Ma már az a ritkább, ha valaki nem szerepel valamilyen médiafelületen. A múltkor egy idősebb férfi, olyan tanárféle, a 10-es buszon, tisztelettudóan köszönt nekem, amit először furcsálltam, majd betudtam annak, hogy évekig publikáltam egy médiafelületen bloggerként, vagy látta a velem készült interjút, természetes hát, hogy köszön. Így én is köszöntem, szinte azonnal. Aztán eszembe jutott, hogy biztosan azt hiszi, én is felismertem, hiszen láthatóan ő is lehet, hogy népszerű, talán tanít a mezőgazdasági főiskolán (mivel a busszal arrafelé tartott), talán mezőgazdasági szaklapokban publikál, de talán titkon – mint pl. Berzsenyi – időmértékes verseléssel ódákat, elégiákat ír a gazdálkodás mellett. Amilyen isten háta mögött vagyunk mi is, nem csodálnám. Az is lehet, hogy ő is megnyugodott abban, hogy én felismertem, és engem is elégtétellel töltött el, hogy ő felismert, bár, lehet, hogy nem valójában egyikünk sem ismerte fel a másikat. Én tutira nem ismertem őt, és most már egyre jobban biztos vagyok benne, hogy ő sem tudta, hogy én ki vagyok, hiszen biztosan nem olvas egoblogokat, én viszont tutira nem olvasok Mezőgazdasági Közlönyt, se a Kelet Matyi sakkrovatát, amibe még publikálhat, és életemben egy 4 soros hexametert írtam 4,5 óra alatt, ahelyett, hogy vizsgára készültem volna.

Vagy a másik. Egy pultos lány annyira megörült annak, hogy látszólag felismertem a Házasodna a gazda, vagy valami hasonló nevű párválasztó showból. Bölcsen nem mondtam se igent sem nemet, akkor hallottam erről először a műsorról – ez a város tele van mezőgazdasági jellegű celebekkel – és attól kezdve rendszeresen odaült hozzám beszélgetni. Fő témája még mindig a gazda és a házasodás volt, és a gondolkodása is elég együgyű volt, ötleteket kért tőlem, arra vonatkozólag, hogy hogyan viselkedjen a legközelebbi párválasztó show alkalmával, ha esetleg még egyszer beválogatnák, mivel elmeséltem neki, hogy milyen szakra járok, és ebből azt a következtetést vonta le, hogy valamiféle bennfentes vagyok médiakörökben. Ebben a hitében sem rengettem meg, hanem inkább adtam neki a médiatippeket a protekciós felesekért cserébe.

Aztán a harmadik. Éktelen káromkodásra és nemtetszés nyilvánítások özönére figyeltem fel a Facebook SzON (Szabolcs Online) komment szekciójában. A képen mindig egy nem túl mutatós, de szőkére festett, kiélt fejű, de még fiatalnak mondható hölgy volt látható, smink nélkül olyan, akire aztán tényleg azt mondják errefelé, hogy „kilóg a kapanyél a szájából”. Kiderült hogy a ennek a cikksorozatnak a főszereplője egy bizonyos Luxus Vivi, aki egy bizonyos Feleségek luxuskivitelben című reality-ben szerepelt egyszer (ami annyira népszerű volt, hogy most rá kellett keresnem a Google-n), és róla szólnak heti rendszerességgel a tudósítások a SzON-on, de valami olyan eposzi jelzőkkel ellátva, mint a „meseszép sztármami”, „káprázatos szépségű nyíregyházi sztár”, és olyan túlgondolt címekkel, mint „Egyszerűen büntetnek Luxus Vivi felhőkarcoló méretű lábai” vagy „Luxus Vivi melleire nem hat a gravitáció”. A komment szekció dühöng, felváltva szidja Luxus Vivit és a SzON-on előadott újságírói színvonalat, egyesek unalmasnak találják, mások tudni vélik, hogy fizet a megjelenésekért, vagy a szerkesztő „sunázza”, és az utóbbi időben a legenyhébb vélemény, amit kap, egy háton úszó szardarabot ábrázoló mozgó gif. A szerkesztőség véleménye, hogy a negatív reakció is reakció, és tovább gerjesztik az amúgy meglehetősen noname helyi érdekeltségű celeb körül támadó indulatokat, a legutolsó cikk három napos, és a már említett kapcsolatot feszegeti a gravitáció és a Luxus Vivi mellei között. És nem úgy tűnik, mintha befejeződne a sorozat, sőt az alcímek még merészebbek és elszálltabbak „A meseszép sztármami a bugyijába markol...”, „Másik bolygón fotózták a káprázatos szépségű nyíregyházi sztárt?”, a giccs és a celebség amúgy is egymáshoz közelálló dolgok, és a két fogalom házasságának terméke Luxus Vivi. A szerkesztőség valószínűleg tovább provokál ezekkel a cikkekkel, engem meg kezd bevonzani a komment szekció dühöngése, mert köztudomásúlag az egyik legkreatívabb megnyilvánulási forma a magyar nyelvben a szentségelés, a nemtetszés kinyilvánítása és az anyázás.

Szóval nekünk is vannak celebeink, igaz, kis hatótávolságúak, kicsik, savanyúk, de a mieink, ehhez hozzájön, hogy az itteni lakosság inkább ekézni szereti a celebjeit, akik ezt az egész hírnevet komolyan gondolták, már rég elhúztak a városból, a környékről, az országból, a kontinensről...