi kávét megiszom biciklizgetés közben + néha 1-2 sütemény, édességég, rendőrségi kakaó, akármi, amit reggel hoznak a boltba. Fűben, fában van orvosság, de ezúttal az alkoholról lemondanék munka közben, mert rontja a teljesítő képességemet. Köszönöm, hogy elmondhattam, sajnálom, hogy ma sem tudtam csendben maradni.
Milyen unalmas a kisvárosi élet... Lényegében újra és újra ugyanazokat a köröket futom... A miért éppen Alaszkában is csak a szereplők legérdekesebb óráit válogatták össze... Amúgy szerintem Alaszkában igazából hideg van, és halszag és dögunalom. Van téli depresszió is. Mint ahogy tavaszi, és nyári és téli is.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157