Tegnap, gondoltam, felteszek egy videót, amiben - Varecza László után szabadon - köpőcsésznek ábrázolom a magyar államot, beleköpök, és kivételesen nem b@szom a földhöz, hanem kávét öntök bele, vagy öntök bele Xixo kólát, mit tudom én, csak hogy "valami legyen"... De rájöttem, hogy az Intersparban már nem tudom megvenni azt a szép kis csészét, amiből már csak 1 db volt, a cigány lányok vihogtak, ahogy vareczáztam a csészével, a sparos kislány, aki éppen ott pakolászott a polcok között, megkérdezte, hogy "de hol van Robi?", és szétnézett, mintha engem keresne vagy valamilyen másik Robit (miért hány Robi nézegeti a csészéket?)... Gondolom, ezzel arra akart utalni, hogy "hol vagyok én a saját életemben", avagy mikor írok már egy jó kis egós bejegyzést, tessék, kérésre bármikor, posztmodern módra már bele is kerültünk mind a ketten a legújabb naplóbejegyzés-zerű blogbejegyzésbe. Aztán a zuhogó esőben elmentem a Korányi úti Intersparba, de ott meg nem is volt csésze, mindegy, vettem helyette egy Élet és tudományt, "Óvandó földünk" a fantáziacíme a lapszámnak, vannak benne érdekes cikkek a nemtudommiről, a zebrapintyről, gondolom, meg a földmegóvásról meg a környezetvédelemről, van benne pár Menza feladvány is, amit természetesen nem tudok megoldani, de nem is érdekel annyira, hogy fárasszam vele magam. Ne feledjük IQ-m az sxfordi (szcientológiai) teszten makacsul 139, egy ponttal mindig lemaradva a zseni szintjétől, a stanfordi teszten viszont "jóval 140 fölött" van, "közelebb áll a 150-hez, mint a 140-hez", olyan magas, amilyenről úriember vagy úrinő nem társalog az illedem szabályai szerint. Egyébként az IQ is változhat az idők folyamán. A stanfordi tesztre egy 0.5-ös nyugtatóval mentem, a lazaság miatt és egy 2%-os Borsodival a kreativitás miatt (szóval doppingoltam, csaltam), az oxfordi 139-eseknél jó állapotban voltam ugyan, de nem álltam lelkileg a helyzet magaslatán. Egyébként az is simán lehetséges, hogy más típusú intelligenciát mér az oxfordi, és megint másat a stanfordi teszt. Egyébként a franc se akarta megmérni, de mindenféle feladatokhoz szükség volt rá (miért ne kísérletezzünk skizofréneken, ha egyszer kéznél vannak...?).  Egy érdekes cikket találtam benne, Mannhardt András Miért fáj fizetni? című cikkét, és feltettem magamnak a kérdést, hogy tényleg miért nem kaptam eddig egy forintot sem, senkitől, holott fent van a számlaszámom... Na, jó, egyszer kaptam 300 forintot, valaki vicces kedvében lehetett, gondolom, vagy nem tudom, de amúgy semmi... Gondolom, a szegények azért nem fizetnek a számlámra, mert nincsen pénzük, a gazdagoknak meg eleve sértem az érdekeit, nem éri meg fizetni. Úgyis nézegette mostanában a vagyonnyilatkozatomat, csináltam egy újabb fotót a pénzügyi helyzetemről, már a múltkorinál azért jobb, átkerültem a pozitív tartományba, 4 Ft van a számlámon... Kitartott az a keserves huszonvalamennyi ezer forint, amit kaptam fizetés gyanánt (most kitettek magukért, mivel táppénzen is voltam vagy betegszabadságon, mittudomén...) A héten valamikor már elvileg meg kell kapni a nyögdíjat, amiből napi 3000 forint költőpénz jár nekem újabban, szóval mehetek, lehet a Hedonist-ba a hétvégén, ha összegyűjtöm az aprót (ami ott van a Jeró helyén...) Mindegy, csak úgy elgondolkodtam, mi lenne, ha több pénzem lenne, de még a debreceni útiköltség összegét is elb@xtam, hogy nem utaltattam számlára, hanem ugyanúgy a postás hozza ki 4 nap múlva. A Kelet-Magyarország természetesen nem fizetett ki (miért is tenné, ezt még pár emberrel eljátsszák, megvan az ingyen újságkihordás), de azért én vegyem csak szorgalmasan a Keletet, hát, veszem... Ez a "megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel mentalitás", mint ahogy Jézus tanította. Meg tartsd oda a másik felét is, ilyesmi... Nagyon jó, nem is szaporítom tovább a szót, hanem bemutatom a pozitívba átbillent vagyoni mérlegemet, újabban, amint közli az örömhírt 4 Ft-ról, gondolom, ez a 4 forint Vareczának arra a parancsolatára utal, amiben arról beszél, hogy "lépj be a szentnégyesbe ötödiknek", bár én ebben a parancsolatban érzek némi frivolságot, és szexuális felhangot, de hát a Maestro tudta, pi*aversei messze földön híres köszorús költővé avatták... Nekem a dozmati sámánversei tetszettek a legjobban "hej, regü rejtem", stb...  Szóval ennyit a Varecza-féle dolgaimról... Tweetben is megemlékeztem róla,