Kóválygok…

1 Star2 Stars3 Stars4 Stars5 Stars (No Ratings Yet)
Loading...

… az élet labirintusában.

Nem, nem tűntem el, csak egy kicsit nagy levegőt vettem és kifújtam magam!

Tudd, hogy értékellek és innen küldöm a virtuális pacsit, amiért olvasol.

 

Egy picit elkeseritett, hogy életem egyik fő munkájának tartott második rész nem lett olyan sikeres, bár abban bizom, hogy letöltve és elolvasva ezt a részt is, rájöttök, hogy nincs is bennem semmi extra, diagnózis ide vagy oda, én sem vagyok több, mint egy átlagos anyuka. Pedig akkor még a rosszabbik volt a diagnózisom (lehet, hogy félrekezeltek?) és kevesebb gyógyszert is szedtem.

Ugyanakkor örülnöm is kellene, hisz hogy már nem irok annyit, mint régen, és az is inkább blogolás, mintsem komolyabb utánanyomozás egyes témáknak, sokkal több időm van, akár gondolkodni, akár bármi mást csinálni. Ettől függetlenül nem szeretném abbahagyni, csak valamilyen új formát adni ennek az egész irással kapcsolatos hobbinak.

De hogy mi van velem most?

Dübörög még mindig az online oktatás, és egy hamarosan 9 éves kisfiú anyukájaként bizony oda kell tenni magam! Van órarendünk, amiből ugyan egy két rész mostanában már kimarad (gondolok itt a ded takaritására), de azért tartjuk. )-ig nagyjából mindketten felébredünk, és tizkor kezdődik az óra. Még szerencse, hogy nekem volt egy laptopom, és azon tud tanulni, de vigyázok is rá, mint a szemem fényére! Hamarosan neki is kell majd egy.

A házimunkával múlt héten már elúsztam, a héten a férjem besegitett és kitakaritotta a konyhát, amig én a fürdőszobával pepecseltem. Főzök is, minden nap, erre jó volt a karantén, ugyanis már ódákat zengenek a borsófőzelékemről! Sokat spóroltunk, mert semmi nem vettünk, csak kaját és gyógyszereket, benzint, igy aztán jutott arra, hogy elmenjünk pár napra az Alföldre, pihenni, hármasban! Extrém jó volt, mienk volt az egész apartmanház, nem volt ott senki. Amig férjem állásinterjún volt (tervezzük a költözést, de ez hosszú történet), addig mi kihasználtuk a tökéletes füvet és tollasozni tanitottam a fiam, bár semmi tehetsége hozzá, azért jól szórakoztunk… 🙂 Tény, mindenkivel összeveszett a férjem a munkája elvesztése és a karantén miatt, valamint anyósomat műtötték rosszindulatú daganat miatt, igy azán kiszakadva a gondokból, nagyonis jót tett nekünk a kis kiruccanás. Frissen, kipihenten, stresszmentesen értünk haza, ahol persze várt minden újra, de picit több erőnk van a nehézségekkel megbirkózni.

Tegnap kaptam meg az injekciómat, és fogyóban a gyógyszer, hamarosan mennem kell kontrollra. Nem tudom még, hogy mit mondjak, valahogy minden összejött, jó lenne a kevesebb a gyógyszer, de esküszöm, nem merek befeküdni! Annyira félek a virustól, hogy nem birom elszánni magam, bár azt sem tudom, működik-e most az osztály vagy nem, foglalkoznak-e az ilyen piszlicsáré problémákkal, mert ez ugye nem súlyos, pusztán egy fajta életminőséget javitó kezelés lenne.

Jelentkeztem az egyetemre is, ahol egyszer már dolgoztam. Küldtek pár módositást kérő adatot, dokumentumot, visszaküldtem, de már nincsenek akkora reményeim és nem is értek ehhez az egész felvi rendzserhez (pedig a gyerek miat nem ártana), ezért picit el vagyok kenődve. De azért, lesz, ami lesz, ha felvesznek, megyek, ha nem vesznek fel, nem megyek!

Aztán aggódhatok amiatt, hogy a férjem nem kap munkát. A virus miatt elbocsátották, és sehol semmi lehetőség. Értsd úgy, hogy a környéken ami csak volt álláshirdetés, jelentkezett!!! És semmi. Az Alföldön felvették, csak ott meg lakni nincs hol, vagyis, számunkra sajnos nem elérhető a nyaraló, amire számitottam volna, hogy megkapjuk. Annyira nem, hogy emiatt volt jó pár nehéz napom, azt hiszem túl vagyok azon, hogy bármit is várjak itt még családi támogatást! Ahogy a gyereket is egyedül menedzselem hónapok óta, bár erre mondhatjuk is, hogy büszke lehetek magamra valamint ez a normális. Oldjuk meg mi magunk, volt a válasz, mi pedig igyekszünk, kb ezer százalékot beletéve, hogy ez sikerüljön, de utána ne jöjjön senki oda, hogy “tudtuk, hogy meg tudod csinálni”!

Szóval ilyen és hasonló dolgok, mint a hiradó meg a virus, már csak hab a tortán.

Jó egészséget kivánok neked!

Leave a Reply