Karácsony előtti hajsza
Avagy az fáradtság vs utolsó lehelleti sprint
Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nagyon hosszú évem volt és nagyon fárasztó is egyben. Annyira, hogy a hiradót be sem kapcsolom, mert már annyi stressztől is kibukok, amennyi abból folyik (és azért jön is belőle rendesen valljuk be). Nem is értem, a sok mosolygós ember hogy birja tenni a dolgát minden nap, mikor nekem már csak egy csöndes sarok és némi csönd hiányzik csak, nem pedig a karácsonyi roham, a száncsengő, a menü és a sütik és még több ajándékvadászat!
Persze már megvannak, mondanám ezt egy pár évvel ezelőtt, mármint, az ajándékok. De nincsenek, idén ez másképp alakult. Pont kettő hiányzik, és ez most így is maradna, ha nem lenne olyan decemberem, amilyen.
A mostaniban halmozottan fontosak az emberi kapcsolatok, így én még igenis bezsuppolom az órarendembe a maradék két apróság beszerzését (még akkor is, ha a büdzséből már így is kifutottunk). Pont azért, mert a meglévő pár vékonyodó kapcsolat szál, fontosabb, mint gondolnád.
A karácsony a szeretet ünnepe, persze. Tegyük félre a mümájerkodást, a megjátszott jó viszonyokat, a szurkapiszkát a karácsonyi vacsora alatt, szóval ez így lecsupaszitva nem mást eredményez, mint egy annyira szük kört, amibe belefér a férjem, a fiam, a macskánk. A kutyánk azért nem, mert mennie kellett, így anyósoméknál találkozunk vele, amikor csak tudunk. De csak ezért. Ez az, amire azt szokták mondani, hogy „család”, azt hiszem! Igazán ideális, gondoltam pár éve, mégis idén először értékelem úgy igazán, hogy nekem is van... Annyit ábrándoztam hasonlóról, hogy szinte még most is hihetetlen, hogy megvalósult, holott itt van, benne élek, lélegzem és létezem, ezért nagyon hálás vagyok. Az életnek, a sorsnak, a jóistennek, nevezd aminek akarod. Szóval eleve ennek a nagy fokú értékelésnek is köze van az idei karácsonyomhoz!
Az ugyanis most már nem csak szétesőben van, hanem szét is esett. A nagyapám halála erősen hozzájárult ehhez, lévén a nagymamám tartotta össze a családomnak egy nagy részét. Igy, hogy egyedül maradt, inkább már őt hivják, mintsem ő rendezzen karácsonyi vacsorát.
A család másik része, akivel ezer évig karácsonyoztam, kétlem, hogy hivna minket. Ennek múltja van, attól még jóban vagyunk, szeretjük egymást, csak pár kibékithetetlen ellentét miatt a karácsonyainkhoz már nem tartoznak olyan szorosan. Anyósomék hivtak, ott nagy a társaság, a megfelelő mennyiségü mosollyal el is lavirozok pár órát, tudván, a férjemet szeretik, engem pedig elfogadtak. Ahhoz képest, hogy mennyire el voltam keseredve a posztirás elején, rájöttem, hogy nem is elkeseredett vagyok, hanem egyszerüen éppen elengedem a múltat és egy olyan változás közepén vagyok, ami persze, hogy furcsa, szokatlan vagyis nagyon más, mint amit eddig ismertem. A változás sem kategorizálható be jóba vagy rosszba, van, amikor egyszerüen csak más és kész. Szerintem éppen velem is ez történik.
Már alig merek bemenni bármilyen boltba, vagyis, a boltig egyáltalán, mert olyan tumultus van. Félek, nehogy meghúzzam az autót, ott a tömeg, ami szabályosan masszává alakul át, ott a sok roskadozó kosár, szerencsétlen pénztárosok, á, nem az én világom. Általában már novemberben megvagyok az egész karácsonyi mizériával és lelkesen sajnálkozom másokon, akik még nem, idén ez is más. Ott találom magam a tumultus közepén, én is még az utolsókat vadászom, ráadásul duplán, mert a fiamat magammal vive, az ő kis döntéseit is támogatnom kell...
Másfél éve, mikor közösen meghoztuk azt a nagy döntést, miszerint mi akkor mostantól együtt vagyunk, jóban rosszban, fenekestül felfordult a világ! Ez az idei karácsonyon is látszik. Itt állunk, egy előkotort (papámtól örökölt) viseltes karácsonyfával, egy adag káromkodáspénzből vett (minden káromkodás száz forintot ért), és egy adag garázsvásáros karácsonyfadisszel, pár mlm-es (haha, sic!) minőségi tisztitószerrel, hogy akkor alakitsuk ki magunknak, mi is lesz a jó nekünk.
Ezen a felületen veled, veletek, ez az első közös készülődésünk, de köszönöm a bizalmat és az olvasást, mert sokat jelent nekem ezeknek az elgondolkodós szombatoknak a hangulata. Ma is olyan, amilyen, hát kellemes karácsonyi hangulatot kivánok nektek!
Deprecated: mb_strrpos(): Passing the encoding as third parameter is deprecated. Use an explicit zero offset in /home/yesokhu/madinhungary.org/inc/_ext/_url_rel2abs.php on line 157