A kunhalom megfogalmazás Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik. Megalkotott kunhalom szava abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halom-kiemelkedéseket a betelepülő kunok hozták létre 

A régészeti kutatások kiderítették, hogy a halmok nagy része rézkori, kora bronzkori temetkezések, bronzkori telepek, szarmata, germán, honfoglaláskori temetők, Árpád-kori templomok, sírok és olykor valóban kun temetkezések nyomait őrzik.

A kunhalmok jogi védelme megvalósult, ez azonban önmagában mégsem elegendő, napjainkig kevésnek bizonyul. A további károsítás megakadályozása érdekében - amel-lett, hogy felvételezzük, értékeljük a kunhalmok állapotát, értékeit, ismertté tesszük a lakosság számára megőrzésük fontosságát - elkerülhetetlen további, gyakorlati lépéseket tenni. 

De nemcsak az elnevezés vitatott, többször az is gondot jelent, hogy milyen geomorfológiai formát soroljunk a kunhalmok közé, és ezt a kérdéskört a Tvt. 23. § (3) bekezdés f) pontja szerinti fogalom meghatározása - „a kunhalom olyan kultúrtörténeti, kulturális örökségi, tájképi, illetve élővilág védelmi szempontból jelentős domború földmű, amely kimagasodó jellegével meghatározó eleme lehet a tájnak" - sem könnyíti meg. 

„Kunhalmok ti, a sokhalu, bő Obtól / a kis Kapósig elfüzérlő dombok, csönd-állomá­sok, nyomjelző vakondok / -túrások..." - írta Illyés Gyula Kunhalmok című versében

- Az egymást követő kulturális tárcák figyelme nem terjedt ki a kunhalmok és a földvárak védelmére, így amikor 1993-ban elkezdtük a természet védelméről szóló törvény szakmai előkészítését, a végleges pusztulással fenyegetett kurgánok és a földvárak ügyét is magunkra vállaltuk. Az 1997-ben életbe lépett természetvédelmi törvény a lápok, a források, a víznyelők, a barlangok, a szikes tavak mellett így a kunhalmoknak is úgynevezett „ex lege", vagyis alanyi jogon történő védettséget biztosított. A kilencvenes évek közepétől kezdődött meg a kunhalmok kataszterének elkészítése. A Természetvédelmi Hivatal, illetve Tóth Albert vezetésével az Alföldku­tatásért Alapítvány megkezdte a kunhal­mok botanikai, zoológiai és talajtani fel­mérését, s Raczky Pál, az ELTE Régészettu­dományi Intézete tanszékvezetőjének irá­nyításával megindult a régészeti feltáró munka is. Ennek részesei voltak a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete és nemzeti parki igazgatóságaink munka­társai. A cél a hazai kunhalmok teljes ka­taszterének elkészítése volt, ami többéves munkát és sok pénzt igényelt. A felmérést nehezítette, hogy a munkák kezdetekor nem volt egységes földnyilvántartás, sőt az még ma sem teljes, nem mindenütt napra­kész. így a tulajdonviszonyok tisztázása nehézségekbe ütközik.

Vannak tell-ek (lakódomb) és kunhalmok (kurgánok), amik temetkezési helyek. 

Geri-domb is, a Krisztus előtt 3000–3500 között épült mesterséges sírhalom, a kurgán. A Cigány-bokor melletti Bene-halom pedig a római korban a szarmaták által épített több száz kilométeres és az Alföldet átszelő, Csörsz-árka nevű sáncrendszer része volt, hajdan őrtorony lehetett.

A tellek, a kőkorszak végéről, végig a  bronzkorban lakott származnak, kiterjedt állandó települések romjai. Más-más bronzkori népek telepedtek meg az idők során.

mentén sorakoznak. A semlyén-kállói területen mintegy tizennégy halom van kisebb nagyobb távol-ságra egymástól, a tiszamenti vonulaton pedig husz halom. Mindössze ebben a vármegyében körülbelül ötven kunhalom található.

a külseje alapján nem lehet megmondani a korukat, csak a  tartalmukból! 

A „kunhalmok” egy az i. e. 3—2. évezredek fordulóján keletről-nyugatra mozgó nép emlékanyagát rejtik magukban. A kétegyházi sír­leletek C14 keltezése: i.e. 2297 ± 80.

Minden eset­ben törvényszerű a vörös, esetleg sárga ok­ker, ritkábban fehér kréta behelyezése. Előfordulnak bőr, illetve textilféléből készült edények, iszákok nyo­mai is.

A kurgán temetkezési domb, amelyben kamra, szentély, oltár, áldozati tűzgödör, továbbá folyosó található. Általában kőfal védi, kőszobrok és kőoszlopok vannak benne, tetőzete többnyire fából készül. 

Gazdapusztai Gyula: A "kunhalmok": Az őskor érdekes vallástörténeti emlékei, 1968.

Közép és Délkelet európa későréz, korbronzkori temetkezésétől eltérrnek az itteni kurgánok. Legnagyobb különbség, hogy nincs a halottak mellett étel, ital, mint ami ott jellemző és utal arra,hogy az ottani népek a túlvilágot kb ugyanilyennek képzelték. 

Van bennük viszont vörös okker, ami ott sehol. 

1997-től hazánkban minden kunhalom védett!

Tudtad?

Geri szó jelentése nem ismert,  szlovák, tirpák nevekre emlékeztet, talán a volt tulajdonos nevére emlékeztet. Talán Kovács Gergő MKKP társelnök nevére utal. 

-ez Nyíregyháza legmagasabb pontja

-Ennek a kunhalomnak nevezett dombnak nincs köze a kunokhoz, sem a rómaiakhoz, sem a pirézekhez.

- A kunhalom kifejezés a 19. században nyelvújítás hatására született, mesterségesen képzett összetett szó, mely Horvát István (1784-1846) nyelvész-történésztől származik. A megalkotott kunhalom szó abból a meggyőződésből fakadt, hogy ezeket az emberkéz alkotta halmokat a betelepülő kunok hozták létre.
-A 14 méter magas Geri-domb valójában a Kr. e. 3000-3500 között épített mesterséges kurgán sírhalom, hazánk egyik legmonumentálisabb építménye.

-a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény kunhalom összefoglaló név alatt védi az emberkéz által létrehozott halmokat. 

-az Alföldön kb. 40.000 ilyen halom lehetett. csak a töredéke maradt fent, a régészet 2335 ilyen halmot azonosított. . Az intenzív szántóföldi művelés és elhordás áldozata lett az összes azonosított kurgán több mint egynegyede, a 2335-ből 638. A még ma is fennálló 1697 kurgánból mindössze 44 halomnak ép a felülete

A legkorábbi leletek szerint a tellek (lakódombok) egy része már a neolitikumban is lakott volt. A rézkorban a halmok kihaltak, de a bronzkorban újra benépesedtek. Ebben az időben jelentek meg a temetkezés céljára szolgáló halmok. A későbbiekben a már meglévő halmokat az itt letelepedett lovas nomád népek (szkíták, szarmaták) tovább használták. Magyarországon a Gödény-halmot, Békésszentandrás mellett tartják a legmagasabb kunhalomnak, a maga 12,3 méterével.

-régészeti kutatásról, ásatásról nem tudunk a halommal kapcsolatban, védett terület, tehát természetvédelmi terület.

-Közvetlen közelében, egy sáncszerű magaslat található, szabályos körvonallal. A halom déli odalán is érdekes terepformák vannak, árkokhoz, teraszokhoz hasonló keimelkedések, bemélyedések, 

a halottakat hanyatt fekve, felhúzott lábakkal helyezték a sírgödörbe. A halott ruháját, a testét vagy a mellé temetett tárgyakat vörös festékkel kenték be, vagy a tetem mellé okkerrögöt tettek. Ennek oka, a feltételezések szerint, hogy az okker vörös színe az életet jelképezte, avagy a túlvilági életre utalt. A leghíresebb ilyen feltárás volt a püspökladányi Kincses-domb, vagy Nyakvágó halom feltárása, amely sajnos már nincs meg, mert a 60-70-es években elbontották. Ez egy részletesen dokumentált feltárás volt, és itt találtak alapján elképzelhetjük, hogy valószínűsíthetően mit rejthet a mi halmunk is.

Az Ifjú Botanikusok Baráti Köre 2006-ban kezdeményezte a megye kunhalmainak részletes felmérését, amibe – a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság mellett – partnerként az E-misszió Egyesület is bekapcsolódott. A munkát 2006-2007-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium támogatta. A munkánk alapján kirajzolódó kép szerint körülbelül 120-130 lehet a ma is azonosítható kurgánok száma a megyében. Legtöbbjük az alsó-szabolcsi ártér peremén helyezkedik el, de sűrűn találunk kunhalmokat a Rétköz nyugati peremén is. Érdekes módon a nyírségi homokvidéken is több jelentős „gócpontot” találunk: Geszteréd, Nyíregyháza, és Nyírgyulaj környéke is gazdag kurgánokban.

Körülbelül 90%-ukat ma is szántóként használják, legtöbbjükből csak 1-3 méter magas dombocska maradt. Egy részüket teljesen, vagy részben elhordták, elbányászták, de olyan is van, amelyre épületet emeltek. A természetes élővilág is csak kis nyomokban lelhető fel, még a viszonylag ép halmokon is. 

Ki kell emelni viszont két védett löszgyepi fajt, amelyeket megyénkből csak és kizárólag a kunhalmokról ismerünk: A 30 000 forint természetvédelmi értékű törpemandula (Amygdalus nana) pár töve a Nyíregyháza-Hajdúdorog településhatáron levő Bene-halmon, az 5 000 forint természetvédelmi értékű macskahere (Phlomis tuberosa) az ibrányi Fekete-halom és a tiszavasvári Nagy-Púpos-halom tetején él.

EZ NEM AZT JELENTI,HOGY ENNYI PÉNZT KAP, AKI LESZEDI, HANEM A BÜNTETÉST! :)

Egészen biztos, hogy folyamatosan használhatták akár szakrális célra is, akár a nevéből adódóan megfigyelő, őrző funkciója is volt, 

 8000 méter magas ha 300x mászol fel rá

Mit igen? Mit ne?

No bicaj/motor:  terepbiciklizés és motorozás károkat okoz a kunhalmot borító gyepben.
A gyepet legelni szabad!

KIK?
Nyíregyháza területét az alábbi kultúrák, népek lakták az előkerült leletek szerint: 

o újkőkor: neolitikum (4500-6000 éve): bükki kultúra népe, 

o rézkor (3900-4500 éve): tiszaföldvári, bodrogkeresztúri, péceli kultúra népe, 

o bronzkor (3900-2800 éve): zóki kultúra, Wietenbergi kultúra, hatvani kultúra, füzesabonyi kultúra népe. A Tiszavasvári úton a zóki kultúra bronzkorból származó telepét találták meg.

o vaskor (2800- 2100 éve): gávai kultúra népe, szkíták, kelták anars és tauriscus törzsei. 

o A Kr. u. 260 évtől: vandálok, gepidák, szarmaták, avarok és a honfoglaló magyarok.

Típusai
A kurgán török-tatár eredetű szó, melynek jelentése sírhalom. Olyan sírhelyeket neveznek így, ahol a gödörsír felé emelnek halmot építőik. A sírhalmok alá egy vagy több embert temettek, gyakori, hogy az emelés ideje után későbbi korok beletemetkeztek, vagyis a már meglevő halmot használták saját temetőjükként. Régi vagy népies neve korhány
A kurgános temetkezés a rézkor közepén jelenik meg az Alföldön majd az időszámításunk előtti negyedik évezred második felében terjed el, amikor a Kárpát-medencei központú, badeni kultúra néven számon tartott közösségek mellett egy keletről érkező sztyeppei népcsoport mutatható ki az Alföld keleti területein. Elnevezésük temetkezési szokásukra utal: gödörsíros kurgánok népe vagy más néven Jamnaja kultúra. A legkésőbbi kurgántemetkezésekkel a korai bronzkorban (Kr. e. 2800–2600) találkozunk.
 kisebb halmokat temetkezéseik fölé és valószínűleg a kunok is emelhettek ilyeneket.

Tell (lakódomb): olyan domb, amelyen valaha lakóhelyek voltak. A telleken különböző, általában az újkőkortól a rézkoron át a bronzkorig tartó időszak kultúrrétegei rakódtak egymásra. Általában szabálytalan alakúak, magasságuk kb 6-8 méter. Létrejöttük több ezer éves folyamat eredménye. Magyarországon többségében bronzkori településhalmok vannak.

Halomsír (kurgán): a rézkortól az Árpád-korig használták a halmokat temetkezési helyként. Kisebb átmérőjűek, mint a lakódombok, kúp alakúak, magasságuk különböző, elérheti a 10 métert is.

Őrhalom: az alföldi sík vidékeken gyakran emeltek alacsony halmokat figyelő célzattal. Ezek a halmok láncolatot alkottak, és valószínűleg éjjel tűzjelzéssel lehetett üzenni, nappal füstjellel. Alacsony méretük miatt könnyen beszánthatók, így jelentős részüket korán mezőgazdasági művelés alá vonták.

Határ halom: a megyék, települések határait jelölték meg a segítségükkel a középkorban és az újkorban. Egykori feljegyzések szerint, hogy a határos települések nevét, valamint az építés idejét egész életére megjegyezze és így tanúsítani tudja, egy fiatal fiút alaposan elfenekeltek a frissen emelt halom tetején.

A sírhalmos temetkezés alkalmával a halottat a talajszinten szabályos gödörbe temették el, amelyet tölgyfagerendával fedtek, esetleg egy sírkamrát emeltek farönkökből. A halottat általában zsugorított helyzetben helyezték a gödörbe, s különböző használati tárgyakat tettek mellé: kést, kardot, lándzsát, lószerszámot, edényeket. A bronzkori sírokban rendszeresen tettek a halott feje mellé vörös színű okkerrögöt, amelyhez vallási képzetek társultak, hiszen a vörös az élet színe volt. Erre a gödörre emelték a halmot, amelynek földanyagát a környékről szállították oda. Ezek a halmok gyakran az Árpád-korban is temetkezési helyként szolgáltak.

Az adott közösség vezetője (törzsfőnökét) temették ide, hanyatt fekve, felhúzott térddel. Mellé kerámia edényeket, ékszereket, fegyvereket helyeztek. Főként az Alföldön temetkeztek így. Később őrhelyül szolgáltak, illetve vigyázó-és határhalmok lettek.