Mad In Finland
Megvilágosodás, kinyilatkoztatás, a-ha élmények. Azok az emberek, akik a Mad in Finland-et vezetik, életük során mély ébredéseket éltek át, a tudatosság pillanatait, amikor megértették a pszichiátriai betegségmodell kudarcait, és látták annak ártalmait – saját maguk és mások életében.
Most azon dolgoznak, hogy ugyanezt a tudatosságot – ugyanazokat az a-ha-kat – a Mad in America leányvállalatával folytatott erőfeszítéseik révén hozzák magukhoz. Terjesztik az igét, megvilágítva a tényeket az elvonásról és a depresszió és pszichózis nem orvosi felfogásáról. Új szemeket érnek el, és új hangokat vonnak be a beszélgetésbe.
„Egyre többen látják oldalainkat – mondta Heidi Tommila szerkesztő –, és elkezdenek gondolkodni a saját élményeiken is.
Heidi Tommila
[caption id="attachment_12101628" align="alignleft" width="300"] Heidi-Tommila[/caption]
Tommila Zoom-hívásban volt kollégájával, Soili Takkalával, aki megalapította az ország első SSRI-t támogató csoportját, és társalapítója volt a Mad in Finland Finnországban létrejövő civil szervezetnek. Ahogy ők látják, a szó kihirdetése a csata fele: ha egyszer valakinek megvan ez a kritikus ébredése, azt nem lehet megcáfolni.
„Olyan ez, mint kiengedni a dzsinnt az üvegből. Nem tudod visszatenni, ha egyszer kikerült. . . mert összecseng az emberek tényleges tapasztalataival” – mondta Takkala. – Megváltoztatja a dolgokat.
A finn mentálhigiénés rendszer kritikai-pszichiátriai körökben híres innovációjáról és a nem-medikalizált nyílt párbeszéd modelljének megvalósításáról. A modellt először Nyugat-Lapföldön fejlesztették ki, és Finnországban szinte sehol sem található meg” – mondta Takkala. Általánosságban elmondható, hogy az orvosbiológiai paradigma továbbra is érvényesül – és túl gyakran – tette hozzá –, valaki szenvedhet némi emberi küzdelmet, és pszichés drogokra kerülhet.
[caption id="attachment_12101629" align="alignright" width="300"] Soili-Takkala[/caption]
Az ő esetében 20 éves volt, amikor először tapasztalt depressziót. Három évvel később, 1988-ban apja öngyilkos lett. Valamivel ezután elkezdte a terápiát, majd az SSRI-t. Az évek során megpróbálta megszabadulni tőlük – újra és újra, és újra –, de minden alkalommal elvonási tüneteit tévesen visszaesésként diagnosztizálták. Az orvosok beadták neki az „agykémia” vonalat. Azt mondták neki, hogy élete végéig szüksége lesz a gyógyszerekre. Végül 2011-ben sikerült végleg leszoknia tőlük.
Történetének elmesélésekor felidézett egy bölcsességet, amelyet egy buddhista meditációs tanár adott neki. A pszichés drogokkal kapcsolatban a tanár azt mondta: „Végül megszabadulsz tőlük. És ha megszabadulsz ezektől, segíthetsz másoknak ezekkel a tapasztalatokkal."
Azt mondta, ez volt a kulcs. Embereknek segíteni.
Hogyan derült ki, hogy 2014-ben Aku Kopakkala pszichológus megjelent a „Depressing Drugs (Masentavat lääkkeet)” című finn MOT oknyomozó-újságíró-sorozat egyik epizódjában. Ebben egyenesen bírálta az orvosbiológiai megközelítést; másnap elbocsátották állásából egy magán egészségügyi szolgáltatónál. Az újságíróknak „terepnapjuk volt” – emlékezett vissza Takkala. Körülbelül egy hónappal később Kopakkala nyilvános előadást tartott a témában – „és én hallgattam őt, és ez egy kinyilatkoztatásnak tűnt. Végre megláttam az összefüggést saját hosszan tartó kivonulási küzdelmem és ez az egész ideológia között.”
Ettől a kinyilatkoztató pillanattól kezdve kialakult a MIA leányvállalatának alapja. Több éves kiadói tapasztalattal rendelkező íróként lépett kapcsolatba – kezdetben egy könyvre gondolva –, és végül megalakította az SSRI-elvonási csoportot. Minden második héten előadásokat és hasonló rendezvényeket szerveztek, ahol Kopakkalát és másokat is megszólaltattak a nyilvánosság előtt a kivonulásról és a kapcsolódó kérdésekről. És létrejött egy civil szervezet: Need Based Treatment (Tarpeenmukainen hoito vagy TaHo).
Ez 2016 novembere volt. Egy-két évvel később a TaHo weboldala MadinFinland.org-ra változott.
Az oldal zsúfolásig megtelt tartalommal: kutatási cikkekkel; személyes történetek, kommentárok, naplóbejegyzések és egyéb blogbejegyzések; Tommila és egy névtelen, megélt tapasztalattal rendelkező szerző reflexiói a „Mieletön psykiatriáról” (játék az „őrültnek” vagy „gondolatlan” pszichiátriának fordított szavakkal); történetek és információk az SSRI méregtelenítésről; Mad in America cikkek fordításai és a MIA globális leányvállalataira mutató linkek; egy adatbank, amely információkat kínál a mellékhatásokról, a szűkítésre vonatkozó utasításokat és egyéb témákat; Tommila levelezése történelemkutatóval és filozófussal; valamint különféle webhelyekre és forrásokra mutató hivatkozások.
Az önkéntes alapon működő Mad in Finland-et nem szakemberek irányítják – mondta Tommila. Közreműködői nem újságírói képzettséggel rendelkeznek. „Inkább gondolkodók vagyunk” – többnyire történetekkel és meglátásokkal rendelkező emberek, akik mindent megtesznek, hogy megosszák azokat.
Saját megvilágosodása néhány évvel ezelőtt jött, fiatal anyaként szülési szabadságon. Épp most költözött egy új helyre, ahol nem voltak barátok a közelben, és "egyedül voltam, egészen egyedül." Ebben az elszigetelt állapotban négy-öt napig pszichózist élt át, amit otthon tűrt. Másfél hónappal később a szorongás újbóli fellángolásával bement a kórházba – már akkor megértette, „hogy nem erre van szükségem. De nem tudtam, hova mehetnék.”
Amit tudott: „Csak békére van szükségem, pihenésre van szükségem, és szükségem van valakire, aki megbeszéli velem az új ötleteimet, az új gondolataim, amelyekkel tele volt a fejem. És mindent csak tünetnek vettek, amikor kórházban voltam.”
Öt nap múlva hazament; két hónappal később abbahagyta az antipszichotikumok szedését. Nehezen aludt. Nehézségek az élet más aspektusaival kapcsolatban. De visszatért régi munkahelyére – soha nem tervezte, hogy sokáig marad, de bebizonyította magának és családjának, hogy „természetesen nincs velem semmi baj”. Egy év után felmondott. Ekkor határozta el, hogy a pozitív változásért dolgozik. És ekkor, négy évvel ezelőtt, kapcsolatba került a Mad in Finnland-del.
Proaktívnak lenni, odatenni magát – egyik sem egyszerű – mondta Tommila. De a tanúskodást szükségesnek érzi. Ugyanígy az „együttműködés és egymás támogatása” érzése is egy fokozatosan épülő közösségben, amely elkötelezett a paradigma kihívása iránt.
„Sok mentális egészséggel foglalkozó ember szeretne valamit másképp csinálni” – mondta Kopakkala, a Zoom felhívásában is –, de nem tudják, hogyan. A saját esetében az élete megváltozott, amikor nyolc évvel ezelőtt kimondta az igazat. De manapság több hang hallatszik a vadonban – mondta. Az egy évtizeddel ezelőttihez képest sokkal többen vannak tisztában a mentális egészséggel és a kábítószerekkel kapcsolatos problémákkal kapcsolatos vitákkal.
„De a gyakorlatok nem emberek” – tette hozzá. És ezeken is változtatni kell.
A leányvállalat eddig bizonyítékokat látott arra vonatkozóan, hogy valójában több populációt érnek el, és több a-ha-t ösztönöznek. A legfigyelemreméltóbb: 2019-ben frissítették a depresszió kezelésére vonatkozó hivatalos finn irányelveket, hivatkozva az elhúzódó elvonási szindróma veszélyeire, és lassabb fokozatos kezelést javasolva. A változás „csak egy hüvelyk” volt – mondta Takkala. – De tudod, egy kritikus hüvelyk. Az üzenet eljuttatása diadal volt – „nem a végső diadal”, hanem jelentős csapás a helyes irányba.
Mi ad nekik reményt? Kezdetben: Más MIA-leányvállalatok szerte a világon. Míg minden országnak megvannak a maga sajátos fókuszai és aggodalomra okot adó területei, Takkala azt mondta: „Csodálatos egy globális közösség tagjának lenni – és ez megadja a szükséges háttér- és háttértámogatást.” Ez azt is mutatja, hogy erőfeszítéseik és tapasztalataik nem korlátozódnak néhány túlélőre.
Egy másik ok a reményre: A médiában fokozatosan változó diskurzus. Egyre több kihívást tesznek közzé a gyógyszervezérelt betegségek narratívájával szemben a mainstream piacokon; egyre többet hallani pszichiátriai túlélőkről; és a szakemberek egyre többen nyitják meg magukat az alternatív nézetek felé. Továbbhaladva, Tommila szeretné bevonni őket a párbeszédbe, mint közreműködőket a Mad in Finland-ben.
Kopakkala azonban már saját gyakorlatában is kerüli az olyan szavakat, mint a „diagnózis”. Kifejtette: „Tudni akarjuk, kik ők, hogyan élnek, mik a problémáik, hogyan látják magukat. Nem diagnosztizálunk."
Kezét a szeméhez emelve, mint egy szemüveget, hozzátette: „Nem akarjuk szemüvegen keresztül látni őket. Azt akarjuk, hogy saját szavaikkal mondják el saját történetüket. . . . És azt hiszem, nem szabad megengedni, hogy másokat diagnosztizáljunk – ez valahogy erőszakos. Ez hatalommal való visszaélés, más emberek diagnosztizálása. Ez nem fair. Ez nem fair." A jelenlegi állapot szerint a bajba jutottakat az ilyen címkék elfogadására utasítani „önmegbélyegző – és ez a legszörnyűbb ebben az egész hatalomjátékban”.
De legalább némi szemléletváltás történik – mondta Takkala. „Legalább van egyfajta tágabb perspektíva a különböző elképzeléseknek – és legalább zajlanak nyilvános párbeszédek a pszichiátriai kábítószer-megvonásról a TaHo-val folytatott munkáján keresztül. A következőben, április 7-én Mark Horowitz neves idegtudós és kutató lesz látható.
„És ez nagy előrelépés” – mondta Tommila.
Az igazi haladás akkor fog bekövetkezni, amikor az ilyen beszélgetésekre nincs is szükség. A lehető legjobb eredmény, ahogy ő látja: „nincs szükség többé Mad in Finland-re”. Hogy ne kelljen annyi tiltakozó hang. Hogy ne kelljen a rendszert ellensúlyozó platform, mert a rendszert teljesen megreformálták.
– A változás – mondta –, sokkal fontosabb.
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157