Már majdnem egy évtizede vagyok gyámság alatt

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

Már majdnem egy évtizede vagyok gyámság alatt. Olyan könnyen rá teszik az emberekre ezt a köteléket, hogy idő sincs felocsúdni. Annak idején egyszer még meg tudtam úszni, hogy korlátozzák a jogaimat erővel, gyámsági „felügyelettel”, mert olyan volt a bíró. Fiatal, gondolom kezdő bírónő rendelkezett, hogy nem szükséges a gyámság. De nem olyan fából faragták a pszichiátereket, hogy az Ő véleményük ellen szülessen egy bírói döntés. Pár év múlva tehát megint idéztek tárgyalásra, csak előtte kicsit puhítgattak zárt osztályon, kényszergyógykezelést alkalmazva és utána már a korábbiaknál is őrültebbnek, sőt közveszélyesnek állítottak be és a bíróság el is rendelte szinte magától értődően a gyámságot.

A bíró szemmel láthatóan ellenszenvezett velem, és az általam megidézett tanút ki is zárta a tárgyalásról minden indok nélkül és úgy tűnt, engem is kizárt a tárgyalásról, mert meg se szólalhattam. Semmit nem volt szabad mondanom. Még a hivatalból kirendelt védőügyvéd is csak ücsörgött és mintha neki se lett volna ott joga semmihez. Rám tették a „korlátozó” gyámságot, aztán mehettem isten hírével. Ezt a döntést egyébként megfellebbeztem, de nem mentem utána ennek a dolognak, úgyhogy el se mentem a másodfokú tárgyalásra.

Sokadik kényszergyógykezeléseim egyike alatt idéztek menet közben bíróságra, hogy jelenjek meg és olyasmit sejtettek velem, hogy az én keresetlevelemet fogadták el, ezért jelenjek meg, és hogy lekerülhet rólam a gyámság. A pszichiátriáról ki is engedtek a bíróságra. Ott döbbentem rá, hogy egyáltalán nem akarják rólam levenni a gyámságot, hanem ahogy megtudtam, a gyámügyi hivatal kezdeményezte a cselekvő képességet teljesen megszüntető gyámságot. Annyi jogom se lett volna, mint egy 2 éves gyereknek. Hosszas tárgyalás megy győzködés után, ahol már bejelentettem, hogy lemondok a magyar állampolgárságomról, végül is kiegyeztünk egy másik bíróval abban, hogy a „megszüntető” gyámság nem kerül rám, de marad a korlátozó. És még örültem egyébként így most már ennek, mert mint utólag megtudtam, azért tartottak fél évig pszichiátrián és azért akarták rám tetetni a kizáró gyámságot, hogy el tudjanak vitetni, jogilag tisztán egy elfekvőbe. Szerencsére ez nem sikerült akkor ott.

Három év elteltével automatikusan jött egy felülvizsgálat. Akkor is megjelentem a tárgyaláson, de akkor már ott nem is volt tárgyalás, csak közölték, hogy enyhítik a gyámságot két ügycsoportra. Örökléssel és örökbe adással kapcsolatos ügyekről, valamint a jövedelmem feléről nem rendelkezhetek önállóan, de amúgy szerződéseket köthetek, szinte mindenről rendelkezhetek önállóan. Menet közben még egy ideig egyéni vállalkozó is voltam teljesen legálisan, sőt bárhova mehetnék dolgozni az Unióban, de másfelé is, de Magyarországon akkor se rendelkezhetek a jövedelmem feléről. Vicces meg furi, pont mint a gyámságom második felvonása. Pontosabban szakasza.

Harmadjára már 5 évre adják a gyámságot, hogy 5 év múlva vizsgálják felül. Menet közben azonban úgy döntöttem, hogy nem várom meg, amíg ez az idő letelik és beadtam egy un. keresetlevelet, amiben kértem indokokkal, hogy meg szeretném szüntetni a gyámságot. Indok, pontosabban jó indok nélkül nem fogadták volna el. Ja és bizonyítékokat is csatolnom kellett, hogy el tudom látni magamat és még tanút, az egyik ismerősömet is megidéztem tanúnak. Az indok az volt, hogy külföldön szeretnék dolgozni, a bizonyíték, hogy ellátom magam pedig a lakásbérleti szerződéseim és a közüzemi igazolások, hogy minden rezsimet és a bérleti díjat is rendezem rendszeresen. Azt gondoltam, ennyi elég lesz bizonyítéknak, hogy nincs szükség gyámságra.

Kb. nyolc hónap után kaptam is az idézést, hogy jelenjek meg a tanúmmal együtt. Megjelent alperesként az akkori gyámügyi előadó és megörültem neki, mert korábban olyan normális nőként viselkedett velem, de ott közölte rögtön, hogy neki kötelessége ragaszkodni a gyámsághoz, hivatalból. Furcsa ez is. Nem is ismerjük egymást, csak látásból, de kötelessége, hogy gyámság alatt tartson. Ja, nekik is kell munka. megjelent egy bírónőn kívül még egy un. ügygondnok, aki csak azért volt jelen, hogy felügyelje a tárgyalás menetét.

A bírónő megkérdezte a gyámügyist, hogy ragaszkodik e a gondnoksághoz. Ragaszkodott. Ha nem ragaszkodott volna hozzá, már ott az első tárgyaláson le került volna rólam a gyámság és egyébként megmentette volna vele a hivatal becsületét. Nem ez történt.

Engem a bírónő egy másfél órán keresztül faggatott, felsoroltam neki már az összes közszereplőt meg politikai pártot…szerintem ott rajtam kívül senki nem volt ennyire képbe..

Kérdezte tőlem, szoktam e vásárolni. Mondom egyedül vagyok egy bérlakásba, persze hogy vásárolok. Tudom e, hogy mennyibe kerül egy kiló kenyér? Mondom én fél kilót szoktam venni 145 forintért, de ez a legolcsóbb, ennél már csak drágábbak vannak. Azt azért én is megkérdezhettem volna tőlük, hogy tudják e, mennyibe kerül a lecsókolbász vagy a kolompér..stb.

Meghallgatták a tanúmat is, majd közölték, hogy mennem kellesz még elmeorvos szakértőhöz. Közöltem, hogy én ki szeretném hagyni a bírósági tárgyalásból a pszichiátereket, mert engem ők tettek tönkre és már nem bízok a tudományukban, de már a józan eszükbe se. A bírónő közölte, hogy neki akkor is a „szakértők” véleményét kell figyelembe venni. Akkor megállapodtunk abba, hogy egy független, másik megyében praktizáló elmeorvos szakértőhöz megyek. Ennyi volt az első tárgyalás.

Teltek a hetek, lassan a hónapok és közeledett a második tárgyalás napja, de a szakértőhöz mégse idéztek be. Már megörültem, hogy nem lesz „szakértői” vélemény a tárgyaláson.

Megidézték erre a tárgyalásra a gondnokomat is és Ő is azt közölte, hogy felesleges ez a gyámság, hanem inkább egy segítői szolgálat lenne nekem jó, ami semmi kötöttséggel nem jár, de bármikor kérhetek tanácsot vagy jogi és életvezetési tanácsot. Menet közben a gyámügyi előadó hivatalból megint csak előjött, hogy ellenkeresetet nyújt be, amiben kéri most már ő a kizáró gyámságot. Ezt ott a bírónő elutasította, mondván ez nem AZ a tárgyalás, de velem közölte, hogy a következő tárgyalás előt még akkor menjek elmeorvos szakértőhöz, na itt nekem be telt a mérték. Közöltem, hogy márpedig én nem megyek semmilyen szakértőhöz. De muszáj mennem, közölte a bírónő. Akkor vitessenek oda is karhatalommal, mondtam. De azt beszéltük meg, hogy megy egy másik megyébe független szakértőköz, mondta. Nem, vissza szeretném vonni ezt a keresetet. Mindenki meglepődött. Akkor marad a gyámság, közölte a bírónő. Akkor maradjon, mondtam. Innentől kezdve felgyorsult a csigalassúságú bíróság és pár perc múlva mehettem is, és mindenki mehetett az egyéb dolgaira, csak tudomásul vettem, hogy én itt magyar bíróságokon nem fogok tudni semmit elérni.

Szólj hozzá Te is!