Sziasztok!
Vásárhelyi Bea vagyok és természetesen nem ez az igazi nevem.
Az én történetem már több, mint 10 éves. Elindult valamikor réges régen, mikor hozzávágtam magam a garázsajtóhoz. Jó nagyot döndült, és mindezt azért, mert megmagyarázhatatlanul egyedül és frusztráltan éreztem magam. Be is kéredzkedtem gyorsan a Balassa utcai pszichiátriára, hogy most nyomban vizsgáljanak ki, ugyanis nekem valami nagy bajom lehet, ha ilyet teszek! Fogadtak is, a köztörvényesek közé a zártra. Volt ott minden, de hát tiz évvel ezelőtt volt, sokat halványodott az emlék. Megkaptam a diagnózisom, el is voltam vele egy évet, aztán mondván jól vagyok, már nem verem magam, letettem a gyógyszert. Abban a minutában pedig terhes lettem, elvesztettem az állásom és vélhetően a fiam apja el is kalapált. Gyakori lesz ez a motivum az irásomban, eléggé megragadnak bennem a hasonló emlékek. Mivel fiamnak 3 lehetséges apja is van, mind utálatos, mert egyik sem akart tőlem semmi komolyat, ezért egyedül, szüleimmel vágtam bele ebbe a nagy kalandba. Erről bővebben az első könyvemben tudtok olvasni, amit megemlitettek a Magyar Nemzetben is.
Nade a diagnózist úgy rám sütötték, hogy szabályosan már fogja vagyok én is az orvoshadaknak és nem átallok mostanság is három hetente injekcióra menni, valamint 3 -féle gyógyszert szedni.
Jobbára 2-3 évente kerültem kórházba, kimerüléssel valamint gyógyszert váltani. Kinoztak ugyanis ama hangok, melyek közül sok sok valóságos és pár beképzelt. Van, aki szerint utóbbi csupán az egóm, illetve szerintem az angyalom, a Jóisten, vagy éppen a skizofrénia az, amiről kiderült, hogy személyiségzavar (nem csodálom, amilyen gyerekkorom és hányattatott életem volt). Ilyenkor pihenni a Kistarcsai álomhotelbe mentem, egy bevált orvoshoz, és abban a kórházban, csakúgy mint az előzőben (sőt, a következőben is, elárulom) lehet szexelni, mert ha már otthon unalmas, legyen mivel feldobni a kórházi jelenléteimet is.
Egy szó mint száz, dolgoztam, amikor tudtam, gyereket neveltem amikor tudtam, bármit elvállaltam, közben pedig irtam a második könyvem. Immár diagnózis nélkül, bárkinek ajánlom, ugyanis eme szent orvosi vélemény(ek) emlitése nélkül készült sok sok okoskodással és privát véleménnyel. Nekünk, ápolt növényeknek is van, és hiába vagyok szelid immár sok éve, gondolataim nekem is vannak, sőt, én is lázadozok a rendszer ellen.
Szabadidőmben vékonnyá sportoltam magam, amit egy kis gyúrás követett. Én sem gondoltam volna, milyen jól is jön ez a Péterfy kórház zárt osztályán, ahova azért kerültem, mert elfelejtettem az új gyógyszerek adagolását (én barom). Nagyon megbántam, ugyanis itt láttam a legcifrábbakat. Sima kis skizoval kombinált személyiségem odáig vezetett, hogy ismét láttam bilincsben behozott kedves beteget, el akarták venni a ruháimat, megloptak és megfenyegettek. Mikor már eltelt pár nap és jött a rutin, rá sem emeltem pillantásom a fürdőbeli csótányra, megtaláltam a szépséget az életveszélyes fenyegetésre, megmasszirozott nyakkitörés nélkül a mániás leszbikus, valamint nem figyeltem oda, mikor egy igazi skizót hatan fogtak be, hogy beadhassák azt az injekciót, amihez én szeliden odadugom a popómat! Ennyit a diagnózisokról, kórházasdiról, remélem ismét van pár évem, mikor újra találkozunk.
A könyveim harmadik része pedig egy igazi zaklató ihletésére készült, ez már csak elektronikus formában terjeng a neten, egy twitterkönyv. Valaki beférkőzött a bizalmamba és mindenfélét terjesztett rólam, amire én bepereltem és ebben maradtunk. Megjelent a férje nálunk „beszélgetni”, nehogy leülje az asszony kicsiny tetteinek a következményét, amire én az ügyvédre szánt pénzt végül a fiamra költöttem egy birósági személyes pofavizit után. Kivánom, legyen legalább annyi kényelmetlen pillanata, amelyhez kötve hasonló elbirálást kap ő is a saját területén, mint amilyenben nekem van részem. Erről illetve a férjemmel való kapcsolatomról szól a harmadik, valószinüleg utolsó kötet, a többi meg majd jön magától itt (is).
Köszönöm Robinak a felkérést, eleget is óhajtok tenni neki.
Aki a könyvekre kíváncsi, az a fuzesi.consulting oldalon megtalálja őket.
Ja igen, férjezett vagyok, egy aprónyi 8 éves fiúcska anyukája, valamint dolgozom és funkcionálok, ennyit érdemes a jelenemről így elsőre megosztani.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157