A Világgép indulása óta kijutott a jóból: 2x is voltam kórházban, kitört a koronavírus-járvány, vagyis világjárvány, vagyis pandémia, születtek fura bejegyzések és kevésbé furák, körbejártuk a mentális betegség témát innen-onnan, most arra jutottam, hogy nem minden áron ennek a feszegetése a cél. A Világgép egyfajta világmagyarázatot is próbál adni korunk jelenségeire, még ha nehéz is elfogadni egy skizótól az „inkább az okos hülyéskedjen, mint a hülye okoskodjon” elve alapján. A Twitteren is ez az álláspont velem kapcsolatban, szóval a Twitter is funkcióváltáson megy keresztül az életemben: inkább lesz a bloghoz kiegészítő, rövid infók gyűjteménye, mint ahogy eredetileg terveztem, mint arcoskodás, jófejkedés színtere. Tőlem leginkább az olyanfajta írások élveztek társadalmi elfogadottságot, mint a boldogult Yesok projekt (ha valaki emlékszik rá) és a klasszikus nemvagyokbeteg posztok, amik az életnehézségeimet taglalják (pl. a Jeszokén az újságkihordási erőfeszítéseim, ahogy biciklin tekerve próbálom utolérni a társadalom legalját, ezeket sokan élvezték, tanácsaikkal segítettek, én nem annyira.)
Szóval itt vagyok 1 év elteltével, ahol a part szakad, az utolsó évem küszöbén az egyetemen, és körülbelül aközött a két véglet között vacillálok, hogy foggal-körömmel, minden erőmet megfeszítve az egyetemre koncentrálok, és most már minden elmaradt tantárggyal együtt megcsinálom az egész hóbelevancot, vagy … elengedem az egészet, de ez nem igazi alternatíva, hanem inkább csak megfutamodás lenne. Egyébként van, amit elengedtem: a munkarehab 7-8 éves pályafutása számomra befejeződött, hétfőn mehetek a papírokért. Ez az év a karanténnal együtt (vagyis azzal különösen) csak nyűglődés volt, volt értelme azoknak a mémeknek, amiben a 2020 a szenvedés, a katasztrófa, a balszerencse szinonimája. Bizonyos értelemben az én életemben is. Tudtommal olyan nagy baj nem történt, max. annyi, hogy nem csináltam igazából semmit a blogoláson kívül. Úgy látszik, ez az életem (ön)kifejezésének minimuma és maximuma is jelenleg, de fogjuk csak nyugodtan a világjárványra vagy akármire.
A Skizofrénia underground című reblogos-origós projektem tovább folytatódik, a szélesebb társ-i rétegekjez is eljuttatva az „igét”, egyébként attól félek, az Origó által biztosított nézettség nélkül (és anélkül az igyekezet nélkül, hogy oda bekerüljek), csökkenne a motiváció, jönne a színvonaltalanság előbb-utóbb, meg a biciklizgetés, meg a hasonló dolgok, egyesek örömére, mások fájdalmára. Amúgy nem lehet mindenkinek kielégíteni az igényeit. Nekem is lenne igényem, személyesebb posztokra, főleg hogy már nem köt a munkahely iránti lojalitás, amikor a lelkem már nem „a vállalatot illeti meg”. Nagyon nem akartam róluk rosszat mondani, nem is tudok igazából, inkább olyan közömbössé vált ott már számomra minden, nem tartottam ott igazán soha ellenfélnek senkit, sőt, inkább kapcsolatban maradok velük a honlap kapcsán, amit nekik csináltam. Most ha a régi beidegződések működnének, egyből költségvetést csinálnék, aztán meg elviccelném egy mondattal, ami „8 szál cigiről, meg 11 tojásról” szólna, de inkább nem mondok semmit. Az előttem álló időszak duplán, triplán bizonytalan, itt van még velünk a „jó öreg” koronavírus is, vagy akármi, ami miatt még mindig maszkot hordani kényszerülünk, és valószínűleg fogunk is egy darabig. Hogy milyen intézkedések várhatóak még nem tudni, inkább szerintem hunyjuk be a szemünket, és dőljünk előre, hátha valaki elkap, vagy a hajunknál fogva kirántjuk magunkat a szituációból. Itt szeretném megemlíteni Vásárhelyi Beát, hogy kiváló posztjaival próbál ebben segíteni, és hozzátenni a saját elgondolását és világlátását az enyémhez, amit ezúton is köszönök, mindannyiunk nevében (is).
Nem a legoptimistább kívánság és elköszönés, de jobb most nem biztos, hogy sikerülne. Mindjárt itt a szeptember, kinyitnak az iskolák is, az egyetemek is, egyből zárásra készen, minden eshetőségre felkészülve. Szóval kellemes 2020/21-es tanévet kívánok minden egyes, a blogon valaha publikált, vagy majd(an) publikáló (sors)társnak, mindenkinek, aki olvasta ezeket, vagy ezekből valamennyit, valamint minden life long learninges (baj)társamnak. Tartsatok velem, barátaim, előre az ismeretlenbe, szerintem kiváló kaland lesz (vagy nem)!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157