L-beszélgetés


Tegnap voltam kontrollon, és a pszichiáterem kedvesen érdeklődött, hogy nem szerepel-e véletlenül valamely új játékomban, mert nem szeretne. Kicsit akadozott a beszélgetés (persze, miattam), de megállapodtunk, hogy jó lesz ez az abilify manienta, ami az abilify injekciós változata, és egyébként eléggé ijesztően néz ki, de állítólag ez az elérhető legjobb gyógyszer skizofréniára:

Bár már egy fél szem abilify is aktivitást okoz, valószínűsíthető, hogy egy havi adag mennyire álmatlanná teszi az embert, még egy 2 mg rivo mellett is. Egyébként egy olyan nővérke szúrta be, aki éppen lehetett volna akár a nap csaja is valamelyik magazinban. Ennyit a kontrollról. Felejthető.

***

Hanem, ami érdekesebb, behívtak a szakkörben elbeszélgetésre, mert az aktivitásom eléggé csökkenő tendenciát mutat. (Például megáll a kezemben a tű, és nézek magam elé.) Próbáltam elmagyarázni, hogy ez a rivotril hatása, és inkább legyek zombi, az sokkal jobb, mint a belső feszültség, és szorongás, még ha a munkám rovásásra is megy. Próbáltunk kitalálni valami megoldást, szerintem nem sok sikerrel. Egy kicsit türelmetlenek, amikor nem bírják kivárni, hogy beaálljon rendesen az abilify manienta + 3×1 mg rivotril kombó. Egy ilyen behívás sosem jelent túl jót, első lépcsőfok lefelé a lejtőn. De nekem az a fontos, hogy megszűnt a szorongásom, és hogy zombimód dolgozok, az én szempontomból teljesen másodlagos. Persze nekik meg fordítva.

Sajnálom, hogy eddig családi, orvosi, és egyéb ráhatásra nem szedtem nyugtatót. Kár volt. Éveket pazaroltam az ok nélküli szorongásra, csakhogy minél kevesebb gyógyszert szedjek. Kívülről persze nem látszott semmi, csak a belső feszültség tette lehetetlenné a mindennapjaimat. Most nem mondom azt, hogy, hú de királyul vagyok, de egy kicsit olyan vagyok, mint “azelőtt”, és nekem ez elég is. Egyszer népszerű volt a fb-n egy megosztás, ami a nyugtatókat fikázza, szerencsére az emberek hamar elfelejtkeztek róla, pedig szívesen belinkelném, csak nem találom sehol. Persze, mert érdekesebb kisállatok fotóit, meg indiánnevet, meg mindenfélét megosztani, az emberek szemében az egyik téma ugyanolyan súllyal bír, mint a másik. 

Szóval az van, hogy akinek semmi szüksége rá, és könnyen hozzájut, akinek meg jelentősen javítaná az életminőségét, egy évtizedes harcba telik, mire normális kezelésben részesül, vagy eljut egy normális pszichiáterhez.