Mese a jó és a rossz fiúról


Ez most durva lesz, de volt idő, és elég sokszor, hogy azt kívántam, a szüleim minél hamarabb dögöljenek már meg. Szerintem sokaknak megfordul a fejében, ha valamiért nagyon dühösek valamiért a szüleikre, még ha nem is nagyon merik bevallani, vagy hangoztatni. Viszont a régi blogomban kaptam egy hozzászólást, hogy az eléggé kilátástalan helyzetemből (pszichiátriai stigma, társadalmi kirekesztettség, szülői terror, munkanélküliség normális (nem rehab) munka reménye nélkül) az egyetlen sanszom a normális életre, ha a szüleim már nem lesznek. Akkor ez rosszindulatú és arrogáns megnyilvánulásnak tűnt, de az igazság gyakran nyers és eléggé gázos tud lenni. Azóta már egy párszor eszembe jutott ez a hozzászólás, és nem vagyok tőle felvillanyozva, de így nem mehet a végtelenségig, a személyiségemet már jórészt feladtam miattuk, meghúzom magam, mindenben igazat adok nekik, vagy csak kussolok csöndben (ha véletlenül nem 100%-ig egyezik a véleményünk), de nekik ez sem elég, teljesen a saját képükre akarnak formálni, meg akarnak szüntetni mint önálló lényt. Ezt a lelki terror eszközével érik el. Mit és meddig szabad nézni a tévében, mit egyek és mennyit, mikor mit vehetek fel az utcára, meddig szabad fent lenni, mit szabad olvasni, és mit nem. Tökéletesen kontrollálni akarják a cselekedeteimet. Csak nem tudom, mi a fasznak. Mit élveznek ezen? A tesómmal nagyjából ugyanezt csinálták, amíg itthon lakott, de ő teljesen másképpen reagált a dolgokra, mint én. Mondhatni ravaszabb volt, eljátszotta, hogy egyetért mindennel (nem is esett annyira nehezére). Mindenben apámat utánozza, még a mozdulataiban is, messziről össze lehet keverni őket. Van néhány “önálló gondolata” is, ezeket általában a kuruc.infóról, meg hasonló forrásokból szedi, szóval amit ő önálló gondolatnak nevez, az a cigány- és zsidógyűlölet, nagyon eredeti, tényleg. Néha ezekkel szórakoztatja a családot, nagyon érdekes. De elnézik neki, mert egyébként mindig mindennel egyetért, meg megcsinál, és még arra is marad energiája, mindehhez jó képet vágjon. De hogy magában közben mit gondol, nem tudom, és megmondom őszintén, nem is érdekel.

Egyébként az ő története is elég béna (szerintem). Felcsinálta a feleségét, persze előbb mind a ketten felmondtak a munkahelyükön, aztán idejöttek ők is a nyakunkra. Egy élmény volt. Hatalmas észre vall. De később kiderült, hogy a gyereknek ez kell, meg az kell, mert itt nem lakhatnak, külön lakás, megkapták az egyik kocsit is, fizetik a főiskoláját (kommunikáció szak), meg kapott egy üzlethelyiséget a semmit nem jövedelmező alibi vállalkozásához.

Ő ezekre egy forintot nem költött, azért kapta, mert ugyanazt a szar kispolgári életet éli, mint a szüleink, meg “egészségesen él”, ami apámnak a vesszőparipája, nem utolsó sorban meg azért, mert unokával “ajándékozta meg” őket. Ő is kontroll alatt van, de látszólag nem lázadozik ellene. Persze külön lakásban valamivel könnyebb. A kaját általában tőlünk szerzik be (a felesége még kaját sem csinál), az ünnepekre pénzt kapnak, meg amúgy is támogatják őket mindenfélével.

Ráadásul azt vettem észre, hogy apám el van ájulva a tesómtól, hogy milyen okos (annak ellenére, hogy ő se keres semmi pénzt, csak a szája jár állandóan). Órákig el tudnak egymással beszélgetni, főleg azért, mert az apám szereti visszahallani a saját gondolatait, és ezt így megkapja. Persze a “gondolatai” főleg abból állnak, amit a különböző youtube-s megmondó emberektől felszed. Igazából nincs önálló gondolata, soha nem is volt, ő ezt úgy fogalmazza meg, hogy “megosztja mással az információt”. És erre rohadtul büszke.

Közben meg itthon van egéaz nap, nem csinál lényegében semmit. Mióta kirúgták a vezető állásából (már egy jópár éve), leszázalékoltatta magát, és az az álma, hogy interneten fog pénzt keresni mint hálózatépítő, mármint MLM-es. Itt is az a módszere, hogy “megosztja másokkal az információt”, amit az ilyen előadásokon hall, és amiket szorgalmasan rögzít is, hogy el ne szalasszon valami hatalmas okosságot. Persze ő személyesen soha nem megy sehova, csak skype-on tartja a kapcsolatot a többi MLM-essel. Aki nem ilyen, vagy nem felel meg neki a gondolkodása, azt meg törli a névlistájáról (skype-ról, Facebookról, mit tudom én). Szóval van egy pár ilyen ismerőse, akikkel belépnek mindenféle internetes “üzletbe”, és remélik hogy egyszer majd egy csomó pénzt fognak kereni. Valami kis aprópénz össze is szokott jönni, hogy aztán még nagyobbat bukjanak vele, ha bedől a szisztéma. Meg kell, hogy mondjam, hogy ez már a tesómnak is sok, meg pénze se nagyon van, de szóban lelkesen támogatja az apját, nem mintha mindenben egyetértene vele, inkább csak seggnyalásból.

És hogy jövök én ebbe a családi idillbe? Leginkább sehogy. Csak egy perverz és alkoholista, és kábítószeres vagyok a szemükben. Mindig is én voltam a fekete bárány. És nem csak a szűk családi körben, mert telerinyálták a rokonságot is a rémtetteimmel. Mióta az eszemet tudom, állandóan csavarogtam a haverjaimmal (amíg még voltak, de mára már szinte mindegyiknek családja van, vagy mit tudom én, nem tartom már velük a kapcsolatot). Jelenleg is sokat csavargok, csak hogy ne kelljen otthon lennem. Lehet, hogy hülyébben oldottam meg ezt az egész kérdést, mint a tesóm, sőt biztos, de legalább nem vagyok képmutató. Ő csak jól tudott taktikázni, talán ennyi. Igaz, hogy nincs egy vasa sem neki se, de azt nagyszerűen megoldotta, hogy jóformán 0 forintból éldegél főként “szülői segítséggel”. Felesége van (igaz, hogy egy trampli), iskolába jár, vállalkozása van (ami igaz, hogy szarul megy), meg csinált egy unokát a szüleimnek, amitől oda vannak. Lehet, hogy ennyi lenne a titok? Hogy minden a látszat, és jön a szülői segítség? Engem meg innen is ki akarnak baszni (legalábbis szóba jött tegnap, egy kicsit ezért is húztam fel magam, hogy menjek csak nyugodtan az utcára (lakni)). Hát, köszi szépen, lehet, hogy annak is eljön az ideje, mert én valahogy soha nem tudtam érdekből megjátszani magam, legalábbis egy életen keresztül biztos nem. Sokaknak ez nem okoz olyan nagy gondot, úgy veszem észre a környezetmben. Játszani mindenkinek, a rokonoknak, a szomszédnak, a főnöknek, az iskolában, még az ismeretlen emberek előtt is a mintapolgárt, hát ez nekem nem megy. Bár arra is felhívták már többen a figyelmemet, ha a szüleim valami oknál fogva nem lennének, a kedves tesóm, a felesége, meg a cuki kisbaba kb. 5  perc alatt kiforgatnának az örökségemből, úgyhogy talán ez se megoldás mégsem.